49. fejezet

Sziasztok! Remélem tetszeni fog a rész, és nem sokára vége... Kérném ehhez is a komikat/véleményeket. Köszi! Jó olvasást! ♥ xx


Amint hazaértem, elkapott még jobban a sírás. Felrohantam a szobámba, becsuktam magam mögött az ajtót, és nekidőltem. Lassan elkezdtem csúszni lefelé, a lábaim nem bírtak megtartani. Mikor már a földön ültem, lábaimat átkaroltam, és úgy folytattam a zokogást. Mikor már nem maradt egyetlen könnycseppem sem, kimentem a fürdőbe, és rendbe szedtem magam. Ekkor megcsörrent a telefonom. Gyorsan megnéztem a kijelzőt, reménykedve, hogy valamelyik fiú hív, de nem, Ryan volt az. Megköszörültem a torkom, hogy ne lehessen hallani, hogy sírtam.


-Szia Ryan!


-Szia! Zavarok?


-Nem, dehogy.


-És mit csinálsz?


-Most éppen szó szerint semmit, csak vagyok.


-Értem. És Zayn?


-Mi van vele?


-Hogyhogy nincs ott?


-Már nincsenek Londonban. Ma utaztak Amerikába-csuklott el a hangom.


-Sajnálom, nem akartam fájdalmat okozni.


-Semmi baj.


-Nem lenne kedved holnap találkozni?


-Nem ígérek semmit, jó? Majd meglátjuk, milyen kedvem lesz.


-Rendben. Akkor majd holnap írok, vagy hívlak, és megbeszéljük. Szia!


-Szia! Jó éjt előre is!


-Neked is.


Lezuhanyoztam, és lementem a konyhába, mert nagyon megéheztem. Csináltam magamnak meleg szendvicset, és leültem a tv elé. Mivel egyedül voltam otthon, a tv előtt töltöttem az egész estét. A Dr.Csont ment pár órán át, ami a kedvenc sorozatom. Teljesen belefeledkeztem a részekbe, és észre sem vettem, hogy már elmúlt 2 is. Eléggé elálmosodtam, és nem volt erőm felkelni, és felmenni a szobámba. Sikerült a kanapén elaludnom. Nem tudom, hogy hánykor, de már javában aludtam, amikor arra ébredtem, hogy hazajöttek anyáék. A szemem nem volt erőm kinyitni, így csak maradtam éppen olyna mozdulatlan, mint addig. Mikor észrevették, hogy kint alszok a nappaliban, lekapcsolták a tv-t, és felmentek az emeletre. Az után teljes képszakadás. Reggel a telefonom csörgésére keltem. Már egy ideje csörgött, amikorra észrevettem. Kómásan, csukott szemmel, rekedt hanggal beleszóltam.


-Ki vagy, és mit akarsz?


-Úúú.. Bocsi, Kicsim! Nem akartalak felkelteni, azt hittem, már rég fent vagy, hiszen már elmúlt dél az ottani idő szerint.


-Szia, Édesem! Semmi baj. Tegnap vagyis inkább ma elég későn feküdtem le, és a nappaliban aludtam. Amúgy mi volt ma?


-Hát semmi, csak voltunk egy kicsit körülnézni a városban. Te mit fogsz csinálni?


-Az jó! Én még nem tudom, lehet, hogy Ryan-nel elmegyünk valamerre, addig sem vagyok egyedül. Nagyon hiányzol már most!


-Te is hiányzol, Kicsim! De minden egyes nappal közelebb vagyunk egymáshoz.


-Ez igaz-mosolyogtam.


-Na, én most leteszem-ásított-Már mindenki alszik, nekem is ideje lenne.


-Rendben. Majd mondd meg a többieknek, hogy üdvözlöm őket, és ők is hiányoznak!


-Átadom. Ja, és szerintem Liam is fog hívni reggel vagyis otthon este.. na szóval.. érted.


-Értem-mosolyogtam. Szia, Édesem! Jó éjt! Hiányzol! Nagyon Szeretlek!


-Szia, Kicsim! Neked pedig szép napot! Te is nagyon hiányzol! Mindennél jobban szeretlek!-tette le.


Amint sikerült rendesen felébrednem, felmentem a szobámba, felöltöztem, és lementem ebédelni. Még tegnapról maradt kaja, azt ettem. Nem sokkal később lejött Tom, majd kb. negyed órájára rá anya is. Megcsörrent a telefonom. Kifutottam a nappaliba, és fölvettem.


-Szia, Ryan!


-Szia! Na, akkor ma megyünk valamerre?


-Mehetünk. Még tanulnom kell, de utána bármikor.


-Akkor majd csörgess meg, ha megvagy, és megbeszéljük a többit.


-Oké. Szia!


-Szia!


Felmentem, megnéztem, hogy miből mennyi van tanulni, és azzal kezdtem, amiből a legtöbb volt. Kb. egy órán belül meg is voltam a tanulással, tárcsázni kezdtem Ryan-t, de nem vette. Pár perccel később hívott. Megbeszéltük, hogy elmegyünk egy kicsit sétálni a városban, és fél órán belül itt van értem. Felvettem egy sötét farmert, fekete Nike cipőt, fehér rövid ujjút és a bőrdzsekim. Szóltam anyáéknak, hogy megyek el, és majd jövök, és arra vártam, hogy Ryan megérkezzen.


Jóformán egész délután csak sétáltunk, még pihenni sem ültünk le. Jól esett kibeszélni magamból a félelmeimet Zayn-nel kapcsolatban, és a fájdalmamat. Molly-val beszélem meg ezeket a dolgokat inkább, mert ő is átéli ezt, de jó egy „kívülállóval” is megosztani. Miután hazaértem, felhívtam Molly-t.


-Szia, Csajszim! Mizujs?


-Szia, Husi! Nincsen semmi. Veled?


-Velem se. Most jöttem haza. Harry hívott?


-Igen, még reggel. Téged Zayn? Merre jártál?


-Engem dél után pár perccel ébresztett Zayn. Amúgy Ryan-nel voltunk sétálni.


-Holnap találkozunk?


-Persze. Délután is találkozhatunk.


-Oké. Most leteszem, megyek fürdeni.


-Rendben. Szia! Jó éjt!


-Szia! Neked is!


Én is elmentem fürdeni, utána a laptopom elé ültem. Ekkor megcsörrent a telefonom. Liam volt az.


-Szia!-szóltam bele vidáman.


-Szia! Mizujs?


-Nincsen semmi. Veled? Mai program?


-Velem sincs. Ma interjúnk lesz, aztán holnap már koncert. És kezdődik az, ami egy éve.


-De az jó, nem?


-Jó, persze, csak megint kimerültek leszünk nagyon.


-És milyen az élet nélkülünk?


-Nem jó! Nagyon nem! Hiányoztok!


-Ti is nekünk!


-Amúgy nem kéne még aludnod? Holnap suli, és nem fogsz tudni fölkelni.


-Még csak 10 múlt.


-Menj aludni!-parancsolt rám.


-Igenis, apu!-nevettem.


-Te bolond vagy. Mondtam már?-nevetett.


-Csak párszor... Na jó, tényleg megyek, lefekszek.


-Jó-jó. Menj csak. Szia! És nem szabadulsz ám tőlem a következő két hónapban sem. Jó éjt!


-Nem is akarok! Szia!


Gyorsan lekapcsoltam a laptopot, és befeküdtem az ágyamba. Ahhoz képest, hogy délben keltem, elég gyorsan el is aludtam.

