Sziasztok! Bocsi, hogy csak most hozom, nincs igazán jó kedvem a napokban, aminek meg is van az oka.. :(
Milyen érdekes, hogy amikor rossz kedvem van, akkor kell vidám,hangulatos részeket írnom, és fordítva. Na mind1, nekem tetszik, remélem, nektek is fog.
Kérek komikat továbbra is, remélem, kapok is párat, mert csak akkor hozom a kövit.
Jó olvasást! xx <3
-Szia Kicsim! Mizujs?-szólt bele Zayn a telefonba.
-Szia Kincsem! Arra gondoltam, átjöhetnél ma, de persze csak ha ráérsz. Ja, és itt is aludhatnál.
-Alig várom! Mikorra menjek?-kérdezte lelkesen.
-Hányra tudsz jönni?
-Ha szeretnéd, 10 percen belül ott vagyok.
-Ez nem kérdés. Gyere!
-Oké, elpakolok, és már megyek is. Szia! Szeretlek!
-Szia! Imádlak!
Hoppá... jut eszembe, nekem még rendet kéne tennem a szobámban. Gyorsan elpakoltam a ruháimat, amik szanaszét hevertek az egész szobában, kivittem az üres chips-es zacskót, az üres üdítős flakonokat és minden egyéb dolgot, ami feleslegesen volt a szobámban.(Igen, amint látjátok, eléggé kupis vagyok.) Lefutottam a konyhába, egy tálcára tettem két poharat, kólát és narancslevet, felvittem őket, majd vettem fel egy kényelmes piros-fehér csíkos bő pólót és egy szürke melegítőalsót. Éppen hogy felöltöztem, megszólalt a csengő. Rohantam lefelé, aminek köszönhetően a földön-vagyis inkább a lépcsőn- kötöttem ki, és beütöttem a csuklóm az egyik lépcsőfokba, de nem érdekelt a fájdalom, felpattantam, és rohantam tovább az ajtóhoz. Kinyitottam, és köszönés nélkül Zayn nyakába ugrottam, és egy forró csókot leheltünk egymás ajkaira. Az egyik kezével a hátamat, a másikkal a combomnál fogva tartott. Mikor levegőhiány miatt abba kellett hagynunk a csókunk, köszöntünk egymásnak szavakkal is.
-Amúgy előbb mi volt az a puffanás?
-Mikor?-értetlenkedtem.
-Mielőtt kinyitottad az ajtót.
-Basszus! Kihallatszott?!-erre Zayn csak bólogatott.-Csak annyira siettem ajtót nyitni, hogy elestem a lépcsőn lefele jövet-vágtam egy grimaszt, majd nevettem egyet magamon.
-Te bolond vagy-nevetett Zayn is rajtam.
-Nem, csak szerelmes.-javítottam ki.-De amúgy miért vagyok bolond?
-Annyira hiányoztam, hogy rohanni kellett?
-Igen!-bólogattam, és angyalian néztem rá.
-Te is hiányoztál, Kicsim!-csókolt meg szenvedélyesen. Csókunkat a telefonom csörgése zavart meg, amit a konyhában hagytam. Egy grimasszal a képemen hagytam ott Zayn-t, és felvettem a telefont.
-Szia anya!
-Szia! Csak azért hívlak, hogy szóljak, későn megyek haza, Tom-mal lesz programom. Ja, és egyedül leszel, mert Ben rögtön ment Mandy-hez a suliból, és ott is alszik.
-Oké. Nem leszek egyedül, áthívtam Zayn-t, itt is alszik.
-Rendben. Most leteszem. Szia!
-Érezzétek jól magatokat! Üdvözlöm Tom-ot. Szia!
-Jó hírem van-mentem vissza Zayn-hez, aki már birtokba vette a kanapét-miénk az egész ház késő estig.-huppantam le mellé.
-Hogyhogy?
-Ben Mandy-nél alszik, anya Tom-mal lesz,csak későn jön haza.
-Mit szólsz, ha mi sem maradnánk itthon?
-Hova akarsz menni?
-Hölgyem, eljönne velem egy romantikus vacsorára?
-Örömmel, uram!-nevettem el a végét.
Kb. 5 óra lehetett, amikor elkezdtem készülődni. Zuhanyzás közben jutott eszembe, hogy elfelejtettem új fehérneműt bevinni magammal. Kiszálltam a zuhanyfülkéből, megtörölköztem, szorosan magam köré csavartam a törölközőt, és kisétáltam a szobámba, Zayn az ágyamon laptopozott. Kivettem a fiókból egy fekete melltartót, hozzá illő alsóneművel, és bevonultam megint a fürdőbe.
-Segítesz?-kiabáltam ki Zayn-nek.
-Miben?-jött be a fürdőbe.
-Kikészítenél nekem egy ruhát?-néztem rá kiskutyaszemekkel.-Köszi!-szóltam utána, mikor becsukta az ajtót.
Látszott rajta, hogy másra számított, de azért segít. A hajamat lazán begöndörítettem, tettem egy kis spirált, és kész voltam. Kimentem, és az ágyamon megláttam Zayn összeállítását a számomra. Egy fekete miniruha, hozzá fekete magas sarkú, ezüst kiegészítők.
(Em ruhája)
A ruháról egyenesen Zayn-re néztem, aki mellette ült.
-Na, hogy tetszik?
-Wow! Te aztán értesz ehhez. Nagyon tetszik! El is felejtettem, hogy megvan ez a ruha.
-Örülök, hogy tetszik. Na de öltözz, mert már foglaltam asztalt fél7-re, és már elmúlt 6 óra.
Gyorsan felöltöztem, egy fekete kistáskába beletettem a szükséges dolgokat, beszálltunk a taxiba, és elindultunk. Pont fél7-re értünk oda az étterembe, ami nem a megszokott éttermünk volt. Egy elég fiatal pincér srác odavezetett az asztalunkhoz, odaadta az étlapokat, rendeltünk italt, és ott is hagyott bennünket. Láttam, hogy Zayn-nek valami nem tetszik..
-Mi a baj?-fogtam meg a kezét.
-Ááá.. semmi, csak...-nem tudta befejezni, mert a pincér visszajött az italokkal, letette elénk.
-Mi lenne, ha felvennéd a rendelést, és nem a barátnőm melleit néznéd?!-szólalt meg Zayn a srác felé fordulva.
-Elnézést. Sikerült választani?
Megrendeltük a vacsit, és miután elment a pincér, megszólaltam.
-Ez meg mi volt? Mi ütött beléd?
-Bocsánat, csak nem tetszett, hogy a melleiden legeltette a szemeit.
-Édesem, nincs miért féltékenynek lenned. Téged rengeteg lány megnéz elég rendesen, és én is tudom türtőztetni magam. Szóval légy szíves ne csináld!
-Rendben. Sajnálom-nézett rám bűnbánó szemekkel, amiknek nem tudtam ellenállni, meg kellett csókolnom Zayn-t.
Vacsi után kitalálta, hogy sétáljunk egyet, amibe rögtön beleegyeztem. Kézen fogva sétáltunk London utcáin. Egy idő után kezdtem fázni, mert csak egy blézert vittem magammal, ami kevésnek bizonyult, így elindultunk hazafelé.
A házhoz közeledve láttuk, hogy bent már világos van, gondolom, hazaért anya. Már olyan késő lenne?! Előkotortam a telefonom, láttam, hogy 4 nem fogadott hívásom van, és mind anyától.
-Téged is hívott anya?-néztem Zayn-re. Elővette ő is a telefonját, neki 3 nem fogadottja volt anyától.
