Reggel csörömpölés ébresztett. Nem volt kedvem kinyitni a szemeim, Zayn-hez bújtam volna, de nem volt mellettem. Kipattantak szemeim, és felültem az ágyban. Telefonomon megnéztem az órát, ami 12:07-et mutatott. Fogalmam sincs, hogy tudtam eddig aludni. Összeszedtem az erőm, és indultam ki a szobából, le a konyhába. Ahogy kinyitottam az ajtót, finom illat csapta meg az orrom. Leérve a konyhába nem hittem a szemeimnek. Mandy főzött, és a fiúk lelkesen segítettek neki. Észre sem vettek, amíg nem szólaltam meg.
-Jó reggelt!
Mindenki felém kapta a fejét.
-Szia Kicsim!-jött oda hozzám Zayn, egy puszit nyomott az arcomra, és ment is vissza segíteni.
-Szia-köszönt Mandy, és később Ben is.
-Ezt hogy sikerült elérned?-néztem Mandy-re.
-Unatkoztak a fiúk, és hát gondoltam, hogy inkább hasznosítom őket.
-Na, ha legközelebb én fogok főzni vagy bármit csinálni-néztem Ben-re-, nekem is szépen segítesz!
Fél1körül megebédeltünk, Benék letelepedtek a kanapéra tv-zni, én elmosogattam, Zayn meg csak nézte, ahogy „szorgoskodom”. Miután végeztem, fölvonultunk a szobámba. Zayn a telefonjáért nyúlt, amin 7 nem fogadott hívás várta, és 2 sms. A fiúk hívták és a menedzserük, az egyik sms Liamtől jött, a másik Harrytől. Először Harry sms-ét olvasta el, utána Liamét.
-Kettőkor lesz egy interjúnk, szóval nem lehetek sokáig-húzta a száját Zayn-De van egy ötletem. Vagyis Harry ötlete.
-Mi az?
-Mit szólsz egy dupla randihoz interjú után?
-Benne vagyok. De jó-mosolyogtam-És hova megyünk?
-Az titok-kapcsintott egyet.
-És mit vegyek föl?
-Amiben jól érzed magad. Valami lazát. De-nézett az órára- nekem mennem kéne. Még át kell öltöznöm.
-Rendben-mentem közelebb hozzá.
-Szerintem 4körül itt vagyunk.
-Oké. Lehet, hogy áthívom Molly-t, de akkor majd szólunk.
Közelebb húzott magához, és lágyan megcsókoltuk egymást. Lekísértem, elköszönt Benéktől, még egy utolsó csókot adtunk egymásnak, és elment. Felrohantam a telefonomért, és gyorsan felhívtam Molly-t.
-Szia!-szólt bele vidáman a telefonba.
-Szia! Te sem tudod, hogy hova visznek minket ma a fiúk?
-Nem, de nagyon kíváncsi vagyok rá. Te mit veszel fel?
-Hát még arról fogalmam sincs. De gondolom, hogy valamilyen nadrágot, talán a világosbarnát, fehér ujjatlant, barna kardigánt és a fehér conversemet. És te?
-Sötét farmert, fehér ujjatlant, szürke kardigánt és fehér converset.
-Oké, az jó lesz. Amúgy nincs kedved átjönni még mielőtt mennénk? Készülődhetnénk itt.
-Akkor átmegyek. Mikor mehetek?
-Amikor csak szeretnél, akár most rögtön is.
-Ok, fél óra múlva ott vagyok. Szia!
-Szia!-köszöntem el én is, és letettem. Rendbe raktam a szobám, mert eléggé nagy kupit hagytunk magunk után Zayn-nel, kikészítettem a ruhákat, és megkerestem Abby-t. Nem kellett sokat keresgélnem, mert a teraszra kilépve megláttam, ahogy nyugisan fekszik a hintaágyban. Leültem mellé, és elkezdtem dúdolgatni egy dalt, ami fogalmam sincs, hogy mi volt, csak úgy beugrott a dallama. A csengő hangja szakította félbe a dúdolásom hangját. Már fél óra eltelt volna?! Rettentő gyorsan telik az idő. Berohantam, Abby futott utánam, és kinyitottam az ajtót, mert Ben nem volt hajlandó felemelni a seggét, túlságosan el volt foglalva Mandy-vel. Abby letelepedett Ben ölébe, én beengedtem Molly-t, és felmentünk a szobámba. Írtunk a srácoknak sms-t, hogy ide jöjjenek majd. Elkezdtünk készülődni, közben többet beszéltünk, mint haladtunk, de ennek csak az az oka, hogy személyesen már rég beszéltünk. Felvettük a kikészített ruháinkat, sminknek csak egy leheletnyi spirált tettünk, Molly felkötötte a haját copfba a feje tetejére két kisebb tincset elöl hagyva, én csak lazán oldalra fontam. Mikor elkészültünk, leültünk az ágyamra. Megcsörrent a telefonom, mi a frászt hozta Molly-ra, mivel elég hangos. A kijelzőn Zayn neve világított, Molly-n nevetve vettem fel.