48. fejezet

Sziasztok! Szeretném bejelenteni, hogy perpill majdnem 1200 látogatóm van, aminek nagyon örülök! A másik dolog.. Mostantól lesznek ilyen ugrálások, hogy /*1hét múlva*/, stb...  Amúgy a rész kinek hogy tetszik??? Érdekelne a véleményetek! Kérek komikat!! Köszi! Jó olvasást! ♥ xx



/*Kicsivel több, mint 1 év múlva*/


Nem is tudom, hol kezdjem. Az elmúlt egy év alatt rengeteg minden történt. A fiúk turnéja nagyszerűen sikerült, aminek köszönhetően egyre sikeresebbek, de sajnos egyre kevesebb időt tudunk együtt tölteni. Itt érvényes a mondás, hogy mindennek ára van. De a fiúk számára a siker nagyon fontos, hisz’ ez nemcsak a munkájuk, hanem az életük is, és ezt figyelembe kell venni. Molly-val a harmadik osztályba járunk már. Ben-t felvették az egyetemre, és azóta teljesen megváltozott. Eddig sem tanult rosszul, de most sokkal többet tanul, és ennek látszik is az eredménye. Hadd büszkélkedjek vele, hogy állást is kapott, méghozzá modellként. Ha már a családnál tartunk... Tom hozzánk költözött, és eljegyezték egymást anyával. Nekem sincs túl sok szabadidőm, és annak is a nagy részét az esküvő szervezésével töltöm. A maradék időmben vagy Zayn-nel vagy Molly-val vagy Ryan-nel vagy a srácokkal lógok. Most tavasz eleje van, és anyáék nyári esküvőt szeretnének, úgyhogy nagyon sok dolgot kell elrendezni. Éppen a helyszíneket nézegettük, amikor megcsörrent a telefonom, a kijelzőn Zayn neve villogott.


-Szia Kincsem!


-Szia! Kicsim! Nem zavarok?


-Tudhatnád, hogy te sosem.


-Akkor átmehetnék?


-Persze! Gyere csak!


-Oké. Szeretlek! Szia!


-Várlak! Én is szeretlek! Szia!


Pár perc múlva meg is szólalt a csengő. Felpattantam a kanapéról, és ajtót nyitottam.


-Szia!-csókoltam meg.


-Szia Kicsim!-arca gondterheltnek tűnt.


-Mi a baj?-váltottam én is komolyra.


-Beszélnünk kell!-beköszönt anyáéknak, és felmentünk a szobámba.
Leült az ágyamra, és megütögette maga mellett, hogy üljek le.


-Megint el kell mennünk Amerikába. Fogalmam nincs, hogy mennyi időre kell mennünk most, de szerintem legalább annyira, mint jó múltkor. És szerettem volna megkérdezni tőled, hogy velünk tartasz-e most is.


-Kincsem, nem is tudom. Őszintén nagyon szívesen mennék veletek, de tudod, nyáron lesz anyáék esküvője, és szeretnék részt venni az előkészületekben. Szinte kötelességemnek érzem, hogy maradjak-ennél az utolsó mondatomnál láttam, hogy megfeszültek arcán a vonásai, és szeme már nem úgy csillogott, mint eddig. Ezt a reakciót látva jobban belegondoltam, hogy nagyon hosszú időt fogunk egymás nélkül tölteni, de nem hagyhatok mindent anyáékra. Ahogy ezen gondolkoztam, megjelentek a könnycseppek a szememben, majd folyamatosan legördültek az arcomon, forrón égetve bőrömet. Zayn körbefogta kezeivel az arcom, letörölte róla a könnycseppeket, majd lágyan megcsókolt.


-És...Mikor indultok?


-A hétvégén. Csak most tudtuk meg, rögtön jöttem hozzád.


-És Molly vagy Eleanor megy?


-Molly-t még nem tudjuk, de Eleanor-nak munkája lesz, és majd utánunk jön valamikor egy rövid időre.


-Értem...


Zayn nem maradt túl sokáig, mert holnap suli, és még a tanulásnak neki sem álltam. Igazából egész idő alatt csak beszélgettünk, és azon gondolkoztunk, hogy fogunk tudni majd beszélni, reggelente hívjon vagy este, vagy skype-on beszéljünk? Nem tudtuk eldönteni. Nem jó ez a sok időeltolódás.




/*Hétvégén, szombat reggel*/




Molly és Eleanor is ott aludt a fiúknál. Végül Molly is úgy döntött, hogy itthon marad, mert nem akart egyedül elmenni, mondván, hogy mit csinálna ott egyedül, amíg a fiúk dolgoznak. Márpedig rengeteget fognak dolgozni. Reggel nagyon korán keltem, én voltam az első. Lementem a konyhába, vettem ki narancslevet a hűtőből, és a konyhapultra ülve kezdtem lassan szürcsölgetni. Hallottam, hogy valaki lassan jön le a lépcsőn. Nem tudtam, ki az, csak annyit, hogy valamelyik fiú. Hallani lehetett a lépésekből, majd a hang alakot öltött. Zayn nézett fel rám, majd egy keserű mosoly kíséretében odajött hozzám.
-Jó reggelt, Kicsim!-puszit nyomott a számra.


-Jó reggelt, Édesem!-öleltem szorosan magamhoz, majd lábaim összekulcsoltam a dereka körül, így még jobban magamhoz húzva őt, majd megcsókoltam. Már kezdtünk belelendülni a dolgokba, amikor Lou megköszörülte a torkát.


-Ugye nem a konyhában akarjátok csinálni? Menjetek inkább szobára! Az kényelmesebb és gusztusosabb is-kacsintott egyet, és vigyorogva elkezdett kutakodni a hűtőben.


Mérgesen ránéztünk, majd Zayn eltávolodott tőlem, én pedig leugrottam a pultról, és felmentünk Zayn szobájába. Amint becsuktam az ajtót, Zayn neki esett az ajkaimnak, finoman a falhoz nyomott, majd felemelt, én pedig a dereka köré kulcsoltam lábaim. Ezzel csak közelebb húzva magamhoz. Erre a tettemre egy elégedett sóhaj volt a válasz, mire én csókunkba mosolyogtam. Ajkaimtól elválva áttért a nyakamra, miközben próbált eljutni az ágyig. Lefektetett rá, és fölém feküdt. Szorosan simultunk egymáshoz. A felsőm alá nyúlt, a hasam és az oldalam kezdte simogatni. A lehető leggyorsabban vette le rólam a pólót, amit még tőle kértem el, majd visszatért az ajkaimhoz. Így már csak a fehérneműink választottak el minket egymástól, de rövid időn belül azok is lekerültek rólunk...


-Annyira rossz, hogy sokáig nem tehetem ezt meg-csókolt meg.


-De ki fogjuk bírni. Elég erős hozzá a szerelmünk!


A délelőtt nagy részét az ágyban töltöttük, 12 előtt keltünk fel, felöltöztünk, és lementünk kajálni. Már mindenki ott volt a konyhában, majd mikor megláttak minket, sorra jöttek a „jó reggelt”-ek.


-Nekik biztos jó volt-szólalt meg vigyorogva Lou.


-Mit tudsz, amit mi nem?-karolta át Harry Louis vállát.


-Ha ti azt tudnátok...


-Mesélj!-vigyorgott Harry.


-Na szóval.. Korán lejöttem kajáért, mert korgott a gyomrom. És akkor megláttam őket...-folytatta volna, ha nem kapcsolok idejében, és nem tapasztom a kezem a szájára.


-Csönd, Lou! Az csak ránk tartozik-mondtam, és levettem a kezem a szájáról, ami nagy hiba volt.