-Na, azt hiszem, kapni fogunk...-mondtam halkan, majd beléptünk a házba...
Sziasztok! Szeretnélek megkérni titeket, hogy legyetek szívesek, írjatok egy komit!
Szerintem nem kérek sokat.. Szóval 1 komi után hozom a részt. Mielőtt ide költöztettem volna a blogot, 114 komit kaptam összesen a 41 részhez+6szövegelésemhez. Remélem, tetszik a blog, és várom a kritikákat. Köszi! :))
-Nézzétek.. Ugye egyre híresebbek vagyunk, és leszünk, és...-nem fejezte be. Ha Lou nem tudja elmondani, akkor az már nem kis dolog.
-Mondjátok már!-elég kétségbeesetten csendült fel a hangom. Éreztem, hogy a szemeimben egyre csak gyűlik a könny.
-És el kell mennünk Amerikába. Ez még nem is lenne gond, de... de 2 hónapig ott kell lennünk. Minimum..
Egyszerűen egy hang sem jött ki a torkomon, csak bámultam végig a srácokon, akik mind szomorú képet vágtak. Ránéztem Molly-ra, aki a sírás szélén állt, hiszen világos, hogy mi itt maradunk, és minimum két hónapig nem láthatjuk őket. Amikor úgy éreztem, hogy a hatalmas gombóc a torkomban kezd elmúlni, összeszedtem magam, és megkérdeztem:
-És mégis mikor kell mennetek?
Zayn odajött hozzám, leguggolt elém, megfogta a kezem.
-Szeptember végén-válaszolta.
Szemében láttam kalandvágyat, de ugyanakkor megbánást is. Mélyen egymás szemébe néztünk, majd lágyan megcsókoltuk egymást. Csókunk befejeztével Molly-ra néztem, aki már Harry előtt állt, és szorosan egymáshoz bújtak.
...
Már Zayn-nel kettesben voltunk a szobájában, de nem volt a szokásos a hangulat. Egyikünk sem tudott megszólalni, én csak magamban kerestem a megoldást, hogy mégis hogy tudnánk velük menni. Sajnos be kellett látnom, hogy ez lehetetlen. Most kezdődött a suli, muszáj itt maradnunk. Zayn szorosan vont magához, majd mélyen egymás szemébe néztünk. Már több dolgot láttam csillogó szemeiben, többek közt vágyat és szenvedélyt is. Csak álltunk a szoba közepén, szorosan ölelve egymást. Nem akartam, hogy véget érjen a pillanat. Itt akartam maradni vele örökre.
-Nem akarom, hogy elmenjetek-gördült ki az első könnycsepp a szememből.
-Ne sírj, Kicsim! Minden rendben lesz. Hidd el, ha tehetném itt maradnék veled, de sajnos muszáj.
-És anya tud róla?
-Nem-hangzott a válasz, de nem nézett a szemembe.
-Az igazat kérem.
-Na jó, igen, tudja.
-És mikor derült ki?
-Két napja.
Már elég késő volt, Molly-val úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk. Elköszöntünk a srácoktól, és elindultunk.
...
-Miért nem szóltál?-kérdeztem köszönés nélkül anyától.
-Miről?
-Arról, hogy a fiúknak Amerikába kell menniük.
-Nem akartam elrontani a kedved, és megígértem nekik, hogy engedem, hogy ők mondják el. Haragszol?
-Nem, nincs miért haragudnom. Viszont ez most nagyon rossz hír nekem, nem tudom, hogy fogom kibírni.
-Dehogynem! Erős vagy! Sok mindenen keresztül mentél, ez sem lesz másképp.
-Legyen igazad!
Felmentem a szobámba, és a zuhany alá álltam. Fogalmam sincs, mennyi ideig lehettem alatta, csak a telefonom hangjára figyeltem fel, sms-em jött. Megtörölköztem, felöltöztem, és megnéztem, ki írt. Anne.
„Szia! régen halottunk felőled. mi van veled?? sosem írsz sms-t, netre se jársz, tudom, időeltolódás, de totál el vagy tűnve.. hiányzol! puszi <3”
Nem volt kedvem visszaírni neki, de felmentem twitterre, és írtam neki egy levelet, ami eléggé hosszúra sikeredett. Mindent leírtam benne, az elmúlt pár hét történéseit, azt, hogy a fiúk mennek megint Amerikába, talán találkoznak is majd velük, hiszen elég sokáig lesznek ott, és gondolom, mennek LA-be is. Miután leírtam minden fontosabbat, lecsuktam a laptopot, és próbáltam elaludni, ami kb. 1 óra forgolódás után sikerült csak.
Az ébresztőm hangos csörgésére keltem. Mikor meghallottam a hangját, gyomrom teljesen összeszűkült. Mától kezdve új suli, új közeg, új emberek. Az egy, ami nyugtat, hogy Molly az osztálytársam lesz. Vajon fognak kedvelni? Éppen kezdtem volna öltözni, amikor megszólalt a telefonom.-Szia!-szóltam bele, és furcsa módon meg se néztem, hogy ki az.
-Szia Kicsim! Na, sikerült felkelni?
-Aha, már öltözni készülök. De félek.
-Nincs mitől félned.
-De ha nem fognak szeretni?
-Téged nem lehet nem szeretni-hangjából hallottam, hogy mosolyog-, bár mindenhol vannak olyanok, akik többre tartják magukat másnál, de az olyanokkal meg nem kell foglalkozni.
-Szeretlek Édesem!
-Mindennél jobban. Most mennem kell. Este hívlak.
-Rendben.
-És nyugodj meg, mindenki szeretni fog. Szia Kicsim! Szeretlek!
-Köszönöm. Szia Kincsem! Én is nagyon szeretlek!
/*Suli után*/
Ahogy hazaértem, felhívtam anyát, mert reggel azt mondta, hogy részletes beszámolót kér. Hát megkapta. Elmeséltem neki, hogy az osztályunk elég vegyes. Mármint vannak stréberek, visszahúzódó emberek és népszerűek is. Az osztályban van egy plázacica, két lelkes követővel, akik One Direction fanok, és ha valaki más is rajong értük, akkor már rögtön szánalmas k*rva a szemükben. Az első percben tudtam, hogy utálni fognak Zayn miatt, de nem érdekel. Hallottam párszor, hogy a lányok odasúgják egymásnak, hogy „ott van Zayn Malik barátnője”, meg hogy „biztos csak kihasználja Zayn-t”.. Az ilyenek az egyik fülemen be, a másikon ki. Senkinek semmi köze a magánéletünkhöz. Szeretjük egymást, bízunk egymásban, a többiek pedig gondoljanak, amit akarnak. Molly-nak könnyebb a helyzete, mert róla tudták, hogy Harry a legjobb barátja, most pedig már nem kavar akkora port, hogy összejöttek.Az egész napot elmeséltem anyának, mire megkérdezte, hogy jóban lettem-e valakivel. Igazából meg is feledkeztem Ryan-ről. Úgy érzem, jó barátok leszünk.Este felhívott Zayn, neki is elmeséltem mindent. Azt mondta, hogy holnap még úgysem lesz tanulni, és átmehetnék hozzájuk, mert mondani akarnak valamit, és Molly is ott lesz. Kb. 1 órát beszélgettünk, majd elköszöntünk, és letettük. Felnéztem még twitterre, de aztán rögtön le is feküdtem. Sokat forgolódtam.
