52. fejezet-The End

Kedves Olvasóim! Hát elérkezett ez az idő is... Tavaly ilyenkor még nem hittem volna, hogy blogot fogok írni, most pedig fájó szívvel hagyom abba ezt a történetet. Köszönök minden kommentet minden olvasómnak, és remélem, hogy a következő blogomat is olvasni fogjátok. Igen, még hallotok felőlem. Úgy tervezem, valamikor júniusban nyitok egy új blogot, ami szintén One Direction-ös lesz. Szóval még egyszer szeretnék minden megköszönni! Hálás vagyok Nektek! És hogy tudjátok, szeretlek Titeket!!! <333 xx

(U.i.:Szeretnék még ehhez a részhez is pár komit, hogy mégis milyen a befejezés..;)

Jó olvasást!)


 

-Az a lány nem jelentett semmit. Emily-t szeretem teljes szívemből.

-Akkor mégis miért tetted?

-Az hosszú... És egyébként úgysem hinnéd el.

-Időm rengeteg. Pláne, hogy a két legjobb barátom kapcsolatáról van szó.

-Oké. Múlt héten interjú után letámadtak a rajongók. Emlékszel?

-Igen.

-Na szóval.. Az egyik csajjal fotózkodtam, és megkért, hogy pusziljam meg egy kép erejéig. Belementem, mivel rajongókért szinte bármit. Már készültem megpuszilni, amikor hirtelen elfordította a fejét, és szájon csókolt. Persze a gépet pont akkor nyomta meg, így pont lekapta. Aztán annyit mondott, hogy hívjam fel, és randizzak vele, különben megjelenítteti a képet az újságokban és a neten. A kezembe nyomott egy cetlit, amin a száma volt. Mivel nem akartam Emily-nek fájdalmat okozni, felhívtam. Tegnap találkoztunk. A csaj nagyon jól színészkedett, és nekem is úgy kellett tennem, mint aki jól érzi magát, és élvezi a társaságot. Aztán kértem tőle, hogy törölje ki a képet előttem. Erre csak annyit mondott, hogy egy csók után megteszi. Így kénytelen voltam megcsókolni, utána törölte a képet, és eljöttem. Ennyi volt az egész. Em-et pedig azért nem hívtam, mert féltem, nehogy elszóljam magam. Azt hittem, titokban marad...

-Miért nem mondtad el senkinek?! Ha elmondtad volna, most nem lenne ez... És a sajtó mindenhol ott van.

-Tudom. Már bánom az egészet. És most Em hallani sem akar rólam, igaz?

-Nem tudom. Viszont azt tudom, hogy most mi zajlik le benne.

-Fel kell hívnom.

-Szerintem nem venné fel, de egy próbát megér. Vagy nem lenne jobb, ha én beszélnék vele?

-Akkor hívd fel, légyszi!

Elkezdtem tárcsázni Em számát. Pár csörgés után fel is vette, és kihangosítottam.

-Szia, Liam!

-Szia, Em! Tudunk beszélni?

-Igen.

-Hallottam, mi történt...

-Honnan? Ben-től? Moly-tól? Esetleg Tőle?!

-Az most nem érdekes, hogy kitől. A lényeg, hogy Zayn...

-Ne! Kérlek! Nem akarom hallani. Nem akarom azt a szöveget, hogy ártatlan, és nem tehet semmiről, és szeret. Mert már nem hiszem, hogy szeret. Ha szeretne, akkor nem tette volna.

Láttam Zayn-en, hogy Emily minden egyes szava szíven üti.

-De hát...

-Ne, Liam! Kérlek! Ha ezen kívül szeretnél valamit, kíváncsian várom, de ha csak miatta hívtál, akkor leteszem, mert nem akarok hallani sem róla.

-Holnap megyünk haza.

-Ennek örülök. Már nagyon hiányoztok.

-Te is nekünk.

-Apropó, Molly üdvözöl titeket.

-Ő is ott van? Amúgy mi is őt.

-Igen. Megkértem, hogy aludjon itt nálam. És sikerült egy kicsit még felvidítania is.

-Értem. Akkor további szép estét nektek. Jó éjt! Aludjatok jól. Holnap amilyen hamar csak tudok, átmegyek hozzád. Szia!

-Várni foglak. Köszi. Majd neked is jó éjt. Szia!


/*Emily szemszöge*/

A Liam-mel való beszélgetés után még Molly-val beszélgettünk, de éjfél körül én már kidőltem. Nem tudom, Molly meddig volt fent, de én már nem bírtam. Sok volt számomra ez a mai nap.

Arra keltem, hogy valaki rázogat. Meg akartam törölni a szemem, ekkor éreztem, hogy tiszta könny az egész arcom, és alig kapok levegőt. Még sötét volt a szobában, gondolom, az éjjel közepe lehet...
-Cccssst!-próbált vigasztalni Molly.-Mit álmodtál?

Ekkor esett le, hogy Zayn-nel álmodtam.

-Biztos, hogy az álmomat akarod hallani az éjszaka közepén?

-Igen. Meséld el!

-Megálmodtam, hogy Zayn-nel szakítottunk, talált magának egy szebb lányt, és látszott rajta, hogy boldog. Én csak a távolból figyeltem őket, és fájt. Egyszerűen fájt, hogy már nem az enyém, hisz’ nem tudom elképzelni az életem nélküle. Aztán felébresztettél.

Amikor sikerült megnyugodnom, visszaaludtunk.
Reggel iszonyat nagy fejfájással keltem. Molly még aludt, én pedig hirtelen kikeltem az ágyból, amit meg is bántam. Még jobban kezdett hasogatni a fejem, és megszédültem. Nem törődve vele lementem a konyhába, kerestem fájdalomcsillapítót, és egy plédbe bugyolálva magam lefeküdtem a tv elé. Össze-vissza kapcsolgattam a csatornák között, nagy ívben elkerülve a zenecsatornákat. Végül valamilyen kórházas sorozatnál hagytam. Fél órájára rá Molly sétált le hozzám.

-Jó reggelt!

-Jó reggelt! Hogy aludtál aztán?

-Elég jól, bár a fejem most perpill szétmegy. Te?

-Én is jól. Vettél már be fájdalomcsillapítót?

-Az volt az első dolgom.