-Nagyon ráhangolódtak egymásra, és javasoltam, hogy menjenek szobára-hadarta el egy szuszra. Mérgesen ránéztem, és elkezdtem közelíteni felé, ő folyamatosan hátrált előlem. Kergetni kezdtem. Végigfutottunk az egész házon, de ő gyorsabbnak bizonyult nálam, így nem értem utol. Mikor már elfáradtam, visszasétáltam a konyhába. Már úgy is mindegy, mert kikotyogta az a pletykafészek. Megebédeltem én is, és felmentünk Zayn-nel vissza a szobájába. A cuccait csak félig pakolta be a bőröndökbe, szóval segítettem neki, de inkább hátráltattam. Miután mindenki be volt pakolva, a nappaliba mentünk, és közösen filmeztünk, beszélgettünk, hülyéskedtünk. A reptérre indulás előtt 1 órával még semmi gond nem volt, de ahogy közeledett a búcsú pillanat, egyre jobban éreztem magamon már a hiányt. Nem csak a szerelmemet nem láthatom hosszú ideig, hanem a legjobb fiúbarátaim sem, vagyis inkább a testvéreimet. Először Eleanor köszönt el a fiúktól, de nem volt nagy búcsúzkodás, hiszen nem sokára utánuk megy. Molly volt a következő. Odament először Lou-hoz, majd Zayn-hez, Niall-höz, Liam-hez, majd végül Harry-hez. Harry-vel el sem engedték egymást, csak éppen addig, amíg elköszöntem tőle. Majd Niall-höz mentem, megölelgettem, ahogy Louis-t is, és neki még utoljára belecsíptem a seggébe, ahogy Molly is megtette. Egy ideig nem csinálhatjuk. A csípés hatására Lou felkiáltott, és vigyorogni kezdett. Liam-hez is odamentem, megölelgettem, és próbáltam visszatartani a könnyeim, de nem ment. 


-Muszáj minden nap beszélnünk! Ígérd meg, hogy minden nap beszélünk!


-Igen, minden áldott nap! De neked kell hívnod!-öleltem meg még egyszer, majd Zayn felé fordultam. Szorosan karjaiba bújtam, és még utoljára belélegeztem a mámorító illatát. Forrón megcsókoltuk egymást, majd mélyen egymás szemébe néztünk.


-Szeretlek, Kicsim!


-Mindennél jobban! És te se felejts el felhívni minden nap! Az nem számít, hogy mikor, akár az éjszaka közepén is hívhattok-néztem végig a többi fiún is, jelezve, hogy ez nekik is szól. A reptérre sajnos a csajokkal nem mentünk ki. A fiúk indulásakor mindhárman könnyekben úszva indultunk haza, de a fiúk sem voltak jobb passzban. Egy-egy könnycseppet az ő arcukon is láttunk. Még utoljára köszöntünk nekik, majd mindhárman hazafelé vettük az irányt.

47. fejezet...

Sziasztok!! Hoztam a kövit, mivel ez nekem nagyon tetszik, nem bírtam vele várni:)) Remélem nektek is tetszeni fog! :)
Szeretnék kérni pár komit ehhez is, és köszönöm az eddigieket!!
Jó olvasást! ♥ xx



Az ébresztőm hangja ébresztett, és sikeresen Zayn-t is felkeltette.


-Ne haragudj!


-Semmi baj-fordult felém.-Miért szólt a telefonod?


-Mert még sok dolgom van a koncert előtt.


-De az csak 7-ről lesz. És most hány óra is van?


-8. De neked sem ártana felkelni, mert 9-től próbáltok.


-És neked mi az a sok dolgod?


-Tegnap miközben énekeltem a mai dalt, Eleanor átjött, aztán az I wish-t elénekeltette velem, és aztán meg Molly-nál kötöttünk ki. Szóval meg kéne fejből tanulnom a dalt, utána még próbálnom is kell. Ezek után pedig 3 körül találkozunk a csajokkal, és összeállítjuk a ruhánkat a koncertre.


-Értem. Nők... Egy egész nap kell nekik, hogy elkészülődjenek-forgatta a szemeit.


-Hé!-csaptam oda a mellkasára-Én a helyedben meg sem szólalnék.


-Miért is?-hajolt közelebb.


-Mert egy óra kell, amíg megcsinálod a hajad úgy, hogy neked is megfeleljen-nyomtam egy puszit a szájára.


-Tudod, hogy háklis vagyok a hajamra.


-Tudom-csókoltam meg, de hirtelen elhúzódtam tőle, és felálltam-Éppen ezért kéne felkelned, mert nem fogsz tudni elkészülni.


-Ez nem ér!-játszotta a durcás kisgyereket.


-Dehogynem-mosolyogtam, majd kimentem a fürdőszobába.


Kifésültem a hajam, megmosakodtam, és újult erővel mentem vissza egyik bőröndömhöz. Kutakodtam egy kicsit benne, de végül megtaláltam, amit kerestem. Egy sötét farmert és egy kék hosszú ujjút vettem fel. Mire felöltöztem, már Zayn is rászedte magát, hogy felkeljen. Felvette a kikészített ruháit, és bevonult a fürdőszobába. Ilyenkor nagyon okos dolog, hogy még előző este kikészíti a ruháit. Már háromszor elénekeltem a dalt, amit választottam, amikor kijött a fürdőből.


-Na, megyek, összeszedem a fiúkat. 5 körül jövünk. Szeretlek!-csókolt meg.-Szia!


-Rendben. Szeretlek! Szia!


Folytattam a szövegtanulást, éneklést. Kb. 1 órán belül már fejből tudtam, és nem kellett egyszer sem ránéznem a szövegre. Felmentem twitterre, írtam Anne-nek is és Alissa-nak is levelet, hogy végül is eljöttünk Molly-val, és megismerhetnék Eleanor-t, bár Alissa nem tudom, hogy fogja fogadni.
Nem sokkal később láttam, hogy jött válasz a levelemre Alissa-tól. Mivel láttam, hogy fennmaradt, írtam neki, hogy skype-on folytassuk a beszélgetést. Muszáj volt megkérdeznem tőle, hogy nem lesz-e furcsa, hogy Lou-val tök jól kijöttek, csókolóztak, és most más lánnyal fogja látni őt. A válasza az volt, hogy nem, mivel tudták mindketten, hogy nem lehet több köztük, mint barátság, de semmit nem bánt meg. És szeretné megismerni Eleanor-t. Ennek szívből örültem. 


Fél3-kor elköszöntem tőle, és megígérte, hogy Anne-nel együtt ott lesznek a koncerten. Összeszedtem pár ruhadarabot az egyik bőröndömből, és átmentem Eleanor-hoz. Molly már ott volt, és a franciaágyon nagy kupacban hevertek a ruhák. Én is odatettem a ruháimat, és elkezdődött a válogatás. Molly egy bőrszínű felső, sötét farmer, a felső színével megegyező magas sarkút választott, és még felvett egy fekete kardigánt, Eleanor barna felső, világos farmer, barna magas sarkú és világosbarna kardigánt vett fel, én pedig fehér felső, világos farmer, szürke magas sarkú és szürke blézer mellett döntöttem. Mindenki vitte vissza magával a ruhákat, és elmentünk tusolni. Amikor kijöttem a fürdőből, láttam, hogy Zayn már visszajött, és az ágyon szétterülve kémleli a plafont. Rám emelte gyönyörű barna szemeit, elmosolyodott, és megütögette maga mellett az ágyat. Odaültem mellé, kezemet mellkasára simítottam, és megcsókoltam őt. Zayn a derekamat simogatta, aminek köszönhetően lejött rólam a törölköző. Ahogy a keze a bőrömhöz ért, kirázott a hideg, amit észre is vett, mert elmosolyodott a csókunk közben. Mivel belőlem a törölköző csak éppen hogy takart valamit, levettem Zayn felsőjét. Hirtelen fordított a helyzetünkön, így ő került felülre. Ajkaimról áttért a nyakamra, közben én a hátát simogattam. Ekkor hangos kopogást hallottunk az ajtó felől. Zayn felnézett rám, én lemondóan néztem vissza rá, így elindult ajtót nyitni. Éppen hogy magam köré tudtam addigra csavarni a törölközőt, mikor kinyitotta az ajtót.


-Öhm.. Bocsi, ha megzavartunk valamit-szólalt meg Molly Zayn meztelen felsőtestét és kócos haját látva-, de még el is kéne készülődni-kiabálta be nekem.


-Gyertek be-invitálta be őket Zayn.


-Em, merre vagy?-kiabálta Eleanor.


-A hálóban, de nem vagyok még elfogadható állapotban-kiáltottam vissza, majd gyorsan fogtam egy fehérnemű párost, és beszaladtam a fürdőbe. Gyorsan felkapkodtam magamra, a hajamat megszárítottam, majd kisétáltam a többiekhez.


-Te még csak itt tartasz?!-akadt ki Molly. Végignéztem rajtuk, ők már szinte készek voltak, csak a smink hiányzott. Gyorsan magamra kaptam a kikészített ruháim, addig Zayn elfoglalta a fürdőt. A smink cuccokat előszedtem a bőröndből, és kezdődhetett a sminkelés. Mindketten a szolidabb sminknél maradtak, és én ilyen szinten kilógtam, mert Molly füstös szemeket csinált nekem. Közben Eleanor begöndörítette a hajamat. Mire Zayn kijött a fürdőből, már mi is készen voltunk. A hallban vártak minket a többiek, szokásunkhoz híven persze mi készülődtünk el legutoljára. Mily’ meglepő!
Az arénába érve kezdtem ideges lenni. Kaptam sms-t Anne-től, hogy itt vannak, és hogy hova menjenek. Annyit írtam vissza, hogy a hátsó bejáratnál beengedem őket. Elsétáltam oda, és megkértem a biztonságit, hogy engedje be a csajokat. Sikítozások közepette borultunk egymás nyakába, majd mikor kitomboltuk magunkat, visszamentünk az öltözőbe a srácokhoz. Mindenki végigölelgette őket, bemutattam nekik Ellie-t, és még a koncert előtti perceket hülyéskedéssel és beszélgetéssel töltöttük.


A fiúk kifutottak a színpadra, a rajongók őrült sikítozásba kezdtek. Köszöntötték őket, majd bele is kezdtek az éneklésbe. 5 dalt énekeltek el, majd Liam megszólalt.


-Van számotokra egy kis meglepetésünk, és megsúgom, hogy nem csak nektek lesz meglepetés ez.


Harry, Lou és Zayn odajöttek hozzánk, megragadták a karunkat, és felhúztak minket a színpadra.
Zayn odasúgta nekem, hogy majd lepődjek meg.


-Köszöntsétek nagy sikítással a mi gyönyörű lányainkat!-kiáltott Niall.


-Szeretnénk, ha ti is itt lennétek, amíg Emily énekel-mondta Harry. Erre meglepődött képet vágtam, amin Zayn csak mosolygott.


-Ismerjétek meg a gyönyörű barátnőmet, Eleanor Calder-t-mondta Louis a közönségnek.


-És ő itt pedig az én csodálatos és gyönyörű barátnőm, Molly Harvey-puszilta meg Harry Molly-t.


-Az én barátnőmet pedig már ismeritek, Emily Doyle most te jössz-karolt át. A fiúk helyet foglaltak a színpadon álló kanapén, Molly és Ellie a kanapé két szélére álltak, én pedig a kezembe adott mikrofonnal babráltam.


-Na szóval.. Sziasztok! Szerintem többen is ismertek innen, a nézőtérről, hiszen itt nőttem fel, és itt laktam nyár elejéig a családommal. Most így hirtelen csak a Hey Monday Without you című száma jut eszembe, szóval azt fogom énekelni. Remélem, tetszeni fog. A zene elindult, én pedig elkezdtem énekelni...


I wanted you here beside me, cause this time of the year gets so cold  - Azt akartam, hogy mellettem legyél, mert az évnek ebben a részében egyre hidegebb van
Everyone is smiling so brightly, can't pick myself off the floor. -  Mindenki  olyan fényesen mosolyog, de én nem tudok felállni a padlóról.
You walked out in November, and I just let you go -  Novemberben kisétáltál, és én elengedtelek
It was the biggest mistake, because -  A legnagyobb hiba volt, mert


Bells are ringing, all I hear is your voice still singing. -  A csengők csillingelnek, de én csak a te éneklő hangod hallom.
Moving on was no choice. -  Nem választom a továbblépést.
So I'll make our tree just like we use to.  - Ezért a fánkat úgy fogom feldíszíteni, ahogy eddig.
Christmas just isn't the same, without you. -  A karácsony nem ugyanolyan nélküled.


December makes me remember the way your eyes lit up the snow. -  A december arra emlékeztet, ahogyan a szemeid megvilágították a havat.
You always promised forever, but I guess I'll never know. -  Azt ígérted örökké együtt leszünk, de azt hiszem sosem tudhatom.
They say this is the most wonderful time of the year, but I just wanna disappear. -  Azt mondják ez az év legcsodálatosabb időszaka, de én csak el akarok tűnni.
And I think I'm losing my mind, because -  És azt hiszem elvesztem az eszem, mert


Bells are ringing, all I hear is your voice still singing. -  A csengők csillingelnek, de én csak a te éneklő hangod hallom.
Moving on was no choice. -  Nem választom a továbblépést.
So I'll make our tree just like we use to. -  Ezért a fánkat úgy fogom feldíszíteni, ahogy eddig.
Christmas just isn't the same, without you. -  A karácsony nem ugyanolyan nélküled.


So what am I gonna do, can't go on like this -  Szóval mihez fogok kezdeni, ez így nem mehet tovább
Oh, might as well throw out the mistletoe, cause it reminds me of your kiss. -  Oh, talán a fagyöngyöt is kidobom, mert a csókodra emlékeztet.


Bells are ringing, all I hear is your voice still singing. -  A csengők csillingelnek, de én csak a te éneklő hangod hallom.
Moving on was no choice. -  Nem választom a továbblépést.
So I'll make our tree just like we use to. -  Ezért a fánkat úgy fogom feldíszíteni, ahogy eddig.
Christmas just isn't the same, without you. -  A karácsony nem ugyanolyan nélküled.


Bells are ringing, all I hear is your voice still singing. (Without you) -  A csengők csillingelnek, de én csak a te éneklő hangod hallom. (Nélküled)
Moving on was no choice. -  Nem választom a továbblépést.
So I'll make our tree just like we use to. -  Ezért a fánkat úgy fogom feldíszíteni, ahogy eddig.
Christmas just isn't the same, no, it isn't the same, it just isn't the same. -  A karácsony nem ugyanolyan, nem, nem ugyanolyan, nem ugyanolyan.


-Na, hogy tetszett?-néztem hátra a srácokhoz, akik már álltak, és végigölelgettek.


-És nektek mennyire tetszett Em?-kérdezte Zayn a közönségtől.