Fogalmam sincs, hogy mikor aludhattam el, de reggel fáradtan ébredtem. Nem volt erőm kikelni az ágyból, de erőt vettem magamon, és nagy sokára sikerült felkelnem. Felébresztettem Ben-t is, felöltöztem, elkészülődtem. Megvártam, amíg Ben is elkészül, és mivel egy suliba járunk, elvitettem magam. Meg akartunk állni Molly-ért is, de Alicia azt mondta, már elment busszal. Lehetett volna annyi eszem, hogy szólok neki, hogy várjon meg minket..Mikor megérkeztünk, Molly már az udvaron várt.
-Szia csajszi!-köszöntem neki, és megöleltem.
-Szia! Te sem tudod, mit akarnak a fiúk?
-Nem, de kíváncsi vagyok.
Lassan sétáltunk az osztályunk felé, közben beszélgettünk. Elfoglaltuk a helyünket a hátsó padban. Miután bejött az osztályfőnökünk, közölte, hogy tegnap kidolgozta az ültetést. Molly-t elültette a 2. padba azt hiszem, Alexandra mellé, mellém pedig Ryan-t ültette. Elég jól elbeszélgettünk, de a szünetekben inkább odajött Molly, így nem sokat tudtunk beszélgetni.
Hazafelé Ben vitt minket, megbeszéltük, hogy 4-re átmegyünk a fiúkhoz. A szobámba érve felhívtam anyát, ez nálunk már szinte hagyomány, hogy suli után hívom. Pár percet beszéltünk, aztán lementem a konyhába ebédelni. Elmosogattam, belepakoltam a táskámba a könyveket holnapra, és az órára néztem. Még csak 3 óra volt. Netezni kezdtem, tettem be zenét, és énekelgettem. Közben jött sms-em is Zayn-től.
„Szia Kicsim! Na, mikor jössz? Szeretlek! xx”
Rövid sms-re rövid válasz:
„Szia Édesem! 4-re ott leszünk. Nagyon Szeretlek!”
Folytattam a zenehallgatást, de mikor észbe kaptam, már háromnegyed 4 volt. Gyorsan a zsebembe csúsztattam a telefonom, elköszöntem Ben-től, és sietve elindultam. Annyira siettem, hogy 10 percen belül megérkeztem. Becsöngettem. Niall nyitott ajtót, megölelt, és beljebb tessékelt. Mindenki végigölelgetett, Zayn lágyan megcsókolt. Molly még nem volt ott, de néhány perc múlva ő is megjött. Őt is végigölelgette mindenki, persze Harry-vel elmaradhatatlan volt a csók. Leültettek minket a kanapéra, ők pedig elénk álltak. Elég komoly arcot vágott mindegyik, még Lou is, akire nem jellemző a komolyság. Mi csak értetlenül ültünk ott a kanapén, vártuk, hogy a fiúk belekezdjenek, de nem tették.
-Valaki belekezdene?-kérdeztem-Ezzel az arccal csak megijesztetek bennünket.
-Sajnáljuk-szólalt meg Liam.
Nem telt el egy perc, amikor Louis belekezdett...
Ryan-t kb. így képzelje mindenki:
Rosszat álmodtam az éjjel, aminek köszönhetően sírva keltem fel. Lehet, hogy hülyeség, de az szerepelt az álmomban, hogy velünk élt egy férfi, és nagyon rosszul bánt velünk. Ami még tetőzte az egészet, hogy Zayn is szakított velem, és teljesen egyedül maradtam. Amint kicsit megnyugodtam, megpróbáltam visszaaludni..
Reggel(vagyis inkább délben) eléggé fáradtan keltem. Nem volt kedvem semmihez. Megebédeltem, felvettem egy szűkszárú farmert, hozzá egy piros feliratos rövid ujjút, és egy szintén pirosas árnyalatú Nike cipőt. Hajamat csak kifésültem, sminket nem tettem. Telefonom a zsebembe csúsztattam, napszemüvegemet a kezembe vettem. Bekopogtam Ben szobájába, rögtön választ is kaptam.
-Gyere!
-Szia! Elmegyek egy kicsit sétálni. Nem tudom mikor jövök.
-Mi a baj?
-Nincs baj, csak nem éppen a legjobb a kedvem, na és éjjel elég rosszat álmodtam...
-Mit álmodtál, ami ennyire elvette a kedved?
Elmeséltem neki az egészet, mire csak magához húzott, és megölelt.
-De ugye tudod, hogy én mindig itt leszek neked?
-Persze-mosolyogtam rá.-Na de megyek. Majd jövök, de lehet, hogy csak estefelé-Szia!
-Szia! De azér siess!
Feltettem a napszemüvegemet, és elindultam az egyik park felé. Lassan sétálgattam, közben sok mindenen gondolkoztam. Gondolkozásomban a telefonom csörgése zavart meg. Zayn írt.
„Szia Kicsim! Mizujs? Mi jót csinálsz? Rettentően hiányzol! Mára van valami programod? Nagyon Szeretlek! XX”
Gyorsan visszaírtam neki: „Szia Szerelmem! A Green Parkba tartok. Sétálgatok. Majd ha lesz időd, hívj fel! Valamit szeretnék kérdezni. Te is iszonyatosan hiányzol! Nagyon Szeretlek!! Csók”
Nem tudom, mennyi ideje sétáltam már, mire a Green Parkba értem. Ott is sokat sétálgattam, de elfáradtam, és leültem az egyik padra. Csak bámultam magam elé. Szinte felugrottam, mikor a telefonom megszólalt. A kijelzőn Zayn neve volt, gyorsan felvettem.
-Szia Édesem!
-Szia Kicsim! Mit szeretnél kérdezni?
-Hogy estére van-e programod.
-Nincs. Miért?
-Szükségem lenne rád, hogy mellettem légy.
-Mi a baj?
-Anya ma este mutatja be Tom-ot. Sokat jelentene, ha mellettem lennél.
-Hányra menjek?
-De nem leszel fáradt?
-Az sem számít, ott leszek melletted. Szóval hányra menjek?
-Nem tudom. Mikor végeztek?
-Azt hiszem, 6 körül. Utána átöltözök, és már megyek is. Jó?
-Rendben. Ja, és vacsi lesz. Nem muszáj előtte enned.
-Oké. De most mennem kell. Akkor este megyek. Szia Kicsim! Szeretlek!
-Szia Kincsem! Nagyon szeretlek!-tettük le.
Ez a nyugalom, ami a parkban volt, teljesen megnyugtatott. Szinte teljesen megfeledkeztem magamról. A telefonom megint csörögni kezdett. mintha csak pár perc telt volna el, holott már 2 órája ugyanott ültem.
-Szia anya!
-Szia Em! Otthon vagy?
-Nem, a Green Parkban. Miért?
-Haza tudnál menni? Ki kell olvasztani a csirkét, aztán be kéne tenni a sütőbe. A fűszereket kikészítettem a pultra.
-Persze, hazamegyek. Anya, nem gond, ha Zayn is jön?
-Dehogy baj, szívesen látom őt mindig. Szinte már családtag. Ott is alszik?
-Még nem beszéltünk róla, csak mondta, hogy átjön. de ha nem baj, szerintem igen.
-Rendben. Most leteszem, rengeteg a dolgom. Szia!
-Szia!