Annyira szeretem ezt is Molly-ban. Mindig mindenben próbál segíteni, mellettem van, törődik velem. Nem minden legjobb barátnő teszi ezt meg.
1 körül megebédeltünk, már a gyógyszer is hatott, így jobban néztem ki, mint reggel. 3-kor Molly úgy döntött, hogy elmegy haza. Gondoltam egyet, felmentem a szobámba, és kitakarítottam-már eléggé ráfért. Takarítás közben megcsörrent a telefonom. Reflexből majdnem felvettem, de láttam, hogy Zayn volt az, így nem vettem fel, csak lehajítottam az ágyra. Takarítás után éppen leültem az ágyamra, amikor csöngettek. Lementem megnézni ki az. Az arcomon megjelent egy hatalmas mosoly. Nem hittem a szememnek. Azt hittem, hogy csak este jönnek meg. Kinyitottam az ajtót, és Liam nyakába vetettem magam.

-Annyira hiányoztál!-öleltem még szorosabban.

-Te is nagyon hiányoztál, de ha tovább folytatod, megfojtasz.

-Bocsi-engedtem el-, de nem hiszem el, hogy végre itthon vagytok.

-Pedig itt vagyunk már, Kicsilány-mosolygott még jobban.

-Végre már.

-Amúgy beengedsz, vagy itt fogunk beszélgetni az ajtóban?

-Ja, bocsi. Persze, gyere be.

Ledobálta a cipőjét, a dzsekijét felakasztotta. Én addig kimentem a konyhába üdítőért, és a szobám felé vettük az irányt. Elmeséltettem vele mindent, ami Amerikában történt. Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy szóba fogja hozni Zayn-t.

-Kérlek, Liam! Ne kínozz! Nem érdekel. Ő így döntött, nekem pedig el kell fogadnom. De mindegy is, szerintem nem tudja, hogy én tudok az egészről.

-Em, ne szakíts félbe! Ha tetszik, ha nem, én most elmondom, hogy mi is volt. És tudja, ezért is hívott nemrég. Meg akarta magyarázni, de te nem vetted fel.

-De... És szerinted kíváncsi vagyok a hazugságára?

-Nincs de!-fogta meg a kezeim, nehogy be tudjam fogni a fülem. Így kénytelen voltam végighallgatni.-Zayn csak téged akart megvédeni.

-Megvédeni?! Mégis mitől?

-A fájdalomtól.

-Hát nagyon nem sikerült neki.

-Ne szakíts félbe, légyszi! Az egyik interjú után fotózkodtunk a rajongókkal, és Zayn-t megkérte az egyik csaj, hogy puszilja meg a kép kedvéért. Zayn belement, mivel az csak egy kép. De a csaj időben elfordította a fejét, és lesmárolta Zayn-t. A kép pont ekkor készült. Aztán megzsarolta őt a csaj, hogy megjelenítteti a képet, ha nem randizik vele. A végén pedig azt mondta, hogy egy csók után kitörli. Ezért csókolta meg őt. Nem gondolkodott Zayn, nem mondta el senkinek. Azt hitte, hogy a média nem fog róla tudni, de a sajtó mindenhol ott van. És a napokban pedig azért nem hívott, mert félt, hogy elszólja magát. Addig nem akarta, hogy tudjon róla bárki is, amíg el nem rendezi az ügyet. Emily, ez az igazság. Zayn sosem tudna téged megcsalni.

-Én hülye! Felvehettem volna neki a telefont, amikor hívott ma. Akkora egy barom vagyok! Most rögtön fel is hívom.

-Várj! Ne hívd! Meglepetése van a számodra, és nem tudja, hogy elmondtam. Ő akarta elmondani, de én nem bírtam nézni, hogy szenvedsz. Este jönni fog.

-Nem bírok estig várni.

-Dehogynem! Érdemes lesz várni.

-Mit tudsz, amit én nem?

-Majd megtudod-kacsintott.

-Köszönöm, Liam! Mindent köszönök! Ha te nem vagy, sosem tudtam volna meg az igazságot, mert kerültem volna Zayn-t.

-Mire valók a barátok?!

-Köszönöm!-öleltem meg.

 7 körül hazament Liam, én pedig kicsit kicsíptem magam Zayn-nek. Egy kicsit lengébb pántos ruhát vettem fel. A hajamat átcsaptam az egyik oldalra. Sminket nem tettem, mert sosem lehet tudni, nem kap-e el a sírás. Az erkélyen álltam, és gondolkodtam. Gondolkodtam, hogy mit is fogok mondani Zayn-nek, amikor eljön. Abby játékos ugatására figyeltem fel. Így csak azt üdvözli, akit ismer. Biztos voltam benne, hogy Zayn jött. Pár másodpercen belül kirajzolódtak Zayn vonásai az utcáról bevilágító lámpafény miatt. A kezében gitárt láttam.

-Szia!

-Szia Zayn!

-Nem úgy történt az egész, ahogy hiszed.

-Már tudok mindent. Várj egy percet, lemegyek.

Lesétáltam a kertbe. Majd óvatosan közeledni kezdtem Zayn felé. Amikor már csak fél méter választott el tőle, hirtelen szorosan magamhoz öleltem. Ő is kapcsolt, és szorosan vont magához.

-Annyira sajnálom, Kicsim!

-Nincs mit sajnálnod. Bíznom kellett volna benned.

-Az én hibám minden. Szólnom kellett volna, nem randiznom azzal a csajjal. Hülye voltam. De várj, írtam neked egy dalt-tolt el egy kicsit magától, és elkezdett gitározni...

Everytime I close my eyes I see your pretty face- Ha behunyom a szemem, folyton a te arcodat látom
Sun is shinin when your smiling there’s no cloudy day- A mosolyod elűzi a borongós napot, úgy, hogy még a nap is felragyog
I’ve got to tell you something- Valamit el kell mondanom neked
Girl I’m tired of runnin- Tudod, én már belefáradtam a rohanásba
I only got three words to say- Csupán három szót kell kimondanom
I’m away too far this moment- Már eleget halogattam ezt a pillanatot
Girl you got me open- Te kinyitottad a szívem és
Darlin you’re the only girl for me- Számomra már nem létezik más lány
Baby I’m afraid of what I’m about to say- Bébi, félek attól, hogy elmondjam ezt neked

So I take a breath and tell you when I feel for you babe- Szóval veszek egy mély levegőt, és amikor már egy húron pendülök veled,

Everytime I close my eyes I see your pretty face- Ha behunyom a szemem, folyton a te arcodat látom
Sun is shinin when your smiling there’s no cloudy day- A mosolyod elűzi a borongós napot, úgy, hogy még a nap is felragyog
I love you… do you feel the same?- Szeretlek téged… ugye te is ezt érzed?
I love you… Tell me do you babe…- Szeretlek téged… mondd te is ezt érzed bébi?