-Akinek tetszett, az sikítson torka szakadtából!-kiáltotta Lou.


Erre még nagyobb hangzavar lett az arénában. A lányokkal lejöttünk a színpadról, és a fiúk folytatták tovább a koncertezést.


A koncert után hullafáradtak voltunk, de még elmentünk fagyizni, Anne és Alissa is velünk tartott. Megbeszéltük, hogy holnap eljönnek a hotelba, a fiúk nem lesznek ott, mert megint interjújuk lesz. Viszont azt nem tudom, hogy hogyan fognak tudni bejönni, de majd lebeszélem a portással, hogy őket engedje fel hozzánk. Éjfél volt már mire visszaértünk a hotelba, közösen Zayn-nel letusoltunk, majd ott folytattuk a mi kis akciónkat, ahol délután abbahagytuk.

Nem rész, de olvassátok el, légyszi!

Sziasztok!! Kedves olvasóim, képzeljétek el, hogy megvan az 1000(!) látogatóóó!!! Ennek nagyon nagyon örülök :))
Igazából csak ennyit szerettem volna, de akkor már megkérdezem, hogy: Mikorra szeretnétek új részt??
Komiban légyszi válaszoljatok, és örülnék még pár kominak a részekhez is. Köszi!!
♥♥♥ xx

46. fejezet...

Sziasztok! Nem igazán tetszik nekem a rész, de most csak ennyit tudtam kihozni magamból..
2 bejelenteni valóm van.. Az első: 1 perce néztem, 945(!) látogatóm van eddig, aminek nagyon nagyon örülök!! :))
A második: 1, max.2 hónapon belül befejezem ezt a blogot. De nem kell megijedni, már van ötletem a következőhöz, szóval nyáron már biztosan fogok új történetet írni. :))
Köszönöm az eddigi komikat, ezután is kérnék minél többet! Köszönöm!
Jó olvasást! <3 xx



A fiúk susogására keltem. Valamiért nagyon összedugták a fejüket a menedzserükkel. Csak egy-egy mondatot hallottam tisztán, pl: „Szerintetek belemennek?”, „Em tuti” és „Nem hiszem, hogy benne lesznek”. Nem sokat foglalkoztam velük, aludtam tovább. Arra keltem, hogy Zayn visszaült mellém.


-Ne haragudj, nem akartalak felkelteni.


-Semmi baj. Kérdezhetek valamit?


-Persze.


-Mit terveztek a fiúkkal, amiről mi nem tudunk?


-Mi? Semmit.


-Kincsem, ismerlek már. És hallottam belőle pár mondatot, de nem tudtam értelmezni. Szóval ki vele!


-Csak annyi, hogy a kezdőkoncerten fel kéne lépned.


-És mi volt a többes szám?


-Majd időben megtudtok mindent-nyomott egy puszit a hajamra, ezzel lezárva a témát.


Lou felkeltette Eleanor-t, mert fél órán belül landolunk, Harry pedig Molly ébresztgetésével próbálkozott, de szokás szerint alig bírt felkelni. A gép lassan földet ért LA-ben, mert itt lesz az első koncert. El is felejtettem, hogy a csajoknak nem szóltam. Ők még úgy tudják, hogy otthon maradtunk.
A reptéren fotósok zöme várakozott, és amint kinyílt a repülő ajtaja, a vakuk őrül villogásba kezdtek. Paul és még 3 testőr körénk állt, és elindultunk a kijárat felé. Ám a reptéren kívül több száz-ha nem több- rajongó várta a fiúkat. Paul az autóhoz kísért minket a csajokkal, és az autóban ülve vártuk, hogy a fiúk is jöjjenek. Addig az időt beszélgetéssel töltöttük. Nagy sokára csatlakoztak hozzánk a többiek is. A hotel előtt is rajongók sokasága várt, és mikor meglátták az autót, őrült sikítozásba kezdtek. Nagy nehezen, de bejutottunk a hotelba, ahova már nem jöhettek a rajongók. Felmentünk a legfelső emeletre, ahol a fiúknak és a menedzsmentnek kivettek pár szobát. A szobabeosztás nem volt kérdéses Molly Harry-vel, Liam Niall-lel, Louis Eleanor-ral és én természetesen Zayn-nel.
                       ...
Reggel nem várt más, mint a koránkelés. A fiúk 9-kor interjúra mentek, én pedig nekiálltam keresni valami olyan dalt, amit a kezdőkoncerten énekelhetek. A dal közepén járhattam, amikor kopogást hallottam. Fölpattantam, és kinyitottam az ajtót. Eleanor volt az.
-Szia! Hát te?


-Szia! Nem zavarok?


-Nem, dehogy-mosolyogtam rá.


-Áthallatszott az éneked, és gondoltam, átjövök-viszonyozta a gesztusom.


-Gyere beljebb!-invitáltam be.


-Énekelnél nekem?


-Igen. Mit szeretnél?


-Valamelyik számát a fiúknak?


-Bármelyiket eléneklen. Válassz!


-Akkor mondjuk az I wish?


-Oké!-felmentem Youtube-ra, kerestem karaoke verziót, és elindítottam.


He takes your hand-Fogja a kezed,
I die a little-Én egy kicsit meghalok.
I watch your eyes-Nézem a szemed,
And I'm in riddles-És rejtélybe kerülök.
Why can't you look at me like that?-Rám miért nem nézel így?
When you walk by-Mikor elmész mellettem,
I try to say it-Próbálom elmondani,
But then I freeze-De lefagyok,
And never do it-És sosem teszem.
My tongue gets tied-A nyelvem összegabalyodik,
The words get trapped-Egy szó sem jön ki.
I hear the beat of my heart getting louder-Hallom, hogy a szívem egyre hangosabban ver,
Whenever I'm near you-Mikor a közelemben vagy.
But I see you with him slow dancing-De látlak vele lassúzni,
Tearing me apart-És ez szétszakít,
Cause you don't see-Mert te nem látod,
Whenever you kiss him-Mikor csókolod,
I'm breaking,-Én összetörök,
Oh how I wish that was me-Bárcsak én lennék az.
He looks at you-Úgy néz rád,
The way that I would-Ahogy én szeretnék.
Does all the things, I know that I could-Megtennék mindent, amit tudok.
If only time, could just turn back-Ha visszafordulna az idő.
Cause I got three little words-Mert van 3 kicsi szócska,
That I've always been dying to tell you-Amiért meghalok, hogy elmondjam.
But I see you with him slow dancing-De látlak vele lassúzni,
Tearing me apart-És ez szétszakít,
Cause you don't see-Mert te nem látod,
Whenever you kiss him-Mikor csókolod,
I'm breaking,-Én összetörök,
Oh how I wish that was me-Bárcsak én lennék az.
With my hands on your waist-Érzem a kezem a derekadon,
While we dance in the moonlight-Mialatt a holdfényben táncolunk.
I wish it was me-Bárcsak én lennék az,
That you’ll call later on-Akit felhívsz a szobádba,
Cause you wanna say good night-Mert jó éjt akarsz kívánni.
Cause I see you with him slow dancing-Mert látlak vele lassúzni,
Tearing me apart-És ez szétszakít,
Cause you don't see...-Mert te nem látod...
But I see you with him slow dancing.De látlak vele lassúzni,
Tearing me apart-És ez szétszakít,
Cause you don't see-Mert te nem látod,
Whenever you kiss him-Amikor csókolod,
I'm breaking,-Én összetörök,
Oh how I wish-Bárcsak
Oh how I wish-Bárcsak
Oh how I wish, that was me-Bárcsak én lennék az
Oh how I wish, that was me-Bárcsak én lennék az!


Eleanor egy percig nem szólt semmit, majd észhez tért, és megölelt.


-Wow!! Te aztán tudsz! Eddig csak a videókon hallottalak, de élőben még sokkal jobb.


-Köszi! Egyszerűen imádok énekelni.


-Látszik is!-mosolygott.


11körül átmentünk Molly-hoz, aki már sikeresen felébredt, de még mindig kócosan, és „pizsiben” nyitott ajtót. Az egész napot együtt töltöttük, csajos napot tartottunk. Molly kitalálta, hogy a holnapi koncertre igazán elhívhatnánk Alissa-t és Anne-t is, és bejöhetnének a backstage-be. Este végre a fiúk is hazakászálódtak. Mindannyian kimerültek voltak, így korán lefeküdtek, hiszen holnap már a koncertre kell gőzerővel próbálni. Elköszöntem én is a csajoktól, és befeküdtem Zayn mellé az ágyba. Egy lágy puszit nyomtam homlokára, majd hamar el is aludtam.

45. fejezet

Sziasztok! Bocsi, hogy késtem vele.. Na, ebből már minden kiderül. :))) Remélem tetszeni fog! :)) Jó olvasást! <3 xx



Ott, abban a pillanatban tudtam, nem szabad elengednem őket. Molly szinte már nem kapott levegőt a sírástól. Nem akart odamenni Harry-hez, mert rájött, nincs ereje elbúcsúzni tőle. Rám nézett, szemében láttam az elhatározást. Zayn szemébe néztem, majd megszólaltam..
-Mennyi időtök van a gép indulásáig?

-Nem egész egy óra.

-Akkor el tudtok minket vinni haza?

-Miért?-kérdezte Louis.

-Mert össze kell pakolnunk a holminkat.

-Mi?!-kérdezték egyszerre a fiúk elkerekedett szemmel.-Akkor jöttök velünk?-csillogott Harry szeme.

-Igen-nevetett Molly. Harry hirtelen felkapta őt, és szorosan magához húzva pörgött vele.

-Fél óra múlva meg tudtok állni értünk?-néztem a fiúk felé, megragadtam Zayn kezét, és kirángattam őt a házból.

-Persze-kiáltott utánunk Lou.

Szó szerint futottunk hazáig. Mivel anya szabadságon volt, hangos köszönéssel lerendeztem az üdvözlését, Zayn is elkiáltott egy „szia”-t, és húztam magam után a lépcsőn. Ekkor anya visszakiáltott.

-Sziasztok! Emily, a cuccaid a szobádban.

-Milyen cuccaim?-sétáltam vissza a lépcsőn a konyha felé.

-Hát a bőröndjeid. Már becsomagoltam neked.

-Mi?! De hát honnan tudtad?

-Elég, ha annyit mondok, hogy ismerem minden rezdülésedet?

-De hisz’ kb. 5 perccel ezelőtt még úgy volt, hogy maradunk.

-Tudtuk Aliciával, hogy nem tudjátok elengedni őket.

-Köszönöm!-öleltem olyan szorosan magamhoz, ahogy csak tudtam.

-Nagyon szívesen, Drágám-viszonozta ölelésem.

Feltrappoltam Ben szobájába, halkan kopogtam, de nem vártam meg a választ, benyitottam.

-Szia! Bocsi, hogy zavarok, elköszönni jöttem.

-Elmész velük? Hogyhogy?

-Igen. Mert rájöttem, nem bírnék ki nélkülük egy napot sem, és bármennyire is jó itt, azért hiányzik Amerika.

-Szóval nélkülünk kibírnál bármennyit?-vágta be a műdurcit.

-Tudod, hogy nem úgy gondoltam. Mindig a családom áll az első helyen a szívemben, de már ők is a családom.

-Megértem, hugi! De hiányozni fogsz-állt fel, és jött oda hozzám.

-Te is, bátyóm, te is!-bújtam oda hozzá, Ben visszaölelt, és egy puszit nyomott a hajamra.

-Aztán minden nap részletes beszámolót kérek ám! Az mindegy, hogy telefonon, twitteren vagy facebookon, csak írj!

-Meg lesz, ígérem! Segítenél nekem?-néztem rá kiskutyaszemekkel.

-Miben?

-A bőröndjeim a szobámban vannak, és ahogy anyát ismerem, rendesen telepakolt göncökkel, és nem hiszem, hogy elbírnám egymagam.

-Milyen jó, hogy van egy bátyád, ugye?-húzta ki magát.

-Igen.. Milyen jó, hogy van egy ilyen erős bátyám.

-És okos és ügyes is-tette hozzá.

-Meg majom is-öltöttem ki rá a nyelvem, mire mindketten hangos nevetésben törtünk ki.

-5perc múlva akkor átjössz segíteni levinni a bőröndöket?

-Igen, de miért 5 perc múlva?

-Mert át szeretnék még öltözni.

-Oké.

A gardróbban nem sok ruhadarab maradt, inkább csak a koktélruhák maradtak bent. Megtaláltam az egyik fekete Nike cipőm, azt rögtön elő is készítettem. Hozzá találtam egy szintén fekete rövid ujjút és egy világosbarna farmer anyagú nadrágot. Gyorsan fölvettem magamra őket. Mikor a cipőm kötöttem, halk kopogást hallottam.

-Jöhetsz!-kiáltottam ki.

Ben benyitott, de mikor meglátta, hogy a gardróbban alig maradt ruha, megszólalt..

-Mi a ...??! Anya tényleg odapakolta neked az egész ruhatárad?!

-Csak majdnem az egészet-mosolyogtam.

Laptopom anya nem tette el, azt még beletettem az egyik bőröndbe. Hajamat gyorsan befontam oldalra, az egyik fekete táskámat átdobtam a vállamon, beletettem a fülhallgatóm, telefonom, pénztárcám, benne az irataimmal, és késznek nyilvánítottam magam. Ben felkapta a nagyobbik bőröndöt, én a kisebbet próbáltam lecipelni több-kevesebb sikerrel-már ha annak lehet nevezni, hogy 2 lépcsőfokonként letettem. Mikor már látszott az ügyetlenségem, Zayn odajött, és átvette tőlem a bőröndöt.
Megszólalt a csengő, anya kinyitotta az ajtót. A srácok és Molly voltak, szépen libasorban be is jöttek. Hihetetlen. Mintha megbeszéltük volna Molly-val, hogy mit veszünk fel..Fekete ujjatlan volt rajta, bőrdzseki, világos farmer és fekete Adidas cipő. Mindannyian elbúcsúztak Ben-től és anyától is, Zayn is, majd én következtem. Először odasétáltam Ben-hez.
-Hát.. Ez is eljött.. Nem is emlékszem, mikor kellett elbúcsúznom tőled utoljára..

-Régen, az biztos..

-Hiányozni fogsz, bátyóm!-néztem könnyes szemekkel rá.

-Te is nagyon, hugim! Vigyázz magadra-ölelt szorosan magához.-És ti is-mutatott a fiúkra és Molly-ra- vigyázzatok magatokra és Em-re is!

-Meglesz!-hangzott mind a 6 válasz egyszerre.

Odamentem anyához is, szorosan megöleltem.

-Anya, te is nagyon fogsz hiányozni!

-Ahogy csak te. De minden nap hívj fel, vagy legalább minden másnap, kérlek!

-Rendben. De te is hívhatsz.

-Vigyázz magadra!

-Vigyázok! És Tom-ot is puszilom.

-Átadom.

A bőröndjeim betettük az autóba, és a többiek beszálltak. Én még visszamentem anyáékhoz, és egy-egy puszit adtam mindkettőjüknek. Már Abby is előkerült a kertből, tőle is „elbúcsúztam”, és az autóba ültem egy „Szeretlek Titeket!” mondattal.

...

A reptéren találkoztunk Eleanor-ral, majd nem sokkal később már a repülőn ülve hülyéskedtünk, de mikor már mindenki elfáradt, mindannyian elaludtunk.

44. fejezet...

Sziasztok! Szeretnélek megkérni titeket, hogy ne utáljatok nagyon a vége miatt.. még semmi sem biztos :)) Jó olvasást!<3 xx
Ja, és kérnék továbbra is komikat!! Köszi!


A fiúk csak álltak, és néztek. A válaszunkat várták, de igazság szerint azt láttam rajtuk, hogy biztosak benne, hogy velük megyünk. 


-Nézzétek..-kezdtem bele, bár fogalmam sem volt, hogy mit mondjak- Ezt jól át kéne gondolni, hiszen most kezdődött a suli, és én még új vagyok itt, először be kellene illeszkednem...


-Nagyon szeretnénk elmenni, de kiesne et a két hónap tananyag, és azt sehogy sem tudnánk behozni-folytatta a mondanivalómat Molly.


-Nem esne ki, mert lenne magántanárotok.


Molly-val egymásra néztünk, de mindketten már döntöttünk..


           ...


-Szia!-köszöntem anyának, aki a nappaliban TV-zett


-Szia!


-Te aztán tudsz színészkedni...


-Én? Miért?


-Mert tudtad, hogy a fiúk magukkal akarnak vinni a turnéra, mégsem mutattad semmi jelét annak, hogy lenne bármiféle megoldás, hogy elmehessünk velük.


-Hogy döntöttetek?


-Bármennyire is fáj, nem mehetünk.


-Miért?-csodálkozott anya.-Hiszen kikérnélek a suliból, lenne tanárotok is.


-Mert még csak most kezdődött a suli, és nekem először be kéne illeszkednem. Na és ti is hiányoznátok. Két hónap sok idő. Tudom, hogy Zayn és Harry, na meg Lou, Liam, Niall is megérti, hogy miért nem mehetünk-szememből kicsordult pár könnycsepp.


-Rendben, a ti döntésetek. De ne sírj, kérlek! Addig még rengeteg időt tudtok együtt tölteni.


Letöröltem a könnyeim, és közöltem anyával, hogy a fiúknál alszom. Nem akarunk Molly-val egy percet sem elpazarolni abból az időből, amit még velük tölthetünk. Gyorsan összepakoltam a cuccaim egy táskába, elköszöntem anyától, és szinte futottam vissza a fiúkhoz. Mire visszaértem, Molly már ott volt, és Liam, Niall és Louis is megjöttek. Már tudják a fiúk is, hogy nem megyünk velük, amint megláttak, Liam, Lou majd Niall odajött hozzám egyesével, és megöleltek.


/*Szeptember végén*/


Rettenetesen gyorsan telt el ez a hónap. Minden hétvégét a fiúkkal töltöttük, Lou bemutatta végre a barátnőjét, Eleanor-t, ő megy velük Amerikába.
Megünnepeltük Niall szülinapját is, szokás szerint hozták a formájukat a fiúkkal.. Szinte teljesen megfeledkeztünk arról, hogy el kell válnunk két hónapig.
Az indulás előtti nap Molly-val rászedtük a szüleink, hogy aludhassunk a fiúknál, és lehessünk velük egész nap a búcsú pillanatáig.
Este mindenki a nappaliban volt, filmet néztünk. Amikor vége lett a filmnek, Niall kitalálta, hogy ő éhes, és szeretné, ha csinálnák palacsintát, mert állítása szerint olyan jó palacsintát egy ideig nem fog enni, mint az enyém. Kivonultam a konyhába, előszedtem a szükséges dolgokat, megcsináltam a palacsintatésztát, és elkezdtem kisütni. Elég sok lett, kikiáltottam, hogy aki kér, az jöhet. Szinte mindenki egyszerre pattant fel a kanapéról, szőnyegről, és jöttek egyenesen a konyhába.
Miután mindenki jól lakott, jó éjt kívántunk egymásnak, és mindenki bevonult a saját szobájába. Gyorsan lezuhanyoztam, utánam rögtön Zayn is, befeküdtünk az ágyba, és szorosan egymáshoz bújva próbáltunk elaludni. Zayn-nek elég hamar sikerült is, én viszont nem tudtam elaludni. Csak az járt a fejemben, hogy vajon jól döntöttem-e, hogy itthon maradok. Egy idő után már olyan szinten túlpörgettem az agyam, hogy nem bírtam feküdni. Lassan, óvatosan lefejtettem magamról Zayn karjait, és kimentem a szobából. Láttam, hogy a nappali felől fény jön, lementem a lépcsőn, és láttam, hogy Molly ül a kanapén maga elé bámulva. Amikor közelebb mentem, észrevettem, hogy sír.


-Molly, jól vagy? Mi a baj?


-Nem vagyok túl jól. Nem tudok aludni, de ahogy látom, ezzel nem vagyok egyedül.


-Én is csak arra tudok gondolni, hogy mindjárt itt a pillanat, hogy el kell búcsúznunk. Én nem fogom kibírni nélkülük ezt a két hónapot.


-Biztos, hogy jól döntünk, hogy itthon maradunk?


-Az életben semmi nem biztos. De muszáj áldozatot hozni, hogy megtudjuk, jól döntünk-e.


-De mi van, ha rosszul döntünk most? Én nem bírom ki nélkülük, főleg Harry nélkül ezt a két hónapot. Egyszer már el kellett válnunk egymástól, még egyszer nem bírom ki.


-Én is ugyanúgy gondolom, hogy nem bírom ki nélkülük, Zayn nélkül ezt az időt, de erősek vagyunk, és erősek is maradunk! Bár én is kételkedek abban, hogy menni fog.


Beszélgettünk még egy kicsit, de nagyon fáradtak voltunk, elmentünk lefeküdni.
Egy puszit nyomtam Zayn homlokára, és bebújtam mellé az ágyba. Viszonylag gyorsan elaludtam, és reménykedtem, hogy lassan telik az idő, hogy minél később kelljen búcsúzni.


Reggel már 7:18-kor fent voltam. Nem volt semmihez hangulatom, kimentem a teraszra friss levegőt szívni. Nem sokkal később lépteket hallottam magam mögött, majd meghallottam Zayn rekedt hangját.


-Jó reggelt, Kicsim!


-Nem jó, de neked is jó reggelt!-csókoltam meg, majd szorosan megöleltük egymást.
Szépen lassan mindenki felkelt, és csomagolni kezdtek a srácok. Molly-val próbáltunk segíteni nekik, de inkább hátráltattuk őket.