Gyorsan elindultam hazafelé, hamar otthon is voltam. Kivettem a fagyasztóból a csirkét, az olvadására rásegítettem, befűszereztem, és betettem a sütőbe. Felmentem a szobámba, bekapcsoltam a laptopom, és a neten leskelődtem. Az idő nagyon gyorsan telt. Mikor észbe kaptam, már 6 óra volt. Lementem a konyhába szorgoskodni, úgy gondoltam, hogy jól menne egy saláta is a csirkéhez. Miközben készítettem, anya is hazajött, átöltözött, és lejött hozzám. Nem sokára Ben is hazajött, fogalmam sincs, hogy merre volt. Felmentem átöltözni, mert nagyon lehetett érezni a ruháimon a kaja illatát. Fekete farmert és egy félvállas halványrózsaszínű rövid ujjút vettem fel. Visszamentem anyáékhoz, akik a tv előtt ültek. Megszólalt a csengő. A szívem egyre gyorsabban dobogott. Anya ajtót nyitott, de megkönnyebbülésemre Zayn volt az. Szinte a karjaiba ugrottam, ő felemelt és megcsókolt. Jó volt egyszerűen hozzábújni, érezni illatát, és tudni, hogy csak az enyém. Bocsánatot kért, amiért késett, de itt van, és ez a lényeg. Látszott rajta, hogy fáradt, mégis most itt van mellettem, amiért nagyon hálás vagyok.
-Zayn, itt alszol?-kérdezte anya.
-Ha nem gond...
-Dehogy! Tudod, hogy mindig szívesen látunk.
Pár percen belül megint megszólalt a csengő, most már biztos voltam benne, hogy Tom az. Anya megint ajtót nyitott, mi pedig lassan kivonultunk az ajtóhoz. Anya nagy mosollyal fogadta Tom-ot, majd beljebb tessékelte.
-Gyerekek, ő itt Tom.
-Tom Fisher vagyok, és nyugodtan tegezzetek-nyújtotta a kezét először felém, majd Zayn és Ben felé is.
-Emily Doyle-mutatkoztam be illedelmesen-,de jobban szeretem az Em-et.
-Én Ben vagyok, Em bátyja.
-Zayn Malik-rázott vele kezet Zayn is-, Emily barátja.
-A lányom nagy rajongótok.
-Örülök neki. És ki a kedvence?-kíváncsiskodott Zayn.
-Louis.
-Na, ha ezt megtudja, csak még nagyobb lesz az egója-szóltam közbe.
Bevonultunk a nappaliba, és megkértük Tom-ot, hogy meséljen magáról. Megtudtuk, hogy egy ingatlanirodát vezet. Rendesen kifaggattuk, de a lányát senki nem hozta szóba, hát én megtettem.
-És hogy hívják a lányod? Hány éves?
-Adele, 15 éves, de sajnos nem sokat találkozunk. Az anyjával kiköltözött Amerikába. Csak a weben tudjuk tartani a kapcsolatot, Karácsonykor és nyáron el szokott járni hozzám.
-Sajnálom..-mondtam együtt érzően.
Vacsora után még visszamentünk a nappaliba. Rengeteget beszélgettünk, sokat poénkodtunk. Eléggé sikerült megkedvelnem Tom-ot, és ahogy láttam, Ben sincs ezzel másképp, sőt még Zayn is kedveli. Fél 11 körül elköszönt tőlünk, és hazament. Anya rögtön a véleményünkre volt kíváncsi, mindhárman ugyanazt mondtuk, hogy kedveljük őt. Segítettem rendet rakni anyának, felmentünk Zayn-nel a szobámba. Amint becsuktam az ajtót, már meg is szólalt.
-Na ugye, hogy nem kellett volna félned ettől az egésztől?
-Nem tudhattam, hogy milyen. Felkészültem a legrosszabbra, és most kellemesen csalódtam. De nem akarsz lefeküdni? Fáradtnak látszol.
-Én is nagyon megkedveltem. És tud tökhülyeségeket is beszélni, meg komoly is lenni. Aludni még nem akarok, de elmegyek zuhanyozni, ha nem gond.
-Menj csak.
Amíg ő lezuhanyozott, addig én előkészítettem egy rövidnadrágot és egy rövid ujjút pizsamának. Mikor kijött, egy gyors csókot adott, belebújt az ágyba. Gyorsan próbáltam zuhanyozni, de mikor kiléptem a fürdőszobából, láttam, hogy Zayn már durmol. Elmosolyodtam, látván, hogy úgy alszik, mint egy kisgyerek. Bebújtam mellé az ágyba és egy lány puszit nyomtam az arcára. Szuszogását hallgatva aludtam el én is.
Kb. ilyen lenne Tom:
Mikor reggel kinyitottam a szemem, Zayn gyönyörű barna szempárjával találtam szemben magam.
-Jó reggelt, Kicsim!-csókolt meg.
-Jó reggelt, Édesem!
-Tegnap rendesen bealudtam...Bocsi!
-Láttam rajtad, hogy álmos vagy. Azért is kérdeztem, hogy nem szándékozol-e lefeküdni. És nincs miért bocsánatot kérned.
-Mit szólsz, ha ma elmegyünk megvenni az ajándékokat Molly-nak és Liam-nek?
-Oké! Mikor megyünk?
-Amikor szeretnél. Akár most is-ült volna fel az ágyon, de megakadályoztam.
-Maradjunk még. Mit szólsz?-csókoltam meg, miután az egyik lábam átvetettem a csípőjén, és ráültem.
-Benne vagyok!-vigyorgott azzal a pajzán mosolyával.
-Szeretlek, én pici Zayn-em!-elmosolyodtam a végére.
-Mindennél jobban szeretlek!
-Tudom-csókoltam meg ismét. Kezét levezette a fenekemre, gyengéden belemarkolt, így még jobban hozzásimultam, mire egy elégedett mosoly jelent meg az arcán. Apró csókokkal árasztotta el testemet, majd visszatért ajkaimhoz.
...
-Tudod, van egy dal, amit én írtam. Amióta együtt vagyunk, folyton átírtam, mert mindig hiányzott belőle valami. És most jutottam el odáig, hogy azt hiszem, készen van.
-Elénekled nekem?
-El, de először öltözzünk fel, mert csak zongorával az igazi.
-Felvettem magamra egy szürke hosszú ujjút, aminek az elején az amerikai zászló van és egy kényelmes farmerba bújtam. Zayn egy fekete rövid ujjút és egy farmert vett fel. Lesétáltunk a zongorához, anya és Ben is a nappaliban voltak. Odaköszöntünk nekik, leültem a zongorához, Zayn mellettem állt.
I don't know but I believe - Nem tudom, de remélem,
That some things are meant to be - Hogy számítottak azok a dolgok
And that you'll make a better me - És hogy jobb emberré teszel
Everyday I love you - Minden nap szeretlek
I never thought that dreams come true - Sosem hittem, hogy az álmok valóra válnak
But you showed me that they do - De te megmutattad, hogy mégis
You know that I learn something new - Tudod, hogy valami újat tanulok
Everyday I love you - Minden nap szeretlek
'Cause I beliebe that destiny - Mert hiszek a csodában
Is out of our control - Nem mi irányítjuk
And you'll never live until you love - És sosem fogsz élni, míg szeretsz
With all your heart and soul - A teljes szíveddel és lelkeddel
It's a touch whean I feel bad - Egy érintés, mikor rosszul érzem magam
It's a smile when I get mad - Egy mosoly, mikor megőrülök
All the little things I am - Minden apró dolog én vagyok
Everyday I love you - Minden nap szeretlek
Everyday I love you more - Minden nap jobban szeretlek
Everyday I love you - Minden nap szeretlek
'Cause I believe that destiny - Mert hiszek a csodában
Is out of our control - Nem mi irányítjuk
And you'll never live until you love - És sosem fogsz élni, míg szeretsz
With all your heart and soul - A teljes szíveddel és lelkeddel
If I asked would you say yes? - Ha megkérdezném, igent mondanál?