Girl I know think I’m playin- Tudom, azt hiszed, hogy csak játszadozom veled

But my heart is sayin- De az én szívem azt súgja, hogy
You’re the only girl for me yeah oh- Számomra te vagy az egyetlen,
I was just to saw them but now- Én is csak most jöttem rá, hogy
And I found i found ya- Megtaláltalak, megtaláltalak téged
Darlin girl why you can’t you see it yeah- Drágaságom, te miért nem látod ezt az egészet?

Baby I’m afraid of what I’m about to say- Bébi, én félek attól, hogy elmondjam ezt neked

So I take a breath And tell you when I feel for you babe- Szóval veszek egy mély levegőt, és amikor már egy húron pendülök veled,

Everytime I close my eyes I see your pretty face- Ha behunyom a szemem, folyton a te arcodat látom
Sun is shinin when your smiling there’s no cloudy day- A mosolyod elűzi a borongós napot, úgy, hogy még a nap is felragyog
I love you… do you feel the same?- Szeretlek téged… ugye te is ezt érzed?
I love you… Tell me do you babe…- Szeretlek téged… mondd te is ezt érzed bébi?

I’m so won’t be so them beautiful- Én nem lennék ennyire gyönyörű
Incredible that you heart is so adorable- Hihetetlen, hogy milyen tiszta a szíved
I’ll be scared for so long- Sokáig féltem ettől,
So i told you what I feel…?- Hogy elmondjam-e, vagy ne…?
Now I’m standing here in front of you- Most itt állok előtted
Deep breath baby girl I’m so in love with you- Mély levegő, bébi, én annyira beléd vagyok esve
Everything that I say it’s true- Minden, amit mondtam, igaz
From the bottom of my heart girl- És mind a szívemből szól
I love you!- Szeretlek!
Everytime I close my eyes I see your pretty face- Ha behunyom a szemem, folyton a te arcodat látom
Sun is shinin when your smiling there’s no cloudy day- A mosolyod elűzi a borongós napot, úgy, hogy még a nap is felragyog
I love you… do you feel the same?- Szeretlek… te is így érzel?
I love you… Tell me do you babe…- Szeretlek téged… mondd te is ezt érzed bébi?

Próbáltam nem elsírni magam, de nem sikerült. Könnyeim utat törtek maguknak, és meg sem álltak a földig.
-Ez még nem minden... Emily, Te vagy az életem. Számomra magát a világot jelented. Nem tudom nélküled elképzelni az életemet. Már hozzám tartozol-amikor ezt kimondta, elővett a zsebéből egy kis dobozkát, kinyitotta, és letérdelt.- Emily Doyle, hozzám jönnél?-nézett kicsit félénken rám. A dobozban egy nagy köves gyűrű csillogott a halvány fényben. Zayn-re emeltem tekintetem, és a szememben megint megjelentek a könnycseppek. Egyre gyorsabban vert a szívem, úgy éreztem, kitörni készül a mellkasomból.
-Igen, Zayn!-ugrottam a nyakába, majd az ujjamra húzta a gyűrűt.-Ez életem legszebb napja! Szeretlek, Életem!-néztem mélyen a szemébe.

-Szeretlek, Kicsim!-csókolt meg. Csókunk hosszú, vágyakozó volt. Bementünk, elmeséltünk mindent anyáéknak. Láttam anya arcán, hogy nagyon örül nekünk, de még korainak tartja. Molly-t felhívtam, hogy menjen át a fiúkhoz, Zayn a többiekről gondoskodott, majd mi is indultunk át hozzájuk. Amikor már mindenki ott volt, elmeséltük nekik, hogy össze fogunk házasodni. Molly azonnal odafutott hozzánk, és megölelt minket, majd sorra jöttek a srácok is.

Az eljegyzésünket egy családi partyval (ahol természetesen ott voltak a srácok is és Molly is) ünnepeltük meg. Anyáék esküvője után a miénket kezdtük el szervezni, és egy évvel később kimondtuk a boldogító igent.

51. fejezet

Sziasztok! Itt is lenne a rész.. Ez az utolsó előtti(elárulom)... Kicsit több benne a szemszögváltás, de csak így tudtam megoldani, hogy minden benne legyen... Az utolsó részt pedig keddre tervezem. Talán az hosszabb is lesz, még nem tudom...
Ja, és 2048 (!) látogató.. WOW!!! Álmomban sem hittem volna.:)) Nagyon nagyon örülök neki! Na de nem szövegelek többet.. Kérnék komikat most is :)) Köszi!

Jó olvasást! <3 xx
 

Reggel, jobban mondva délben ébredtem. Most valahogy nagyon nyugodt voltam. Talán azért, mert a héten szünet lesz, egy ideig nem kell tanulni, vagy nem is tudom, miért. Kócosan, kábán, pizsamában kimentem egy kicsit az erkélyre, hogy felkeljek. A tavaszi szél még jobban összekócolta a hajam. De még ez sem tudott 100%-osan felébreszteni. Úgy döntöttem, hogy lemegyek a nappaliba tv-zni. Ben is ott volt, és a zenecsatornák között kapcsolgatott. A kanapén szétterpeszkedve feküdt. Hirtelen ötlettől vezérelve odabújtam mellé. Sorra jöttek a jobbnál jobb számok, mi pedig hoztuk a formánk, mert énekeltünk. Anya és Tom a kertben voltak, így nyugodtan hülyéskedhettünk. Az egyik csatornán jöttek a hírek, így lenyugodtunk. Ben el akarta kapcsolni, mondván, őt nem érdeklik a hírek, de nem engedtem. Az első Demi Lovato-ról szólt, a második Katy Perry-ről. Azt hittem, hogy már vége lesz, de sajnos nem. Jobb lett volna, ha hagyom Ben-nek elkapcsolni... Egy képet mutattak Zayn-ről, és egy elég szép lányról.
 

„A One Direction egyik tagját, Zayn Malik-ot tegnap egy ismeretlen lánnyal látták randizni. Egy szemtanú szerint nagyon jól érezték magukat, sőt, a találkozójuk végén csókkal búcsúztak. A híreink szerint egy rajongóval találkozott tegnap Zayn. Többet egyelőre nem tudunk, de vajon Zayn barátnője, Emily Doyle mit szól ehhez? Szó nélkül hagyja, vagy esetleg kiadja az énekes útját?”

Teljesen ledermedtem. Csak bámultam magam elé, és a szemeimben megjelentek a könnycseppek. Ben rémültem nézett rám. Félt, hogy most mit fogok csinálni, hogyan fogom viselni. Kezeit a vállamra tette, és magához húzott. Reménykedett benne, hogy egy kicsit megnyugszok a karjai között, mert kiskoromban is úgy volt, de most nem. A szívem darabokban hevert a mellkasomban, és sajnos nem tudja meggyógyítani semmi, csak az idő. Amikor elengedett magától, hogy megnézze, hogy jobban vagyok-e már, felálltam, és felfutottam a szobámba. Bezártam az ajtóm, és az ágyra vetettem magam.
-Hugi-kopogott Ben-, nyugodj meg!

-Hogy tudnék megnyugodni ezek után?!

-Beengednél?

-Most egy kicsit egyedül szeretnék lenni, ha nem gond.

-Megértem, de nem lenne mégiscsak jobb, ha nem lennél egyedül?

-Ben, kérlek!

-Rendben.

Nem bírtam tovább magamba fojtani a könnyeimet, előbb halk, majd hangos zokogásba kezdtem. Egészen addig sírtam, amíg megint kopogást nem hallottam.

-Emily, engedj be!-követelte anya.

-Egyedül szeretnék lenni. Nem akarok senkivel se beszélni, se találkozni. Légyszi, most hagyjatok egy kicsit! Időre van szükségem.

-Jól van, de legalább egyél valamit!

-Nem vagyok éhes.

-De enned kell.

-De nem kívánok semmit. Csak magányra van szükségem. Légyszi!

-Jó-ezzel otthagyott.

Nem sokkal később megcsörrent a telefonom. Molly volt az, de nem vettem fel. Gondolom Ben beszámolt neki mindenről...
Már vagy 10x hívott, de nem vettem fel egyszer sem. Bármennyire is szeretne segíteni, nem tud. Sem ő, sem más.


/*Ben szemszöge*/


Nagyon rossz Emily-t így látni. Még sosem volt ilyen. Kétségbeesésemben felhívtam már Molly-t, mert a legjobb barátnő mégis csak a legjobb barátnő. Molly azt mondta, hogy próbálja őt hívni, de ha nem veszi, akkor eljön. Azt tanácsolta, addig is hívjam fel Liam-et, hogy tud-e erről az egészről. Így is tettem...

-Szia, haver!

-Szia! Nem zavarok?

-Nem. Mizu?

-Figyi... Ott van a közelben Zayn?

-Igen. Adjam?

-Ne! Menj el onnan, senki ne hallja.

-Oké, de miért?

-Majd megtudod.

-Na, itt már nem hall senki. Szóval mi a gond?

-Tudtad, hogy Zayn megcsalja Emily-t?

-Mi?! Nekem ez új. De hát kivel? És mikor?

-A hírekben láttuk ma. Azt mondták, hogy egy még ismeretlen lánnyal randizott, és elég jól érezték magukat, és smároltak.

-Igen, tegnap elment, és csak későn jött haza, de ezt nem gondoltam volna.

-Rákérdeznél majd Zayn-nél erre? Csak mert elég sok esetben megy a túlzás a médiában.

-Persze, de ha ez igaz...Akkor én... én nem is tudom, mit csinálok. Nem nézem ki Zayn-ből ezt...

-Én se, ezért kérlek erre. Most leteszem. Ja, és aztán megpróbálhatnál Em-mel is beszélni, ha felveszi a telefont.

-Oké. Mindenképpen fölhívom.

-Köszi! Szia!

-Szia!


/*Em szemszöge*/


Kb. 1 órája lehettem bezárkózva a szobámba, még mindig pizsamában, amikor csöngettek. Nagy sokára valaki ajtót nyitott. Fél percen belül már kopogtak az ajtómon.

-Ki vagy?-szóltam ki.

-Molly vagyok. Engedj be, kérlek!

-1 perc-mondtam, és gyorsan kimentem a fürdőbe megmosni az arcom. Amikor a tükörbe néztem, megijedtem magamtól. A szemeim be voltak vörösödve és dagadva. Teljesen olyan voltam, mint aki egy hete nem aludt már semennyit. A látványra egy sikollyal reagáltam. Nagy sokára kinyitottam az ajtót.

-Mi volt az a sikoly?!

-Csak megijedtem a tükörképemtől-próbáltam egy mosoly erőltetni arcomra-nem sok sikerrel.

-Te nem vagy normális-nevetett.

-Azt eddig is tudtuk...

Molly egész nap próbált felvidítani, párszor sikerült is neki. Próbálta nem előhozni a témát a fiúkról. A történtekhez képest nagyon jól éreztem magam Molly-val. Megkértem őt, hogy aludjon ott nálam. Bele is ment gond nélkül. Gyorsan hazament a cuccaiért, és már jött is vissza.
10 körül megcsörrent a telefonom...


/*Liam szemszöge*/


Ben hívása után visszamentem a fiúkhoz. Megbeszéltük, hogy holnap este megyünk haza, mivel már nincs itt dolgunk. Minden koncert és interjú megvolt. Miután megbeszéltük a szükséges dolgokat odaszóltam Zayn-nek.

-Beszélhetnénk?

-Persze. Mondd!

-Négyszemközt. Gyere!-kezdtem el sétálni a szobám felé. Miután becsuktam az ajtót, belekezdtem...

-Hol voltál tegnap?

-Sehol. Miért?

-Zayn, tudok mindent. Vagyis nem mindent, de annyi éppen elég, amennyit tudok. Ben ma felhívott, és mesélte, hogy láttak a tv-ben egy ismeretlen csajjal. Ráadásul smárolni... Jó ha tudod, Em szíve most darabokban hever miattad. Gratulálok, haver! Szép volt...

Amikor mindezt közöltem vele, láttam rajta, hogy megfeszülnek az izmai, de nem mondott semmit.

-Most jönne az a rész, hogy elmondod, hogy mi is történt pontosan, és miért tetted...