-Szia Édesem!
-Szia Kicsim! Kész vagytok? Csak mert pár percen belül ott vagyunk értetek.
-Igen, már készen vagyunk. Várunk titeket.
-Oké, akkor szia! Szeretlek!
-Szia! Én is szeretlek!-tettük le.
-Pár percen belül itt lesznek a fiúk.
-Akkor szerintem menjünk le.
A nappaliban Ben és Mandy nyugisan feküdtek a tv előtt. Autót hallottunk megállni a ház előtt, majd rögtön egy dudaszót, elköszöntünk Benéktől, és kimentünk. Beszálltunk a hátsólésre, a fiúknak egy-egy puszit nyomtunk az arcukra, és Harry már indította is az autót.
-Még most sem tudhatjuk, hogy hova megyünk?-kíváncsiskodtam.
-De nem ám-nézett hátra rám Zayn.
Kb. negyed órát autókázhattunk, mikor Molly közelebb hajolt hozzám, és a fülembe súgta:
-Azt hiszem, tudom, hova visznek.
-Honnan tudod? És hova?
-Egy ideje már itt élek Londonban, eléggé kiismerem szinte az egész várost. És errefelé van egy vidámpark. Szerintem oda megyünk.
Rámosolyogtam Molly-ra, nagyon örültem a vidámparknak, mert már jó ideje nem voltam. Molly-nak igaza volt, megálltunk a vidámpark előtt. Kiszálltunk a kocsiból, és kézen fogva indultunk el a bejárathoz.
-Üjjünk fel rá!-mutatott Harry a hullámvasút felé.
Szinte mindenre felültünk már, párszor a hányás kapkodott, de megérte. Előtört belőlünk a gyerek énünk, de azért a romantika sem maradt el. A fiúk egyszer csak eltűntek mellőlünk. Fogalmunk sem volt, hogy merre mentek, szó nélkül leléptek. Ott maradtunk, ahol voltunk, hátha visszajönnek. Nem sokkal később egy-egy macival a kezükben tértek vissza. Legszívesebben leszedtük volna a fejüket, amiért szó nélkül ott hagytak minket, de annyira édesen jöttek oda hozzánk és adták át az ajándékukat, hogy nem lehetett rájuk haragudni. Na és az ajándék átadása utáni csók... egyszerűen mámorító. Ha tehettük volna, el sem engedtük volna egymást. Ahogy láttam, Harry és Molly sincs ezzel másképp.
Nem tudtunk már mit csinálni a vidámparkban, beültünk az autóba, és fogalmunk nem volt, hogy merre, de elindultunk.
-Nem vagytok éhesek?-kérdezte Zayn.
-Öhm.. nem-vágtuk rá egyszerre Molly-val. Nem nagyon bírjuk a hullámvasutat, és még mindig háborgott a gyomrunk, ha csak rágondoltunk.
-Akkor mi lenne, ha beülnénk még valahova egy teára vagy bármire?-kérdezte Harry.
-Oké-mosolygott Molly.
Megálltunk a legközelebbi kávézónál, és voltak hátul olyan kis helyiségek, ahova el lehetett vonulni, és pont négy személynek volt hely ott. Mind a négyen gyümölcsteát rendeltünk, letelepedtünk, és beszélgetni kezdtünk. Szorosan Zayn-hez simulva ültem, kezemet a combjára simítva, ő pedig még szorosabban húzott magához, Molly Harry ölébe telepedett. Itt már inkább romantikusabb volt a hangulat, mint a vidámparkban.
Fél 10 körül elindultunk hazafelé...