Together we're the very best - Együtt vagyunk a legjobbak
I know that I am truly blessed - Tudom, hogy igazán áldott vagyok
Everyday I love you - Minden nap szeretlek
And I'll give you my best - És meg fogom adni neked a tőlem telhetőt
Everyday I love you - Minden nap szeretlek!
Amikor befejeztem az éneklést, egy nagy levegőt vettem, amit Zayn rögtön belém is fojtott, mikor megcsókolt.
-Szeretlek Kicsim!-döntötte homlokát az enyémnek.
-Mindennél jobban!
Anyáéktól kaptam/kaptunk egy lelkes tapsot.
-Nagyon tetszik. Eddig csak én írtam dalokat a barátnőimnek...
-Itt az ideje az újításnak-kacsintottam rá.
Megebédeltünk, én felvettem egy világos farmert, fehér hosszú ujjút, aminek az ujját felhúztam és a kedvenc magas sarkúm. A hajamat kifésültem, és hagytam lógva. Zayn hozott magával tegnap egy dzsekit, amit felvett a rövid ujjú fölé. Szóltunk anyáéknak, hogy megyünk vásárolni, és beültünk a kocsiba.
Azonnal behúztam Zayn-t abba az üzletbe, ahol láttam a ruhát, amit Molly fog kapni tőlünk. Mivel pont egyforma méretű ruhákat hordunk, tudtam, hogy hányas méret kell. Rögtön a pénztárhoz vittem. A cipőüzletbe is bementem, megvettem a ruhához illő magas sarkút. Az üzleteket járva nagyon elfáradtam, kijelentettem Zayn-nek, hogy leülök kávézni, addig ő mehet körbenézni tovább, és hogy vegyen ajándékot Liam-nek is.
4 nagy táskával a kezében tért vissza.
-Kifosztottad a boltokat?
-Csak egy kicsit-vonta meg a vállát.
-És mit vettünk Liam-nek?
-Még semmit, majd hazafelé.
-Akkor mit fogunk?
-Majd megtudod.
Utálom, ha titkolóznak előttem, elég kíváncsi vagyok.
/*1 hét múlva; Molly és Liam szülinapi bulijának napja*/
Zayn-nel úgy beszéltük meg, hogy 5-re eljön, és 6-kor visszamegyünk hozzájuk. Azért van szükség erre, hogy tudjuk átvinni Liam ajándékát, ami nálunk volt eddig, mert otthon tuti megtalálta volna.
Elmentem zuhanyozni, és hajat mosni, a törölközőt magamra tekertem, de mikor kiléptem a fürdőmből, majdnem leesett rólam. Zayn az ágyamon ült, és amint láttam, nagyon tetszett volna neki, ha leesik rólam a töröklöző.
-Hát te?!-csak ennyit tudtam kinyögni.
-Meglepiii!-húzta az ’i’ betűt.
-És mire föl?-nevettem.
-Csak úgy. De tényleg van egy meglepetésem.
-És mi az?
-Majd megtudod.
-Oké, de először felveszek magamra valamit.
-Nekem így is jó-állt fel, és odasétált elém, majd egy rövid csókot lehelt ajkaimra.
-Azt tudom-nevettem. Gyorsan felkaptam magamra egy bugyit és egy melltartót és a köntösömet is magamra vettem. Zayn addig lefutott valamiért a földszintre, majd két táskával tért vissza.
-Ez mi?-kíváncsiskodtam.
-Meglepiii!-hangzott ismét a válasz, majd átnyújtotta mindkét táskát, amikbe azonnal bele is lestem. Elállt a lélegzetem...
Egy gyönyörű királykék színű ruha volt az egyikben, a másikban pedig hozzá illő magas sarkú.
-Kincsem, ez... gyönyörű!-néztem csillogó szemekkel Zayn-re.
-Csakúgy, mint te-csókolt meg.-Na, mire vársz, vedd fel!
Gyorsan belebújtam, felvettem a ruhát, a cipőt, sminknek csak spirált tettem, a hajam megszárítottam, párszor áthúztam hajvasalóval, és kész is voltam. Szóltam anyának, hogy nem jövök haza éjjel. Fél6-kor elindultunk otthonról. Mivel a srácoknál volt a buli, úgy kellett beosonni Liam ajándékával, hogy észre ne vegye. Molly itt készülődött, gyorsan bementem hozzá, Zayn mögöttem jött, de még csak egy köntös volt Molly-n.
-Szia! Boldog szülinapooot!-húztuk mindketten az „o”-t.-Szeretnénk, ha rögtön kibontanád az ajándékunkat-közöltük vele.
-Sziasztok! Mi ez?-bontotta ki, amikor kivette, és maga elé tartotta, hálásan ránk nézett.-Köszönöm!
.jpg)
.jpg)
-Csak szólok, ma ezt veszed fel!-mondtam neki. Ellenkezés nélkül kitessékelte Zayn-t a szobából, mert ugyebár nem szeretne előtte öltözni, és rögtön belebújt a ruhába, a cipőt is felvette. Csodálatosan állt rajta. Magára hagytam, hadd készülődjön. Zayn az ajtó előtt állt.
-Na, milyen?
-Egyszerűen mintha rá öltötték volna. De te már a végeredményt látod csak-vigyorogtam rá, mire magához húzott, és megcsókolt. Valaki torokköszörülése zavart meg minket.
-Szerelmesek, mi lenne, ha segítenétek inkább?-szólt oda Lou, majd mérgesen ránéztünk mindketten, de mentünk segíteni. Kitettük a poharakat, az italokat, a nasikat az asztalra, és vártuk, hogy az ünnepeltek kijöjjenek. Pár percen belül mindkét szülinapot megjelent körünkben. Elkezdtük énekelni a „Happy Birthday”-t, miközben a tortájukat is eléjük tettük. Egyszerre fújták el a gyertyákat, és együtt vágták fel a tortát.Harry odament Molly-hoz, és átadott neki egy dobozkát. Hirtelen azt hittem, hogy meg akarja kérni Molly kezét. Lassan kibontotta a dobozt, és egy medálos nyakláncot húzott elő belőle.
-Harry, ez...-mondta volna, de Harry belé fojtotta a szót.
-Várj! Nyisd ki!
Molly azonnal kinyitotta, és a szemébe könny szökött. Könnyes szemekkel nézett fel Harry-re, aki várta Molly reakcióját.
-Az első közös képünk...-simította ujját a képre.-Köszönöm!-ölelte át Harry-t, majd egy hosszú csókot adtak egymásnak. A fiúk persze nem bírtak magukkal, mindenki „úúúú”-zni kezdett, én meg sorra csapkodtam őket, hogy ne legyenek már ilyenek. Zayn előhozta Liam ajándékát, és közösen adtuk át neki az új gitárját. A többiek is sorban átadták az ajándékokat, majd koccintottunk, és megkezdődött a buli. Megint DJ Malik volt a zenefelelős, sorra nyomatta a jobbnál jobb számokat. Niall és Louis megint leállíthatatlanok voltak, csak úgy áradt belőlük a hülyeség, amire még rásegített, hogy ittak pár pohárral. Lou kijelentette, hogy ő szeretne az asztalon táncolni. Fölhúzta magával Niall-t, és elkezdtek táncikálni az asztalon, amin mi már szinte sírtunk, olyan viccesek voltak. Mi a kanapén ültünk, beszélgettünk-már amennyire tudtunk a nevetéstől. Lou ránk ugrott az asztalról, és kijelentette, hogy ő ott marad, mert elfáradt. Harry meglökte őt egy picit, aminek következtében a földön kötött ki. Az egész bandánkat megint elkapta a nevetőgörcs. Már fájt mindenünk, amikor sikerült abbahagynunk.