Eljött az idő, amit legszívesebben elkerültünk volna, a búcsú ideje...
A sírás kerülgetett, a torkomban egy hatalmas gombóc fojtogatott. Először Niall köszönt el tőlem, majd Louis, aki még hozzátette, hogy már családtag vagyok, és hogy meg ne merjem csinálni, hogy nem veszem fel a telefont. Ugyanezt elmondta Molly-nak is még akkor, amikor Niall-től búcsúztam. Harry jött oda hozzám, megölelt, kaptam két puszit az arcomra, és azt mondta, hogy minden este muszáj gépközelben lennem. Molly már sírni kezdett, és láttam a szemeiben, hogy nem fogja kibírni nélkülük. Liam jött utolsó előttinek, szorosan magához ölelt, annyi mondanivaló kíséretével, hogy már szinte a húga és a legjobb barátnője vagyok egy személyben, és hogy nagyon fogok neki hiányozni. Őrült zokogásba kezdtem, majd Zayn-hez bújtam szorosan, mintha az életem függne tőle. Jelen pillanatban úgy is éreztem. Nem láttam a könnyeimtől, és azon gondolkoztam, hogy vajon tényleg jó döntés-e elengedni őket...

43. fejezet...

Sziasztok! Meghoztam a részt, nekem tetszik..:) AbyKa, nagyon szépen köszönöm, rettentően hálás vagyok mindenért!!! Köszönöm az eddigi komikat is, nagyon sokat jelentenek. És sokat jelentene az is, ha ezután egyre több komit kapnék, de nem kötelező, csak simán jólesne látni, hogy érdekel titeket, és tetszik-e vagy sem..
Ja, majdnem elfelejtettem, már 400(!!!) látogatóm van, aminek nagyon-nagyon örülök!!
Na de befejezem a szövegelést.. Jó olvasást! <33 xx



Halkan nyitottuk ki az ajtót, de anya rögtön kifutott a konyhából.


-Hála az égnek! Mégis merre voltatok? Telefon?


-Nyugi, anya! Vacsizni voltunk, és gyalog jöttünk haza. Amúgy lehalkítottuk a telefont, hogy ne zavarjon senki.


-Jól van, aggódtam, mivel mikor hazajöttem, üres volt a ház. Na de hagylak titeket.


Felmentünk a szobámba, lerugdostam a lábamról a magas sarkút, és ruhástól ledőltem az ágyra. Zayn mellém, majd oldalra feküdt, kezével megtámasztotta magát, és nézett. Nem szólt semmit, csak nézett.


-Mi az?


-Mi mi?


-Ami miatt így nézel.


-Az, hogy gyönyörű barátnőm van-suttogta a fülembe, mire megcsókoltam.


Egyre vadabban és szenvedélyesebben csókoltuk egymást, már kezdett volna vetkőztetni, de le kellett állítanom.


-Édesem, sajnálom, de most nem lehet.


-Miért?-nézett rám értetlenül.


-Hát tudod... a nők életében havonta vannak olyan napok...-de a szavamba vágott..


-Ja, hogy az! Értem.


Folytattuk tovább a csókolózást, igaz, már kevesebb ruhával, de nem mentünk tovább. Egy hosszú csók közben ráharapott az alsó ajkamra, aminek tudja, hogy nem bírok ellenállni. Nagy erő kellett hozzá, hogy türtőztessem magam, de sikerült. Mikor már Zayn mellkasán feküdtem, egy puszit nyomtam az arcára, és bevonultam a fürdőbe. Elég hamar végeztem a zuhanyzással, átadtam Zayn-nek a terepet, rögtön el is foglalta a fürdőt. Előkerestem a gardróbból Zayn egyik rövid ujjúját, amit még korábban kunyeráltam, és egy melegítőalsóval felvettem, majd arra vártam, hogy Zayn jöjjön ki a fürdőből. Fogalmam sincs, mit tud annyi ideig bent csinálni. Miután kijött, bebújt mellém az ágyba, eszmecserét folytattunk egy ideig, elmeséltem neki részletesebben is, hogy mi volt a héten suliban, majd egy jó éjt csók után szorosan hozzábújva aludtam el.




/*Zayn szemszöge*/




Mi van velem?! Még csak fél10, és már fent vagyok. Nem szoktam korán-igen, nekem az még korán van-felkelni, ha nem muszáj. Em is még édesen alszik mellettem, én pedig már fönt vagyok, és csak bámulom a plafont. Gondolkozásomban a telefonom csörgése zavart meg. Em mocorogni kezdett, gyorsan a telefonomért nyúltam, nehogy felkeltse őt. Gyorsan kiszálltam az ágyból, és a fürdőbe mentem telefonálni.


-Basszus Hazza! Majdnem fölkeltetted Em-et.


-Neked is jó reggelt!


-Bocsi, jó reggelt!


-Csak azért hívlak, hogy említetted-e már a Kicsilánynak, a tervünk.


-Még nem, de majd ma fölvázolom neki.


-Ne! Majd inkább együtt. Hozd át Em-et, én is áthívom Molly-t, és akkor beavatjuk őket is.


-Oké. Mikor?


-3körül. Na, nem is zavarok tovább.


-Sose zavarsz. Ezt tanuld már meg!


-Oké. Na szia!


-Szia!


Miután letettük, visszamentem a szobába, és gyorsan bebújtam vissza Em mellé az ágyba. Pár perccel később ő is felébredt. Annyira szép még álmosan is, egyszerűen nem bírok vele betelni.
-Jó reggelt, Kicsim!-adtam neki egy puszit a homlokára.


-Jó reggelt!-bújt hozzám.


Feküdtünk még egy ideig, felöltöztünk, Em rendet rakott a szobában, majd lementünk a nappaliba.




/*Emily szemszöge*/




Ebéd után a nappaliban TV-ztünk anyával együtt, két óra után Zayn megszólalt.


-Lassan indulnunk kéne..


-Indulnunk? Hova?


-Parancsot kaptam, hogy 3-ra át kell vinnem téged hozzánk.


-És miért?


-Majd megtudod ott-kacsintott.


Vajon mi olyan fontos, hogy át kell vinnie?!-tűnődtem magamban, de meg se próbáltam kérdezősködni, úgysem mondana semmit. Szó nélkül felálltam a kanapéról, felmentem a szobámba, felvettem egy kényelmes farmert, bővebb félvállas rövid ujjút, előkészítettem a converse-m, zsebembe csúsztattam a telefonom, és lesétáltam vissza a nappaliba. Pár perc múlva Zayn eldöntötte, hogy akkor indulunk, felment a cuccaiért, felvettem a fekete dzsekim, és kézen fogva elindultunk.


Zayn kinyitotta az ajtót, belépve a házba megláttam Molly-t és Harry-t, és ahogy láttam, Molly-nak se mondtak el semmit a fiúk. Egy-egy puszival köszöntünk egymásnak mindkettőjükkel, leültünk a kanapéra, és elkezdtünk beszélgetni. Feltűnt, hogy nincsenek itthon a többiek, de nem kérdeztem rá, biztos valami dolguk akadt. Egy idő után a fiúk felálltak, és vigyorral a képükön kezdtek bele..


-Na szóval..-kezdte Harry-Eszünkbe jutott valami.. Szerintünk örülni fogtok neki.


-Arra gondoltunk-folytatta Zayn-, hogy nem kéne elbúcsúznunk két hónapra.


-Pontosabban mire akartok kilyukadni?-érdeklődött Molly.


-Arra, hogy velünk jöhetnétek-közölte Zayn.


-A szüleitek már belementek, szóval már csak a ti döntésetekre várunk-mondta Harry.


Molly-val egymásra néztünk. Mindkettőnk szemében benne volt az öröm, hogy ennyire nagyszerű srácokat találtunk, még el is vinnének minket két hónapra Amerikába magukkal, viszont ott volt az is, hogy nem hagyhatjuk itt a sulit, hiszen még csak most kezdődött...

Vajon hogy döntenek a lányok? A fiúkkal mennek 2 hónapra, vagy inkább otthon maradnak a suli miatt? Kiderül a következő részből... :))