50. fejezet

Sziasztok! Nem lett valami hosszú, de most csak ennyi tellett tőlem. Szeretnélek itt is megkérni titeket, hogy hagyjatok egy komit, benne azt is, hogy ha ezt a blogot befejezem, akkor kezdjek-e egy másikat, ami szintén 1D-s lenne, vagy hagyjam abba az írást?
Nagyon fontos lenne, mert kb. június közepe táján kezdeném írni, és felrakni. Köszi! ♥ xx
Apropó: Jó olvasást!


Reggel az ébresztőm eszeveszett csörgésére keltem. Nem volt erőm felkelni, ezért lenyomtam. Nem tudom, mennyi idő telt el, de a telefonom hangja ébresztett. Próbáltam kinyitni a szemem, ami nem nagyon sikeredett, de éppen elég volt ahhoz, hogy lássam, Zayn hív.


-Szia, Édesem! Mizujs?


-Szia, Kicsim! Nincsen semmi. Hívlak, hogy el ne aludj. Veled mizujs?


-Örülök, hogy hívtál, mert lenyomtam az ébresztőt, és visszaaludtam. Amúgy minden a végi, kivéve, hogy messze vagytok.


-De tudod, minden egyes nappal...


-Közelebb vagyunk egymáshoz-fejeztem be.


-Pontosan. De jó volna, ha kezdenél készülni, mert el fogsz késni. Igyekezz!


-Igenis! De nem tudom, mit vegyek fel. Segítesz?


-Ennyivel jobb, hogy este készítem ki mindig a másnapi cuccom. Amúgy vedd fel a világosbarna nadrágod, hozzá fehér felsőt, fekete magas sarkút és fekete blézert.


-Köszönöm! Megmentettél!


-Nincs mit. Dehogy mentettelek meg, max. pár percet spóroltál-hallottam a hangján, hogy mosolygott.


Kihangosítottam a telefont, így készülődés közben is tudtam vele beszélni. Miután felöltöztem, bementem a fürdőbe, megmosakodtam, spirált tettem, a hajam kifésültem, majd oldalra fontam. Nem csináltam magamnak most kaját, majd a menzán veszek valamit. A táskámat felvettem, és elindultam. Pár méterre a sulitól elköszöntem Zayn-től. A kapun beérve megláttam Molly-t, aki a szokásos helyünkön várt rám. Szinte futottunk a termünk felé, mert a töri tanár utálja, ha késik valaki az óráról. Szerencsénkre pont beértünk, és elő tudtunk rakodni a cuccainkkal, amire bejött a tanár.


Megbeszéltük Molly-val, hogy átjön délután, beszélgetünk egy kicsit, mert suliban azért mégse ugyanaz.




/*2 hónap múlva*/




Nagyon gyorsan telt el ez a két hónap. Molly-val minden nap találkoztunk, néha Ryan is velünk tartott. De rossz dolog is van. Az utóbbi napokban nagyon aggódom Zayn miatt. Már négy napja nem hívott. Liam-mel minden nap beszélek, de nem kérdeztem rá, hogy nem tudja-e, miért nem hív Zayn. Először próbáltam arra fogni, hogy biztos elfoglaltak, de akkor Liam-nek sem lenne ideje engem fölhívni, és Harry-nek sem Molly-t.
A telefonomért nyúltam, és megkerestem Molly nevét, majd felhívtam.


-Szia!-szólt bele vidáman.


-Szia! Lehet egy kérdésem?


-Persze! Mi lenne az?


-Harry minden nap hív téged?


-Igen. Miért?


-Nem volt még soha olyan, hogy nem hívott akár csak egyetlenegy nap?


-Nem, minden nap hív reggel. De mondd már, hogy miért!


-Zayn nem hívott négy napja. Semmit nem tudok róla. Liam-mel is minden nap beszélek, de nem kérdeztem rá.


-Hát nem tudom, mi ütött Zayn-be. Mondanám, hogy biztos elfoglalt, de akkor a többieknek sem lenne ideje.


-Tudom. Én is eddig azzal próbáltam nyugtatni magam. Eddig nem mutattam, hogy félek, de a 4 nap, az nem kevés-már a sírás határán álltam, amit szerintem nagyon is lehetett hallani.


-Em, nehogy elkezdj nekem sírni! 5 perc, és ott vagyok nálad.


-Ne, Molly. Légyszi! Egyedül szeretnék egy kicsit most lenni.


-Oké. De tudod, hogy ha bármire szükséged van, csak egy szavadba kerül.


-Tudom. Most leteszem. Szia!


-Rendben. Szia!


Felkaptam a dzsekim és a fekete Adidas cipőm, és elindultam sétálni, hogy egy kicsit eltereljem a gondolataimat. Úgy döntöttem, hogy a St. James parkba megyek. Út közben zenét hallgattam, és csak magam elé néztem. Kb. a park közepe felé leültem egy padra. A zenét lekapcsoltam, és hallgattam a természetet.
Amikor észbe kaptam, már javában sötétedett. Felálltam, és elindultam hazafelé. Az út felénél megcsörrent a telefonom. Gyorsan elővettem, és felvettem.


-Szia, Liam!


-Szia! Mi újság?


-Ááácch.. Nincsen semmi. Veled?


-Azt nem mondhatom, hogy unalom, csak már nagyon szeretnék otthon lenni. Mit csinálsz?


-Érthető. Amúgy pont megyek hazafelé. Elmentem a St. James parkba, aztán ottragadtam. Nagyon gyorsan telt az idő. És te?


-Most jöttem be előbb a szobára, hogy fölhívjalak.


-Kérdezhetek valamit?


-Persze.


-Zayn-nel mi van?


-Hogyhogy mi van vele?


-Mit csinál?


-Nemrég ment el. Miért?


-Ááá.. Hagyjuk.


-Nem hagyjuk! Mi a baj?


-Honnan veszed, hogy baj van?


-Ismerlek már, Em!


-Na jó... Hát az van, hogy 4 napja nem hallottam felőle.


-Mi?! Nem hívott?


-Nem.


-Na, majd én beszélek a fejével.


-Liam, nyugi! Biztos van jobb dolga is.


-Minthogy törődjön a barátnőjével?! Na én az nem hinném.


-Nyugi! De hát most mondd, hogy nem. Nem hív, nem tudok róla se...-eddig tudtam mondani, mert a szavamba vágott.


-Fejezd be, Em! Pár nap múlva megyünk haza, megbeszélitek, és minden rendben lesz.


-Legyen igazad!


Liam próbálta már később terelni a témát, ami sikerült is neki elég könnyen. Miután letettük, csináltam magamnak vacsorát, megettem, majd elmentem fürdeni. Kb. 1 órát ültem a kádban, majd már pizsamában az ágyamba feküdtem. A laptopon elindítottam egy vígjátékot, amin tényleg csak nevetni lehet, és nincs benne romantika. Az most nagyon nem hiányzik. A filmnek már vége volt, de még nem voltam álmos. Elkezdtem híreket olvasni a neten, de nem sokáig kötött le az sem. Lementem a nappaliba, lefeküdtem a tv elé, hátha találok benne valami értelmeset, de nem találtam. Mikor indultam volna vissza a szobámba, akkor jöttek meg anyáék. Lent maradtam még beszélgetni, de láttam rajtuk, hogy fáradtak, ezért hagytam őket, visszamentem a szobámba, és belefeküdtem az ágyamba. Elég hamar el is nyomott az álom.

Kérdés...

Sziasztok! Így az 50. rész előtt szeretném megkérdezni, hogy tőletek, hogy:
1, Kezdjek új blogot ez után
vagy
2, Fejezzem be az írást?

Szeretném, ha megírnátok a véleményeteket, elég az 1 vagy 2 komiban...
Köszi!
♥ xx

49. fejezet

Sziasztok! Remélem tetszeni fog a rész, és nem sokára vége... Kérném ehhez is a komikat/véleményeket. Köszi! Jó olvasást! ♥ xx


Amint hazaértem, elkapott még jobban a sírás. Felrohantam a szobámba, becsuktam magam mögött az ajtót, és nekidőltem. Lassan elkezdtem csúszni lefelé, a lábaim nem bírtak megtartani. Mikor már a földön ültem, lábaimat átkaroltam, és úgy folytattam a zokogást. Mikor már nem maradt egyetlen könnycseppem sem, kimentem a fürdőbe, és rendbe szedtem magam. Ekkor megcsörrent a telefonom. Gyorsan megnéztem a kijelzőt, reménykedve, hogy valamelyik fiú hív, de nem, Ryan volt az. Megköszörültem a torkom, hogy ne lehessen hallani, hogy sírtam.


-Szia Ryan!


-Szia! Zavarok?


-Nem, dehogy.


-És mit csinálsz?


-Most éppen szó szerint semmit, csak vagyok.


-Értem. És Zayn?


-Mi van vele?


-Hogyhogy nincs ott?


-Már nincsenek Londonban. Ma utaztak Amerikába-csuklott el a hangom.


-Sajnálom, nem akartam fájdalmat okozni.


-Semmi baj.


-Nem lenne kedved holnap találkozni?


-Nem ígérek semmit, jó? Majd meglátjuk, milyen kedvem lesz.


-Rendben. Akkor majd holnap írok, vagy hívlak, és megbeszéljük. Szia!


-Szia! Jó éjt előre is!


-Neked is.


Lezuhanyoztam, és lementem a konyhába, mert nagyon megéheztem. Csináltam magamnak meleg szendvicset, és leültem a tv elé. Mivel egyedül voltam otthon, a tv előtt töltöttem az egész estét. A Dr.Csont ment pár órán át, ami a kedvenc sorozatom. Teljesen belefeledkeztem a részekbe, és észre sem vettem, hogy már elmúlt 2 is. Eléggé elálmosodtam, és nem volt erőm felkelni, és felmenni a szobámba. Sikerült a kanapén elaludnom. Nem tudom, hogy hánykor, de már javában aludtam, amikor arra ébredtem, hogy hazajöttek anyáék. A szemem nem volt erőm kinyitni, így csak maradtam éppen olyna mozdulatlan, mint addig. Mikor észrevették, hogy kint alszok a nappaliban, lekapcsolták a tv-t, és felmentek az emeletre. Az után teljes képszakadás. Reggel a telefonom csörgésére keltem. Már egy ideje csörgött, amikorra észrevettem. Kómásan, csukott szemmel, rekedt hanggal beleszóltam.


-Ki vagy, és mit akarsz?


-Úúú.. Bocsi, Kicsim! Nem akartalak felkelteni, azt hittem, már rég fent vagy, hiszen már elmúlt dél az ottani idő szerint.


-Szia, Édesem! Semmi baj. Tegnap vagyis inkább ma elég későn feküdtem le, és a nappaliban aludtam. Amúgy mi volt ma?


-Hát semmi, csak voltunk egy kicsit körülnézni a városban. Te mit fogsz csinálni?


-Az jó! Én még nem tudom, lehet, hogy Ryan-nel elmegyünk valamerre, addig sem vagyok egyedül. Nagyon hiányzol már most!


-Te is hiányzol, Kicsim! De minden egyes nappal közelebb vagyunk egymáshoz.


-Ez igaz-mosolyogtam.


-Na, én most leteszem-ásított-Már mindenki alszik, nekem is ideje lenne.


-Rendben. Majd mondd meg a többieknek, hogy üdvözlöm őket, és ők is hiányoznak!


-Átadom. Ja, és szerintem Liam is fog hívni reggel vagyis otthon este.. na szóval.. érted.


-Értem-mosolyogtam. Szia, Édesem! Jó éjt! Hiányzol! Nagyon Szeretlek!


-Szia, Kicsim! Neked pedig szép napot! Te is nagyon hiányzol! Mindennél jobban szeretlek!-tette le.


Amint sikerült rendesen felébrednem, felmentem a szobámba, felöltöztem, és lementem ebédelni. Még tegnapról maradt kaja, azt ettem. Nem sokkal később lejött Tom, majd kb. negyed órájára rá anya is. Megcsörrent a telefonom. Kifutottam a nappaliba, és fölvettem.


-Szia, Ryan!


-Szia! Na, akkor ma megyünk valamerre?


-Mehetünk. Még tanulnom kell, de utána bármikor.


-Akkor majd csörgess meg, ha megvagy, és megbeszéljük a többit.


-Oké. Szia!


-Szia!


Felmentem, megnéztem, hogy miből mennyi van tanulni, és azzal kezdtem, amiből a legtöbb volt. Kb. egy órán belül meg is voltam a tanulással, tárcsázni kezdtem Ryan-t, de nem vette. Pár perccel később hívott. Megbeszéltük, hogy elmegyünk egy kicsit sétálni a városban, és fél órán belül itt van értem. Felvettem egy sötét farmert, fekete Nike cipőt, fehér rövid ujjút és a bőrdzsekim. Szóltam anyáéknak, hogy megyek el, és majd jövök, és arra vártam, hogy Ryan megérkezzen.