...
A hangulat ennél jobb már nem is lehetett volna. A buli vége felé Lou már elaludt, Niall is nagyon fáradt volt, Molly-val kb. már olyan szinten kómásak voltunk, hogy nem tudtuk, hol vagyunk. Sorra dőlt ki mindenki-na persze nem a piától, mert alig ittunk, csak a sok nevetésben, bohóckodásban kimerültünk. Éreztem, hogy valaki felemel, az illatból ítélve Zayn volt, majd az ágyra fektetett. Nem volt erőm kinyitni a szemeim. Egy alig érezhető csókot nyomott homlokomra, és halkan suttogta, hogy „jó éjt, szerelmem”. Nem sokkal később éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy, majd átkarolt, úgy aludt el.
Reggel csörömpölés ébresztett. Nem volt kedvem kinyitni a szemeim, Zayn-hez bújtam volna, de nem volt mellettem. Kipattantak szemeim, és felültem az ágyban. Telefonomon megnéztem az órát, ami 12:07-et mutatott. Fogalmam sincs, hogy tudtam eddig aludni. Összeszedtem az erőm, és indultam ki a szobából, le a konyhába. Ahogy kinyitottam az ajtót, finom illat csapta meg az orrom. Leérve a konyhába nem hittem a szemeimnek. Mandy főzött, és a fiúk lelkesen segítettek neki. Észre sem vettek, amíg nem szólaltam meg.
-Jó reggelt!
Mindenki felém kapta a fejét.
-Szia Kicsim!-jött oda hozzám Zayn, egy puszit nyomott az arcomra, és ment is vissza segíteni.
-Szia-köszönt Mandy, és később Ben is.
-Ezt hogy sikerült elérned?-néztem Mandy-re.
-Unatkoztak a fiúk, és hát gondoltam, hogy inkább hasznosítom őket.
-Na, ha legközelebb én fogok főzni vagy bármit csinálni-néztem Ben-re-, nekem is szépen segítesz!
Fél1körül megebédeltünk, Benék letelepedtek a kanapéra tv-zni, én elmosogattam, Zayn meg csak nézte, ahogy „szorgoskodom”. Miután végeztem, fölvonultunk a szobámba. Zayn a telefonjáért nyúlt, amin 7 nem fogadott hívás várta, és 2 sms. A fiúk hívták és a menedzserük, az egyik sms Liamtől jött, a másik Harrytől. Először Harry sms-ét olvasta el, utána Liamét.
-Kettőkor lesz egy interjúnk, szóval nem lehetek sokáig-húzta a száját Zayn-De van egy ötletem. Vagyis Harry ötlete.
-Mi az?
-Mit szólsz egy dupla randihoz interjú után?
-Benne vagyok. De jó-mosolyogtam-És hova megyünk?
-Az titok-kapcsintott egyet.
-És mit vegyek föl?
-Amiben jól érzed magad. Valami lazát. De-nézett az órára- nekem mennem kéne. Még át kell öltöznöm.
-Rendben-mentem közelebb hozzá.
-Szerintem 4körül itt vagyunk.
-Oké. Lehet, hogy áthívom Molly-t, de akkor majd szólunk.
Közelebb húzott magához, és lágyan megcsókoltuk egymást. Lekísértem, elköszönt Benéktől, még egy utolsó csókot adtunk egymásnak, és elment. Felrohantam a telefonomért, és gyorsan felhívtam Molly-t.
-Szia!-szólt bele vidáman a telefonba.
-Szia! Te sem tudod, hogy hova visznek minket ma a fiúk?
-Nem, de nagyon kíváncsi vagyok rá. Te mit veszel fel?
-Hát még arról fogalmam sincs. De gondolom, hogy valamilyen nadrágot, talán a világosbarnát, fehér ujjatlant, barna kardigánt és a fehér conversemet. És te?
-Sötét farmert, fehér ujjatlant, szürke kardigánt és fehér converset.
-Oké, az jó lesz. Amúgy nincs kedved átjönni még mielőtt mennénk? Készülődhetnénk itt.
-Akkor átmegyek. Mikor mehetek?
-Amikor csak szeretnél, akár most rögtön is.
-Ok, fél óra múlva ott vagyok. Szia!
-Szia!-köszöntem el én is, és letettem. Rendbe raktam a szobám, mert eléggé nagy kupit hagytunk magunk után Zayn-nel, kikészítettem a ruhákat, és megkerestem Abby-t. Nem kellett sokat keresgélnem, mert a teraszra kilépve megláttam, ahogy nyugisan fekszik a hintaágyban. Leültem mellé, és elkezdtem dúdolgatni egy dalt, ami fogalmam sincs, hogy mi volt, csak úgy beugrott a dallama. A csengő hangja szakította félbe a dúdolásom hangját. Már fél óra eltelt volna?! Rettentő gyorsan telik az idő. Berohantam, Abby futott utánam, és kinyitottam az ajtót, mert Ben nem volt hajlandó felemelni a seggét, túlságosan el volt foglalva Mandy-vel. Abby letelepedett Ben ölébe, én beengedtem Molly-t, és felmentünk a szobámba. Írtunk a srácoknak sms-t, hogy ide jöjjenek majd. Elkezdtünk készülődni, közben többet beszéltünk, mint haladtunk, de ennek csak az az oka, hogy személyesen már rég beszéltünk. Felvettük a kikészített ruháinkat, sminknek csak egy leheletnyi spirált tettünk, Molly felkötötte a haját copfba a feje tetejére két kisebb tincset elöl hagyva, én csak lazán oldalra fontam. Mikor elkészültünk, leültünk az ágyamra. Megcsörrent a telefonom, mi a frászt hozta Molly-ra, mivel elég hangos. A kijelzőn Zayn neve világított, Molly-n nevetve vettem fel.
-Szia Édesem!
-Szia Kicsim! Kész vagytok? Csak mert pár percen belül ott vagyunk értetek.
-Igen, már készen vagyunk. Várunk titeket.
-Oké, akkor szia! Szeretlek!
-Szia! Én is szeretlek!-tettük le.
-Pár percen belül itt lesznek a fiúk.
-Akkor szerintem menjünk le.
A nappaliban Ben és Mandy nyugisan feküdtek a tv előtt. Autót hallottunk megállni a ház előtt, majd rögtön egy dudaszót, elköszöntünk Benéktől, és kimentünk. Beszálltunk a hátsólésre, a fiúknak egy-egy puszit nyomtunk az arcukra, és Harry már indította is az autót.
-Még most sem tudhatjuk, hogy hova megyünk?-kíváncsiskodtam.
-De nem ám-nézett hátra rám Zayn.
Kb. negyed órát autókázhattunk, mikor Molly közelebb hajolt hozzám, és a fülembe súgta:
-Azt hiszem, tudom, hova visznek.
-Honnan tudod? És hova?
-Egy ideje már itt élek Londonban, eléggé kiismerem szinte az egész várost. És errefelé van egy vidámpark. Szerintem oda megyünk.
Rámosolyogtam Molly-ra, nagyon örültem a vidámparknak, mert már jó ideje nem voltam. Molly-nak igaza volt, megálltunk a vidámpark előtt. Kiszálltunk a kocsiból, és kézen fogva indultunk el a bejárathoz.