/*Molly szemszöge*/
Hazavittük először Emily-t aztán Zayn-t is. Mivel már 10 óra is elmúlt, rászedtem Harry-t, hogy aludjon itt nálam. Anyáék is már aludtak, így nem is kellett rákérdezni, és úgy is megengednék. Közösen zuhanyoztunk, a csempének nyomott, és szenvedélyesen csókolózni kezdtünk.
Már egy ideje a zuhany alatt álltunk, felemelt, a csókunkat nem szakítva meg, és a szobám felé vette az irányt. Letett az ágyra, és fölém mászott. Szorosan hozzám simult, egyik kezével tartotta magát, a másikkal a combomat simogatta. Én az egyik kezemmel hátát cirógattam, másikkal a fürtjei közt matattam. Imádom piszkálni a göndör tincseit. Egyre hevesebben csókoltuk egymást, nem bírtam volna elszakadni édes ajkaitól, de elhúzódott, és a forró csókjaival a nyakamat halmozta el, majd egyre haladt lejjebb, de nem sokáig bírtuk egymás ajkai nélkül, ismét vad táncba kezdtek nyelveink.
...
Ajkaink elváltak, és mélyen egymás szemébe néztünk.
-Szeretlek!-suttogtam ajkaiba, és egy lágy jó éjt csókot adtam neki.
-Mindenneél jobban szeretlek!-puszilta meg a homlokom, és karjai közt aludtam el.
-Édesem-puszijával Harry próbált ébreszteni-, ébredj!-simogatta az arcom.
-Mmm...még 5 percet-csak ennyit tudtam kinyögni.
-Tudom, hogy korán van, de el kell mennem.
-Hova mész?-érdeklődtem-És hány óra van?
-Ma kezdünk stúdiózni, fel kell vennünk pár új dalt. És amúgy fél8 lesz.
-Muszáj menned?-tudom, hülye kérdés, hisz’ ez az élete, mégis legszívesebben nem engedtem volna el őt.
-Sajnos igen. Szívesebben maradnék veled egész nap. De majd felhívlak.
-Jól van. Üdvözlöm a srácokat.
-Átadom-csókolt meg.-Szeretlek Nyuszim!
-Én is nagyon szeretlek!
Harry felállt és kisétált a szobából. Nem sokkal később hallottam, ahogy elindult az autó a ház elől. Nem kellett sok idő, és visszaaludtam. Amikor újra felkeltem, még csak 9:42 volt..
/*Em szemszöge*/
A telefonomon szólni kezdett Ed Sheeran-től a Lego House, ez ébresztett. SMS-em jött. Rögtön értenyúltam, és meglestem, ki írt. Zayn.
„Szia Kicsim! Ma egész nap stúdiózni fogunk, és valószínű, hogy a következő napokban is. Amint lesz időnk, felhívlak. Nagyon Szeretlek! (L) x”
Gyorsan visszaírtam: „Jó reggelt, Kincsem! Rendben. Jó stúdiózást. Aztán hívj ám! Mindenkit üdvözlök. Mindennél jobban szeretlek!! x”
Ránéztem az órára, ami 07:54-et mutatott. Nem volt kedvem felkelni, így rövid időn belül visszaaludtam. Újra a telefonom csörgése ébresztett, de most valaki hívott.
-Haló?-szóltam bele rekedt hangon.
-Szia! Molly vagyok. Bocsi, ha felkeltettelek.
-Szia! Semmi. Amúgy hány óra?
-Tíz múlt. Tudsz róla, hogy a fiúk stúdióznak?
-Aha, reggel Zayn írt sms-t.
-Van valami programod mára?
-Nincsen. Még. Neked?
-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valamerre.
-Benne vagyok. Mire gondoltál? Mozi, vásárlás, pláza?
-Igazából mindre. Hánykor találkozunk?
-3?
-Nekem oké. Ide jössz majd hozzánk?
-Aha. Átmegyek majd.
-Oké, szia!
-Szia!-köszöntünk el.
Nagy nehezen kikeltem az ágyból. Úgy, ahogy voltam lementem a konyhába. Megreggeliztem, felöltöztem otthoniba, és a laptopom elé ültem. Felnéztem twitterre, válaszoltam pár levélre. Énekelni kezdtem Jennifer Hudson Spotlight című számát.