Jóformán egész délután csak sétáltunk, még pihenni sem ültünk le. Jól esett kibeszélni magamból a félelmeimet Zayn-nel kapcsolatban, és a fájdalmamat. Molly-val beszélem meg ezeket a dolgokat inkább, mert ő is átéli ezt, de jó egy „kívülállóval” is megosztani. Miután hazaértem, felhívtam Molly-t.


-Szia, Csajszim! Mizujs?


-Szia, Husi! Nincsen semmi. Veled?


-Velem se. Most jöttem haza. Harry hívott?


-Igen, még reggel. Téged Zayn? Merre jártál?


-Engem dél után pár perccel ébresztett Zayn. Amúgy Ryan-nel voltunk sétálni.


-Holnap találkozunk?


-Persze. Délután is találkozhatunk.


-Oké. Most leteszem, megyek fürdeni.


-Rendben. Szia! Jó éjt!


-Szia! Neked is!


Én is elmentem fürdeni, utána a laptopom elé ültem. Ekkor megcsörrent a telefonom. Liam volt az.


-Szia!-szóltam bele vidáman.


-Szia! Mizujs?


-Nincsen semmi. Veled? Mai program?


-Velem sincs. Ma interjúnk lesz, aztán holnap már koncert. És kezdődik az, ami egy éve.


-De az jó, nem?


-Jó, persze, csak megint kimerültek leszünk nagyon.


-És milyen az élet nélkülünk?


-Nem jó! Nagyon nem! Hiányoztok!


-Ti is nekünk!


-Amúgy nem kéne még aludnod? Holnap suli, és nem fogsz tudni fölkelni.


-Még csak 10 múlt.


-Menj aludni!-parancsolt rám.


-Igenis, apu!-nevettem.


-Te bolond vagy. Mondtam már?-nevetett.


-Csak párszor... Na jó, tényleg megyek, lefekszek.


-Jó-jó. Menj csak. Szia! És nem szabadulsz ám tőlem a következő két hónapban sem. Jó éjt!


-Nem is akarok! Szia!


Gyorsan lekapcsoltam a laptopot, és befeküdtem az ágyamba. Ahhoz képest, hogy délben keltem, elég gyorsan el is aludtam.

48. fejezet

Sziasztok! Szeretném bejelenteni, hogy perpill majdnem 1200 látogatóm van, aminek nagyon örülök! A másik dolog.. Mostantól lesznek ilyen ugrálások, hogy /*1hét múlva*/, stb...  Amúgy a rész kinek hogy tetszik??? Érdekelne a véleményetek! Kérek komikat!! Köszi! Jó olvasást! ♥ xx



/*Kicsivel több, mint 1 év múlva*/


Nem is tudom, hol kezdjem. Az elmúlt egy év alatt rengeteg minden történt. A fiúk turnéja nagyszerűen sikerült, aminek köszönhetően egyre sikeresebbek, de sajnos egyre kevesebb időt tudunk együtt tölteni. Itt érvényes a mondás, hogy mindennek ára van. De a fiúk számára a siker nagyon fontos, hisz’ ez nemcsak a munkájuk, hanem az életük is, és ezt figyelembe kell venni. Molly-val a harmadik osztályba járunk már. Ben-t felvették az egyetemre, és azóta teljesen megváltozott. Eddig sem tanult rosszul, de most sokkal többet tanul, és ennek látszik is az eredménye. Hadd büszkélkedjek vele, hogy állást is kapott, méghozzá modellként. Ha már a családnál tartunk... Tom hozzánk költözött, és eljegyezték egymást anyával. Nekem sincs túl sok szabadidőm, és annak is a nagy részét az esküvő szervezésével töltöm. A maradék időmben vagy Zayn-nel vagy Molly-val vagy Ryan-nel vagy a srácokkal lógok. Most tavasz eleje van, és anyáék nyári esküvőt szeretnének, úgyhogy nagyon sok dolgot kell elrendezni. Éppen a helyszíneket nézegettük, amikor megcsörrent a telefonom, a kijelzőn Zayn neve villogott.


-Szia Kincsem!


-Szia! Kicsim! Nem zavarok?


-Tudhatnád, hogy te sosem.


-Akkor átmehetnék?


-Persze! Gyere csak!


-Oké. Szeretlek! Szia!


-Várlak! Én is szeretlek! Szia!


Pár perc múlva meg is szólalt a csengő. Felpattantam a kanapéról, és ajtót nyitottam.


-Szia!-csókoltam meg.


-Szia Kicsim!-arca gondterheltnek tűnt.


-Mi a baj?-váltottam én is komolyra.


-Beszélnünk kell!-beköszönt anyáéknak, és felmentünk a szobámba.
Leült az ágyamra, és megütögette maga mellett, hogy üljek le.


-Megint el kell mennünk Amerikába. Fogalmam nincs, hogy mennyi időre kell mennünk most, de szerintem legalább annyira, mint jó múltkor. És szerettem volna megkérdezni tőled, hogy velünk tartasz-e most is.


-Kincsem, nem is tudom. Őszintén nagyon szívesen mennék veletek, de tudod, nyáron lesz anyáék esküvője, és szeretnék részt venni az előkészületekben. Szinte kötelességemnek érzem, hogy maradjak-ennél az utolsó mondatomnál láttam, hogy megfeszültek arcán a vonásai, és szeme már nem úgy csillogott, mint eddig. Ezt a reakciót látva jobban belegondoltam, hogy nagyon hosszú időt fogunk egymás nélkül tölteni, de nem hagyhatok mindent anyáékra. Ahogy ezen gondolkoztam, megjelentek a könnycseppek a szememben, majd folyamatosan legördültek az arcomon, forrón égetve bőrömet. Zayn körbefogta kezeivel az arcom, letörölte róla a könnycseppeket, majd lágyan megcsókolt.


-És...Mikor indultok?


-A hétvégén. Csak most tudtuk meg, rögtön jöttem hozzád.


-És Molly vagy Eleanor megy?


-Molly-t még nem tudjuk, de Eleanor-nak munkája lesz, és majd utánunk jön valamikor egy rövid időre.


-Értem...


Zayn nem maradt túl sokáig, mert holnap suli, és még a tanulásnak neki sem álltam. Igazából egész idő alatt csak beszélgettünk, és azon gondolkoztunk, hogy fogunk tudni majd beszélni, reggelente hívjon vagy este, vagy skype-on beszéljünk? Nem tudtuk eldönteni. Nem jó ez a sok időeltolódás.




/*Hétvégén, szombat reggel*/




Molly és Eleanor is ott aludt a fiúknál. Végül Molly is úgy döntött, hogy itthon marad, mert nem akart egyedül elmenni, mondván, hogy mit csinálna ott egyedül, amíg a fiúk dolgoznak. Márpedig rengeteget fognak dolgozni. Reggel nagyon korán keltem, én voltam az első. Lementem a konyhába, vettem ki narancslevet a hűtőből, és a konyhapultra ülve kezdtem lassan szürcsölgetni. Hallottam, hogy valaki lassan jön le a lépcsőn. Nem tudtam, ki az, csak annyit, hogy valamelyik fiú. Hallani lehetett a lépésekből, majd a hang alakot öltött. Zayn nézett fel rám, majd egy keserű mosoly kíséretében odajött hozzám.
-Jó reggelt, Kicsim!-puszit nyomott a számra.


-Jó reggelt, Édesem!-öleltem szorosan magamhoz, majd lábaim összekulcsoltam a dereka körül, így még jobban magamhoz húzva őt, majd megcsókoltam. Már kezdtünk belelendülni a dolgokba, amikor Lou megköszörülte a torkát.


-Ugye nem a konyhában akarjátok csinálni? Menjetek inkább szobára! Az kényelmesebb és gusztusosabb is-kacsintott egyet, és vigyorogva elkezdett kutakodni a hűtőben.


Mérgesen ránéztünk, majd Zayn eltávolodott tőlem, én pedig leugrottam a pultról, és felmentünk Zayn szobájába. Amint becsuktam az ajtót, Zayn neki esett az ajkaimnak, finoman a falhoz nyomott, majd felemelt, én pedig a dereka köré kulcsoltam lábaim. Ezzel csak közelebb húzva magamhoz. Erre a tettemre egy elégedett sóhaj volt a válasz, mire én csókunkba mosolyogtam. Ajkaimtól elválva áttért a nyakamra, miközben próbált eljutni az ágyig. Lefektetett rá, és fölém feküdt. Szorosan simultunk egymáshoz. A felsőm alá nyúlt, a hasam és az oldalam kezdte simogatni. A lehető leggyorsabban vette le rólam a pólót, amit még tőle kértem el, majd visszatért az ajkaimhoz. Így már csak a fehérneműink választottak el minket egymástól, de rövid időn belül azok is lekerültek rólunk...


-Annyira rossz, hogy sokáig nem tehetem ezt meg-csókolt meg.


-De ki fogjuk bírni. Elég erős hozzá a szerelmünk!


A délelőtt nagy részét az ágyban töltöttük, 12 előtt keltünk fel, felöltöztünk, és lementünk kajálni. Már mindenki ott volt a konyhában, majd mikor megláttak minket, sorra jöttek a „jó reggelt”-ek.


-Nekik biztos jó volt-szólalt meg vigyorogva Lou.


-Mit tudsz, amit mi nem?-karolta át Harry Louis vállát.


-Ha ti azt tudnátok...


-Mesélj!-vigyorgott Harry.


-Na szóval.. Korán lejöttem kajáért, mert korgott a gyomrom. És akkor megláttam őket...-folytatta volna, ha nem kapcsolok idejében, és nem tapasztom a kezem a szájára.


-Csönd, Lou! Az csak ránk tartozik-mondtam, és levettem a kezem a szájáról, ami nagy hiba volt.


-Nagyon ráhangolódtak egymásra, és javasoltam, hogy menjenek szobára-hadarta el egy szuszra. Mérgesen ránéztem, és elkezdtem közelíteni felé, ő folyamatosan hátrált előlem. Kergetni kezdtem. Végigfutottunk az egész házon, de ő gyorsabbnak bizonyult nálam, így nem értem utol. Mikor már elfáradtam, visszasétáltam a konyhába. Már úgy is mindegy, mert kikotyogta az a pletykafészek. Megebédeltem én is, és felmentünk Zayn-nel vissza a szobájába. A cuccait csak félig pakolta be a bőröndökbe, szóval segítettem neki, de inkább hátráltattam. Miután mindenki be volt pakolva, a nappaliba mentünk, és közösen filmeztünk, beszélgettünk, hülyéskedtünk. A reptérre indulás előtt 1 órával még semmi gond nem volt, de ahogy közeledett a búcsú pillanat, egyre jobban éreztem magamon már a hiányt. Nem csak a szerelmemet nem láthatom hosszú ideig, hanem a legjobb fiúbarátaim sem, vagyis inkább a testvéreimet. Először Eleanor köszönt el a fiúktól, de nem volt nagy búcsúzkodás, hiszen nem sokára utánuk megy. Molly volt a következő. Odament először Lou-hoz, majd Zayn-hez, Niall-höz, Liam-hez, majd végül Harry-hez. Harry-vel el sem engedték egymást, csak éppen addig, amíg elköszöntem tőle. Majd Niall-höz mentem, megölelgettem, ahogy Louis-t is, és neki még utoljára belecsíptem a seggébe, ahogy Molly is megtette. Egy ideig nem csinálhatjuk. A csípés hatására Lou felkiáltott, és vigyorogni kezdett. Liam-hez is odamentem, megölelgettem, és próbáltam visszatartani a könnyeim, de nem ment. 


-Muszáj minden nap beszélnünk! Ígérd meg, hogy minden nap beszélünk!


-Igen, minden áldott nap! De neked kell hívnod!-öleltem meg még egyszer, majd Zayn felé fordultam. Szorosan karjaiba bújtam, és még utoljára belélegeztem a mámorító illatát. Forrón megcsókoltuk egymást, majd mélyen egymás szemébe néztünk.


-Szeretlek, Kicsim!


-Mindennél jobban! És te se felejts el felhívni minden nap! Az nem számít, hogy mikor, akár az éjszaka közepén is hívhattok-néztem végig a többi fiún is, jelezve, hogy ez nekik is szól. A reptérre sajnos a csajokkal nem mentünk ki. A fiúk indulásakor mindhárman könnyekben úszva indultunk haza, de a fiúk sem voltak jobb passzban. Egy-egy könnycseppet az ő arcukon is láttunk. Még utoljára köszöntünk nekik, majd mindhárman hazafelé vettük az irányt.