-Üjjünk fel rá!-mutatott Harry a hullámvasút felé.
Szinte mindenre felültünk már, párszor a hányás kapkodott, de megérte. Előtört belőlünk a gyerek énünk, de azért a romantika sem maradt el. A fiúk egyszer csak eltűntek mellőlünk. Fogalmunk sem volt, hogy merre mentek, szó nélkül leléptek. Ott maradtunk, ahol voltunk, hátha visszajönnek. Nem sokkal később egy-egy macival a kezükben tértek vissza. Legszívesebben leszedtük volna a fejüket, amiért szó nélkül ott hagytak minket, de annyira édesen jöttek oda hozzánk és adták át az ajándékukat, hogy nem lehetett rájuk haragudni. Na és az ajándék átadása utáni csók... egyszerűen mámorító. Ha tehettük volna, el sem engedtük volna egymást. Ahogy láttam, Harry és Molly sincs ezzel másképp.
Nem tudtunk már mit csinálni a vidámparkban, beültünk az autóba, és fogalmunk nem volt, hogy merre, de elindultunk.
-Nem vagytok éhesek?-kérdezte Zayn.
-Öhm.. nem-vágtuk rá egyszerre Molly-val. Nem nagyon bírjuk a hullámvasutat, és még mindig háborgott a gyomrunk, ha csak rágondoltunk.
-Akkor mi lenne, ha beülnénk még valahova egy teára vagy bármire?-kérdezte Harry.
-Oké-mosolygott Molly.
Megálltunk a legközelebbi kávézónál, és voltak hátul olyan kis helyiségek, ahova el lehetett vonulni, és pont négy személynek volt hely ott. Mind a négyen gyümölcsteát rendeltünk, letelepedtünk, és beszélgetni kezdtünk. Szorosan Zayn-hez simulva ültem, kezemet a combjára simítva, ő pedig még szorosabban húzott magához, Molly Harry ölébe telepedett. Itt már inkább romantikusabb volt a hangulat, mint a vidámparkban.
Fél 10 körül elindultunk hazafelé...
/*Molly szemszöge*/
Hazavittük először Emily-t aztán Zayn-t is. Mivel már 10 óra is elmúlt, rászedtem Harry-t, hogy aludjon itt nálam. Anyáék is már aludtak, így nem is kellett rákérdezni, és úgy is megengednék. Közösen zuhanyoztunk, a csempének nyomott, és szenvedélyesen csókolózni kezdtünk.
Már egy ideje a zuhany alatt álltunk, felemelt, a csókunkat nem szakítva meg, és a szobám felé vette az irányt. Letett az ágyra, és fölém mászott. Szorosan hozzám simult, egyik kezével tartotta magát, a másikkal a combomat simogatta. Én az egyik kezemmel hátát cirógattam, másikkal a fürtjei közt matattam. Imádom piszkálni a göndör tincseit. Egyre hevesebben csókoltuk egymást, nem bírtam volna elszakadni édes ajkaitól, de elhúzódott, és a forró csókjaival a nyakamat halmozta el, majd egyre haladt lejjebb, de nem sokáig bírtuk egymás ajkai nélkül, ismét vad táncba kezdtek nyelveink.
...
Ajkaink elváltak, és mélyen egymás szemébe néztünk.
-Szeretlek!-suttogtam ajkaiba, és egy lágy jó éjt csókot adtam neki.
-Mindenneél jobban szeretlek!-puszilta meg a homlokom, és karjai közt aludtam el.
-Édesem-puszijával Harry próbált ébreszteni-, ébredj!-simogatta az arcom.
-Mmm...még 5 percet-csak ennyit tudtam kinyögni.
-Tudom, hogy korán van, de el kell mennem.
-Hova mész?-érdeklődtem-És hány óra van?
-Ma kezdünk stúdiózni, fel kell vennünk pár új dalt. És amúgy fél8 lesz.
-Muszáj menned?-tudom, hülye kérdés, hisz’ ez az élete, mégis legszívesebben nem engedtem volna el őt.
-Sajnos igen. Szívesebben maradnék veled egész nap. De majd felhívlak.
-Jól van. Üdvözlöm a srácokat.
-Átadom-csókolt meg.-Szeretlek Nyuszim!
-Én is nagyon szeretlek!
Harry felállt és kisétált a szobából. Nem sokkal később hallottam, ahogy elindult az autó a ház elől. Nem kellett sok idő, és visszaaludtam. Amikor újra felkeltem, még csak 9:42 volt..
/*Em szemszöge*/
A telefonomon szólni kezdett Ed Sheeran-től a Lego House, ez ébresztett. SMS-em jött. Rögtön értenyúltam, és meglestem, ki írt. Zayn.
„Szia Kicsim! Ma egész nap stúdiózni fogunk, és valószínű, hogy a következő napokban is. Amint lesz időnk, felhívlak. Nagyon Szeretlek! (L) x”
Gyorsan visszaírtam: „Jó reggelt, Kincsem! Rendben. Jó stúdiózást. Aztán hívj ám! Mindenkit üdvözlök. Mindennél jobban szeretlek!! x”
Ránéztem az órára, ami 07:54-et mutatott. Nem volt kedvem felkelni, így rövid időn belül visszaaludtam. Újra a telefonom csörgése ébresztett, de most valaki hívott.
-Haló?-szóltam bele rekedt hangon.
-Szia! Molly vagyok. Bocsi, ha felkeltettelek.
-Szia! Semmi. Amúgy hány óra?
-Tíz múlt. Tudsz róla, hogy a fiúk stúdióznak?
-Aha, reggel Zayn írt sms-t.
-Van valami programod mára?
-Nincsen. Még. Neked?
-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valamerre.
-Benne vagyok. Mire gondoltál? Mozi, vásárlás, pláza?
-Igazából mindre. Hánykor találkozunk?
-3?
-Nekem oké. Ide jössz majd hozzánk?
-Aha. Átmegyek majd.
-Oké, szia!
-Szia!-köszöntünk el.
Nagy nehezen kikeltem az ágyból. Úgy, ahogy voltam lementem a konyhába. Megreggeliztem, felöltöztem otthoniba, és a laptopom elé ültem. Felnéztem twitterre, válaszoltam pár levélre. Énekelni kezdtem Jennifer Hudson Spotlight című számát.
Ebéd után kiválasztottam, hogy mit veszek fel. A választásom egy sötét farmerre, fehér ujjatlanra, fehér converse-re és egy szürke kardigánra esett. Kiraktam őket az ágyamra. Két óra után felöltöztem, hajamat a tarkómra kötöttem copf-ba, sminknek csak egy kis spirált tettem. Mire elkészültem, már fél 3 múlt.
A konyhában hagytam egy levelet: „Molly-val csavargunk egyet. Majd jövök. X”
Elindultam Molly-ékhoz.
Három óra előtt pár perccel értem oda hozzájuk. Alicia (Molly anyukája) nyitott ajtót.
-Szia!-mosolygott rám.
-Jó napot! Molly?
-Nyugodtan tegezz! És még készülődik. Szerintem menj fel hozzá, mert ki tudja, meddig készülődik még.
-Köszönöm.
Elindultam a lépcsőn felfelé, és Molly ajtaján bekopogtam.
-Gyere! Szerinted melyiket vegyem fel?-mutatott az ágyán heverő ruhadarabokra.
-Neked is szia..
Közösen választottunk a ruhák közül, sötét farmer, félvállas rövidujjú, alatta fehér pántos és balerina mellett döntöttünk. A haja már meg volt, neki is copfban volt a tarkóján. Elköszöntünk Alicia-tól, és gyalog elindultunk. Először moziba mentünk, de nem tudtunk dönteni, mit nézzünk. Molly valami vígjátékot, én meg horrort néztem volna szívesebben. Végül én győztem.
-Tudod jól, hogy utálom a horrort. Ha meg próbálsz ijeszteni, neked véged!-sziszegte mérgesen.
-Nem foglak, ígérem.
A filmnek a közepén volt egy nagyon durva jelenet. Én is kezdtem félni, de most nem igazán éltem bele magam a filmbe. Inkább azon gondolkoztam, hogy tudnám megijeszteni Molly-t. Lassan hátranyúltam, úgy, hogy Molly ne vegye észre, és a kezem a vállára helyeztem. Szegény ijedtében sikított egyet és könnyek jelentek meg a szemében, én pedig szakadtam a nevetéstől...
-Emily Anne Doyle, ezért még kapsz!-sziszegte Molly.-Megígérted, hogy nem ijesztesz meg. Soha többet nem nézek horrort.
-Sajnálom-néztem rá bocsánatkérően.-Ezt nem hagyhattam ki.
-Nagyon szemét vagy.
-Tudom. Tényleg sajnálom. Többet nem csinálok ilyet.
A filmről kiérve Molly kezdett felszabadulni. Azt hiszem, nem fog ezután sötétben menni sehova. Pláne nem egyedül vagy velem.
Kezdtünk körbenézni a boltokban, mikor megcsörrent a telefonja. Félrevonult, és még reszkető hangon szólt bele. Nem sokára visszajött, és mintha mi sem történt volna, húzott magával. A telefonom rezegni, majd csörögni kezdett. A kijelzőn Zayn neve világított.
-Szia Kincsem!.szóltam bele vidáman.
-Szia Kicsim!-az ő hangja korántsem volt olyan lelkes.
-Mi a baj?
-Baj az nincs, de amit Molly-val csináltál, nem volt szép-a mondat végén már hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Most te is haragszol rám?-tettem úgy, mintha nem hallottam volna ki semmit a hangjából.-Csak egy ártatlan kis „csíny” volt.
-Nem, nem haragszok-mondta már teljesen nevetve-, Harry mondta, hogy „beszéljek a fejeddel”. De amúgy szép munka volt. Aaauu...-szisszent fel a vonal túlsó végén. Azt hiszem, Harry megütötte.
-Ha jól gondolom, ezt Harry-től kaptad. Üzenem neki, hogy ne téged bántson miattam.
-Átadom. De amúgy hogy sikerült elérned, hogy megnézzen egy horrort?
-Fogalmam nincs. Csak nagy sokára belement.
-Ügyes vagy. Na, de mennem kell. Még este felhívlak, ha nem baj.
-Oké. Remélem is, hogy hívsz. Nagyon szeretlek! Hiányzol már most!
-Szeretlek Kicsim! Te is nagyon! Szia!
-Szia!-tettük le.
-Szóval árulkodtál-nétem Molly-ra, de ő csak a nyelvét nyújtotta rám, majd hirtelen lefagyott. Az egyik kirakat felé mutatott. Egy álomszép fáradtrózsaszín színű ruhán akadt meg a szeme. Bevonszolt a boltba, és azonnal a próbafülkébe rohant a megfelelő mérettel. Amíg ő próbált, én is szétnéztem a boltban. Megakadt a szemem egy fehér nadrágon, amit bevittem próbálni. Miközben próbáltam, Molly rám rontott, és elkezdett forogni előttem. Nagyon jól állt rajta a ruha, kiemelte az alakját.
A pénztárhoz siettünk, és megvettük a cuccokat. Ezeken kívül még vettünk pár ruhát, és elindultunk hazafelé. Már javában sötétedett, Molly-tól elköszöntem a házuk előtt, és egyedül mentem tovább haza.
Vacsora közben a telefonom csörgése zavart meg.
-Szia Kincsem!
-Szia Kicsim! Na, mizujs? Otthon vagytok már?
-Nem rég jöttem haza. Hogy sikerült a stúdiózás?
-Elég jó volt. Úgy néz ki, már csak holnap kell bemennünk. A hétvégén a tied vagyok.
-Az szuper! Figyi, nem soká itt van Molly és Liam szülinapja, és ma ugye voltunk vásárolni, és kinéztem Molly-nak valamit.
-Beleszállhatok én is?
-Csak ha én is Liam ajándékába.
-Oké..
Még egy fél órát beszélgettünk, majd elköszöntünk. Megígérte, hogy holnap is hív.
Felmentem a szobámba, összeszedtem valami pizsi szerűséget, és a fürdőbe vonultam. Kb. egy órát áztattam magam a kádban, felöltöztem. Bekapcsoltam a laptopom, és az ágyamon ülve filmet kezdtem nézni. Kb. háromnegyed órája mehetett a film, mikor lentről hangokat hallottam. Leállítottam a filmet, és lementem. Egy puszival köszöntem anyának, és beszélgetni kezdtünk miközben ő evett. Mikor befejezte az evést, a lényegre tért..
-Nem lenne baj, ha holnap áthívnám és bemutatnám Tom-ot?
-Nem, hívd csak-erőltettem egy műmosolyt az arcomra. Bár nem akartam, hogy bárki is apa helyébe léphessen, azt nem akadályozhatom meg, hogy anya boldog legyen.
Próbáltam faggatni kicsit anyát, hogy még is hogy néz ki, vagy bármit mondjon róla, de a válasza csak annyi volt, hogy „majd mindent megtudtok holnap”. Mivel fáradt volt anya, elköszöntem tőle, és visszamentem a szobámba. Folytattam a film nézését. Mikor vége lett, lefeküdtem, de nem tudtam még aludni, és még csak 10 körül volt. Ben is hazajött, lementem hozzá is..
-Szia Bátyó! Van egy hírem..
-Szia Hugi! Mi az?
-Holnap anya elhívja Tom-ot és bemutatja.
-És mikor kb?
-Nem tudom, de gondolom, csak este, munka után valamikor.
-Ja, ok. Majd addigra összeszedjük magunkat. Tudod, most anya boldogsága a legfontosabb.
-Igen, tudom. Nem kell mindig mondogatni, felfogtam.-mondtam eléggé bunkón, de észbe kaptam-Bocsánat! Nem szerettem volna bunkó lenni. De nem tudom, hogyan kéne viselnem ezt az egészet.
-Nincs semmi baj. Nekem is nehéz, de muszáj áldozatot hoznunk.
-Tudom. Na mindegy. Alszunk még rá egyet. Most felmegyek. Jó éjt!-adtam neki egy puszit az arcára, és elindultam felfelé.
-Aludj jól!
Befeküdtem az ágyamba, szemeim lecsuktam, de csak forgolódtam. A Hold bevilágította a szobám, elfelejtettem lehúzni a reluxát. Felültem az ágyamban, nekidőltem a támlájának, és csak gondolkoztam. Hirtelen ötlettől vezérelve magam köré tekertem egy plédet, és kimentem az erkélyre. Csak álltam a korlátnak dőlve, és a Holdat tanulmányoztam. Fogalmam sincs, mennyit álldogáltam ott, mikor fázni kezdtem, bementem. Ránéztem az órára, amin már éjfél bőven elmúlt. Befeküdtem az ágyba, és szinte azonnal el is aludtam.