Ebéd után kiválasztottam, hogy mit veszek fel. A választásom egy sötét farmerre, fehér ujjatlanra, fehér converse-re és egy szürke kardigánra esett. Kiraktam őket az ágyamra. Két óra után felöltöztem, hajamat a tarkómra kötöttem copf-ba, sminknek csak egy kis spirált tettem. Mire elkészültem, már fél 3 múlt.
A konyhában hagytam egy levelet: „Molly-val csavargunk egyet. Majd jövök. X”
Elindultam Molly-ékhoz.
Három óra előtt pár perccel értem oda hozzájuk. Alicia (Molly anyukája) nyitott ajtót.
-Szia!-mosolygott rám.
-Jó napot! Molly?
-Nyugodtan tegezz! És még készülődik. Szerintem menj fel hozzá, mert ki tudja, meddig készülődik még.
-Köszönöm.
Elindultam a lépcsőn felfelé, és Molly ajtaján bekopogtam.
-Gyere! Szerinted melyiket vegyem fel?-mutatott az ágyán heverő ruhadarabokra.
-Neked is szia..
Közösen választottunk a ruhák közül, sötét farmer, félvállas rövidujjú, alatta fehér pántos és balerina mellett döntöttünk. A haja már meg volt, neki is copfban volt a tarkóján. Elköszöntünk Alicia-tól, és gyalog elindultunk. Először moziba mentünk, de nem tudtunk dönteni, mit nézzünk. Molly valami vígjátékot, én meg horrort néztem volna szívesebben. Végül én győztem.
-Tudod jól, hogy utálom a horrort. Ha meg próbálsz ijeszteni, neked véged!-sziszegte mérgesen.
-Nem foglak, ígérem.
A filmnek a közepén volt egy nagyon durva jelenet. Én is kezdtem félni, de most nem igazán éltem bele magam a filmbe. Inkább azon gondolkoztam, hogy tudnám megijeszteni Molly-t. Lassan hátranyúltam, úgy, hogy Molly ne vegye észre, és a kezem a vállára helyeztem. Szegény ijedtében sikított egyet és könnyek jelentek meg a szemében, én pedig szakadtam a nevetéstől...
-Emily Anne Doyle, ezért még kapsz!-sziszegte Molly.-Megígérted, hogy nem ijesztesz meg. Soha többet nem nézek horrort.
-Sajnálom-néztem rá bocsánatkérően.-Ezt nem hagyhattam ki.
-Nagyon szemét vagy.
-Tudom. Tényleg sajnálom. Többet nem csinálok ilyet.
A filmről kiérve Molly kezdett felszabadulni. Azt hiszem, nem fog ezután sötétben menni sehova. Pláne nem egyedül vagy velem.
Kezdtünk körbenézni a boltokban, mikor megcsörrent a telefonja. Félrevonult, és még reszkető hangon szólt bele. Nem sokára visszajött, és mintha mi sem történt volna, húzott magával. A telefonom rezegni, majd csörögni kezdett. A kijelzőn Zayn neve világított.
-Szia Kincsem!.szóltam bele vidáman.
-Szia Kicsim!-az ő hangja korántsem volt olyan lelkes.
-Mi a baj?
-Baj az nincs, de amit Molly-val csináltál, nem volt szép-a mondat végén már hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Most te is haragszol rám?-tettem úgy, mintha nem hallottam volna ki semmit a hangjából.-Csak egy ártatlan kis „csíny” volt.
-Nem, nem haragszok-mondta már teljesen nevetve-, Harry mondta, hogy „beszéljek a fejeddel”. De amúgy szép munka volt. Aaauu...-szisszent fel a vonal túlsó végén. Azt hiszem, Harry megütötte.
-Ha jól gondolom, ezt Harry-től kaptad. Üzenem neki, hogy ne téged bántson miattam.
-Átadom. De amúgy hogy sikerült elérned, hogy megnézzen egy horrort?
-Fogalmam nincs. Csak nagy sokára belement.
-Ügyes vagy. Na, de mennem kell. Még este felhívlak, ha nem baj.
-Oké. Remélem is, hogy hívsz. Nagyon szeretlek! Hiányzol már most!
-Szeretlek Kicsim! Te is nagyon! Szia!
-Szia!-tettük le.
-Szóval árulkodtál-nétem Molly-ra, de ő csak a nyelvét nyújtotta rám, majd hirtelen lefagyott. Az egyik kirakat felé mutatott. Egy álomszép fáradtrózsaszín színű ruhán akadt meg a szeme. Bevonszolt a boltba, és azonnal a próbafülkébe rohant a megfelelő mérettel. Amíg ő próbált, én is szétnéztem a boltban. Megakadt a szemem egy fehér nadrágon, amit bevittem próbálni. Miközben próbáltam, Molly rám rontott, és elkezdett forogni előttem. Nagyon jól állt rajta a ruha, kiemelte az alakját.
A pénztárhoz siettünk, és megvettük a cuccokat. Ezeken kívül még vettünk pár ruhát, és elindultunk hazafelé. Már javában sötétedett, Molly-tól elköszöntem a házuk előtt, és egyedül mentem tovább haza.
Vacsora közben a telefonom csörgése zavart meg.
-Szia Kincsem!
-Szia Kicsim! Na, mizujs? Otthon vagytok már?
-Nem rég jöttem haza. Hogy sikerült a stúdiózás?
-Elég jó volt. Úgy néz ki, már csak holnap kell bemennünk. A hétvégén a tied vagyok.
-Az szuper! Figyi, nem soká itt van Molly és Liam szülinapja, és ma ugye voltunk vásárolni, és kinéztem Molly-nak valamit.
-Beleszállhatok én is?
-Csak ha én is Liam ajándékába.
-Oké..
Még egy fél órát beszélgettünk, majd elköszöntünk. Megígérte, hogy holnap is hív.
Felmentem a szobámba, összeszedtem valami pizsi szerűséget, és a fürdőbe vonultam. Kb. egy órát áztattam magam a kádban, felöltöztem. Bekapcsoltam a laptopom, és az ágyamon ülve filmet kezdtem nézni. Kb. háromnegyed órája mehetett a film, mikor lentről hangokat hallottam. Leállítottam a filmet, és lementem. Egy puszival köszöntem anyának, és beszélgetni kezdtünk miközben ő evett. Mikor befejezte az evést, a lényegre tért..
-Nem lenne baj, ha holnap áthívnám és bemutatnám Tom-ot?
-Nem, hívd csak-erőltettem egy műmosolyt az arcomra. Bár nem akartam, hogy bárki is apa helyébe léphessen, azt nem akadályozhatom meg, hogy anya boldog legyen.
Próbáltam faggatni kicsit anyát, hogy még is hogy néz ki, vagy bármit mondjon róla, de a válasza csak annyi volt, hogy „majd mindent megtudtok holnap”. Mivel fáradt volt anya, elköszöntem tőle, és visszamentem a szobámba. Folytattam a film nézését. Mikor vége lett, lefeküdtem, de nem tudtam még aludni, és még csak 10 körül volt. Ben is hazajött, lementem hozzá is..
-Szia Bátyó! Van egy hírem..
-Szia Hugi! Mi az?
-Holnap anya elhívja Tom-ot és bemutatja.
-És mikor kb?
-Nem tudom, de gondolom, csak este, munka után valamikor.
-Ja, ok. Majd addigra összeszedjük magunkat. Tudod, most anya boldogsága a legfontosabb.
-Igen, tudom. Nem kell mindig mondogatni, felfogtam.-mondtam eléggé bunkón, de észbe kaptam-Bocsánat! Nem szerettem volna bunkó lenni. De nem tudom, hogyan kéne viselnem ezt az egészet.
-Nincs semmi baj. Nekem is nehéz, de muszáj áldozatot hoznunk.
-Tudom. Na mindegy. Alszunk még rá egyet. Most felmegyek. Jó éjt!-adtam neki egy puszit az arcára, és elindultam felfelé.
-Aludj jól!
Befeküdtem az ágyamba, szemeim lecsuktam, de csak forgolódtam. A Hold bevilágította a szobám, elfelejtettem lehúzni a reluxát. Felültem az ágyamban, nekidőltem a támlájának, és csak gondolkoztam. Hirtelen ötlettől vezérelve magam köré tekertem egy plédet, és kimentem az erkélyre. Csak álltam a korlátnak dőlve, és a Holdat tanulmányoztam. Fogalmam sincs, mennyit álldogáltam ott, mikor fázni kezdtem, bementem. Ránéztem az órára, amin már éjfél bőven elmúlt. Befeküdtem az ágyba, és szinte azonnal el is aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése