37-38-39. fejezet

Rosszat álmodtam az éjjel, aminek köszönhetően sírva keltem fel. Lehet, hogy hülyeség, de az szerepelt az álmomban, hogy velünk élt egy férfi, és nagyon rosszul bánt velünk. Ami még tetőzte az egészet, hogy Zayn is szakított velem, és teljesen egyedül maradtam. Amint kicsit megnyugodtam, megpróbáltam visszaaludni..
Reggel(vagyis inkább délben) eléggé fáradtan keltem. Nem volt kedvem semmihez. Megebédeltem, felvettem egy szűkszárú farmert, hozzá egy piros feliratos rövid ujjút, és egy szintén pirosas árnyalatú Nike cipőt. Hajamat csak kifésültem, sminket nem tettem. Telefonom a zsebembe csúsztattam, napszemüvegemet a kezembe vettem. Bekopogtam Ben szobájába, rögtön választ is kaptam.


-Gyere!


-Szia! Elmegyek egy kicsit sétálni. Nem tudom mikor jövök.


-Mi a baj?


-Nincs baj, csak nem éppen a legjobb a kedvem, na és éjjel elég rosszat álmodtam...


-Mit álmodtál, ami ennyire elvette a kedved?


Elmeséltem neki az egészet, mire csak magához húzott, és megölelt.


-De ugye tudod, hogy én mindig itt leszek neked?


-Persze-mosolyogtam rá.-Na de megyek. Majd jövök, de lehet, hogy csak estefelé-Szia!


-Szia! De azér siess!


Feltettem a napszemüvegemet, és elindultam az egyik park felé. Lassan sétálgattam, közben sok mindenen gondolkoztam. Gondolkozásomban a telefonom csörgése zavart meg. Zayn írt.
„Szia Kicsim! Mizujs? Mi jót csinálsz? Rettentően hiányzol! Mára van valami programod? Nagyon Szeretlek! XX”
Gyorsan visszaírtam neki: „Szia Szerelmem! A Green Parkba tartok. Sétálgatok. Majd ha lesz időd, hívj fel! Valamit szeretnék kérdezni. Te is iszonyatosan hiányzol! Nagyon Szeretlek!! Csók”


Nem tudom, mennyi ideje sétáltam már, mire a Green Parkba értem. Ott is sokat sétálgattam, de elfáradtam, és leültem az egyik padra. Csak bámultam magam elé. Szinte felugrottam, mikor a telefonom megszólalt. A kijelzőn Zayn neve volt, gyorsan felvettem.


-Szia Édesem!


-Szia Kicsim! Mit szeretnél kérdezni?


-Hogy estére van-e programod.


-Nincs. Miért?


-Szükségem lenne rád, hogy mellettem légy.


-Mi a baj?


-Anya ma este mutatja be Tom-ot. Sokat jelentene, ha mellettem lennél.


-Hányra menjek?


-De nem leszel fáradt?


-Az sem számít, ott leszek melletted. Szóval hányra menjek?


-Nem tudom. Mikor végeztek?


-Azt hiszem, 6 körül. Utána átöltözök, és már megyek is. Jó?


-Rendben. Ja, és vacsi lesz. Nem muszáj előtte enned.


-Oké. De most mennem kell. Akkor este megyek. Szia Kicsim! Szeretlek!


-Szia Kincsem! Nagyon szeretlek!-tettük le.


Ez a nyugalom, ami a parkban volt, teljesen megnyugtatott. Szinte teljesen megfeledkeztem magamról. A telefonom megint csörögni kezdett. mintha csak pár perc telt volna el, holott már 2 órája ugyanott ültem.


-Szia anya!


-Szia Em! Otthon vagy?


-Nem, a Green Parkban. Miért?


-Haza tudnál menni? Ki kell olvasztani a csirkét, aztán be kéne tenni a sütőbe. A fűszereket kikészítettem a pultra.


-Persze, hazamegyek. Anya, nem gond, ha Zayn is jön?


-Dehogy baj, szívesen látom őt mindig. Szinte már családtag. Ott is alszik?


-Még nem beszéltünk róla, csak mondta, hogy átjön. de ha nem baj, szerintem igen.


-Rendben. Most leteszem, rengeteg a dolgom. Szia!


-Szia!


Gyorsan elindultam hazafelé, hamar otthon is voltam. Kivettem a fagyasztóból a csirkét, az olvadására rásegítettem, befűszereztem, és betettem a sütőbe. Felmentem a szobámba, bekapcsoltam a laptopom, és a neten leskelődtem. Az idő nagyon gyorsan telt. Mikor észbe kaptam, már 6 óra volt. Lementem a konyhába szorgoskodni, úgy gondoltam, hogy jól menne egy saláta is a csirkéhez. Miközben készítettem, anya is hazajött, átöltözött, és lejött hozzám. Nem sokára Ben is hazajött, fogalmam sincs, hogy merre volt. Felmentem átöltözni, mert nagyon lehetett érezni a ruháimon a kaja illatát. Fekete farmert és egy félvállas halványrózsaszínű rövid ujjút vettem fel. Visszamentem anyáékhoz, akik a tv előtt ültek. Megszólalt a csengő. A szívem egyre gyorsabban dobogott. Anya ajtót nyitott, de megkönnyebbülésemre Zayn volt az. Szinte a karjaiba ugrottam, ő felemelt és megcsókolt. Jó volt egyszerűen hozzábújni, érezni illatát, és tudni, hogy csak az enyém. Bocsánatot kért, amiért késett, de itt van, és ez a lényeg. Látszott rajta, hogy fáradt, mégis most itt van mellettem, amiért nagyon hálás vagyok.


-Zayn, itt alszol?-kérdezte anya.


-Ha nem gond...


-Dehogy! Tudod, hogy mindig szívesen látunk.


Pár percen belül megint megszólalt a csengő, most már biztos voltam benne, hogy Tom az. Anya megint ajtót nyitott, mi pedig lassan kivonultunk az ajtóhoz. Anya nagy mosollyal fogadta Tom-ot, majd beljebb tessékelte.


-Gyerekek, ő itt Tom.


-Tom Fisher vagyok, és nyugodtan tegezzetek-nyújtotta a kezét először felém, majd Zayn és Ben felé is.


-Emily Doyle-mutatkoztam be illedelmesen-,de jobban szeretem az Em-et.


-Én Ben vagyok, Em bátyja.


-Zayn Malik-rázott vele kezet Zayn is-, Emily barátja.


-A lányom nagy rajongótok.


-Örülök neki. És ki a kedvence?-kíváncsiskodott Zayn.


-Louis.


-Na, ha ezt megtudja, csak még nagyobb lesz az egója-szóltam közbe.


Bevonultunk a nappaliba, és megkértük Tom-ot, hogy meséljen magáról. Megtudtuk, hogy egy ingatlanirodát vezet. Rendesen kifaggattuk, de a lányát senki nem hozta szóba, hát én megtettem.


-És hogy hívják a lányod? Hány éves?


-Adele, 15 éves, de sajnos nem sokat találkozunk. Az anyjával kiköltözött Amerikába. Csak a weben tudjuk tartani a kapcsolatot, Karácsonykor és nyáron el szokott járni hozzám.


-Sajnálom..-mondtam együtt érzően.


Vacsora után még visszamentünk a nappaliba. Rengeteget beszélgettünk, sokat poénkodtunk. Eléggé sikerült megkedvelnem Tom-ot, és ahogy láttam, Ben sincs ezzel másképp, sőt még Zayn is kedveli. Fél 11 körül elköszönt tőlünk, és hazament. Anya rögtön a véleményünkre volt kíváncsi, mindhárman ugyanazt mondtuk, hogy kedveljük őt. Segítettem rendet rakni anyának, felmentünk Zayn-nel a szobámba. Amint becsuktam az ajtót, már meg is szólalt.


-Na ugye, hogy nem kellett volna félned ettől az egésztől?


-Nem tudhattam, hogy milyen. Felkészültem a legrosszabbra, és most kellemesen csalódtam. De nem akarsz lefeküdni? Fáradtnak látszol.


-Én is nagyon megkedveltem. És tud tökhülyeségeket is beszélni, meg komoly is lenni. Aludni még nem akarok, de elmegyek zuhanyozni, ha nem gond.


-Menj csak.


Amíg ő lezuhanyozott, addig én előkészítettem egy rövidnadrágot és egy rövid ujjút pizsamának. Mikor kijött, egy gyors csókot adott, belebújt az ágyba. Gyorsan próbáltam zuhanyozni, de mikor kiléptem a fürdőszobából, láttam, hogy Zayn már durmol. Elmosolyodtam, látván, hogy úgy alszik, mint egy kisgyerek. Bebújtam mellé az ágyba és egy lány puszit nyomtam az arcára. Szuszogását hallgatva aludtam el én is.

Kb. ilyen lenne Tom:
 

Mikor reggel kinyitottam a szemem, Zayn gyönyörű barna szempárjával találtam szemben magam.
-Jó reggelt, Kicsim!-csókolt meg.


-Jó reggelt, Édesem!


-Tegnap rendesen bealudtam...Bocsi!


-Láttam rajtad, hogy álmos vagy. Azért is kérdeztem, hogy nem szándékozol-e lefeküdni. És nincs miért bocsánatot kérned.


-Mit szólsz, ha ma elmegyünk megvenni az ajándékokat Molly-nak és Liam-nek?


-Oké! Mikor megyünk?


-Amikor szeretnél. Akár most is-ült volna fel az ágyon, de megakadályoztam.


-Maradjunk még. Mit szólsz?-csókoltam meg, miután az egyik lábam átvetettem a csípőjén, és ráültem.


-Benne vagyok!-vigyorgott azzal a pajzán mosolyával.


-Szeretlek, én pici Zayn-em!-elmosolyodtam a végére.


-Mindennél jobban szeretlek!


-Tudom-csókoltam meg ismét. Kezét levezette a fenekemre, gyengéden belemarkolt, így még jobban hozzásimultam, mire egy elégedett mosoly jelent meg az arcán. Apró csókokkal árasztotta el testemet, majd visszatért ajkaimhoz.


...


-Tudod, van egy dal, amit én írtam. Amióta együtt vagyunk, folyton átírtam, mert mindig hiányzott belőle valami. És most jutottam el odáig, hogy azt hiszem, készen van.


-Elénekled nekem?


-El, de először öltözzünk fel, mert csak zongorával az igazi.


-Felvettem magamra egy szürke hosszú ujjút, aminek az elején az amerikai zászló van és egy kényelmes farmerba bújtam. Zayn egy fekete rövid ujjút és egy farmert vett fel. Lesétáltunk a zongorához, anya és Ben is a nappaliban voltak. Odaköszöntünk nekik, leültem a zongorához, Zayn mellettem állt.


I don't know but I believe - Nem tudom, de remélem,
That some things are meant to be - Hogy számítottak azok a dolgok
And that you'll make a better me - És hogy jobb emberré teszel
Everyday I love you - Minden nap szeretlek
I never thought that dreams come true - Sosem hittem, hogy az álmok valóra válnak
But you showed me that they do - De te megmutattad, hogy mégis
You know that I learn something new - Tudod, hogy valami újat tanulok
Everyday I love you - Minden nap szeretlek
'Cause I beliebe that destiny - Mert hiszek a csodában
Is out of our control - Nem mi irányítjuk
And you'll never live until you love - És sosem fogsz élni, míg szeretsz
With all your heart and soul - A teljes szíveddel és lelkeddel
It's a touch whean I feel bad - Egy érintés, mikor rosszul érzem magam
It's a smile when I get mad - Egy mosoly, mikor megőrülök
All the little things I am - Minden apró dolog én vagyok
Everyday I love you - Minden nap szeretlek
Everyday I love you more - Minden nap jobban szeretlek
Everyday I love you - Minden nap szeretlek
'Cause I believe that destiny - Mert hiszek a csodában
Is out of our control - Nem mi irányítjuk
And you'll never live until you love - És sosem fogsz élni, míg szeretsz
With all your heart and soul - A teljes szíveddel és lelkeddel
If I asked would you say yes? - Ha megkérdezném, igent mondanál?
Together we're the very best - Együtt vagyunk a legjobbak
I know that I am truly blessed - Tudom, hogy igazán áldott vagyok
Everyday I love you - Minden nap szeretlek
And I'll give you my best - És meg fogom adni neked a tőlem telhetőt
Everyday I love you - Minden nap szeretlek! 


Amikor befejeztem az éneklést, egy nagy levegőt vettem, amit Zayn rögtön belém is fojtott, mikor megcsókolt.


-Szeretlek Kicsim!-döntötte homlokát az enyémnek.


-Mindennél jobban!


Anyáéktól kaptam/kaptunk egy lelkes tapsot.


-Nagyon tetszik. Eddig csak én írtam dalokat a barátnőimnek...


-Itt az ideje az újításnak-kacsintottam rá.
Megebédeltünk, én felvettem egy világos farmert, fehér hosszú ujjút, aminek az ujját felhúztam és a kedvenc magas sarkúm. A hajamat kifésültem, és hagytam lógva. Zayn hozott magával tegnap egy dzsekit, amit felvett a rövid ujjú fölé. Szóltunk anyáéknak, hogy megyünk vásárolni, és beültünk a kocsiba.


Azonnal behúztam Zayn-t abba az üzletbe, ahol láttam a ruhát, amit Molly fog kapni tőlünk. Mivel pont egyforma méretű ruhákat hordunk, tudtam, hogy hányas méret kell. Rögtön a pénztárhoz vittem. A cipőüzletbe is bementem, megvettem a ruhához illő magas sarkút. Az üzleteket járva nagyon elfáradtam, kijelentettem Zayn-nek, hogy leülök kávézni, addig ő mehet körbenézni tovább, és hogy vegyen ajándékot Liam-nek is.


4 nagy táskával a kezében tért vissza.
-Kifosztottad a boltokat?


-Csak egy kicsit-vonta meg a vállát.


-És mit vettünk Liam-nek?


-Még semmit, majd hazafelé.


-Akkor mit fogunk?


-Majd megtudod.


Utálom, ha titkolóznak előttem, elég kíváncsi vagyok.




/*1 hét múlva; Molly és Liam szülinapi bulijának napja*/




Zayn-nel úgy beszéltük meg, hogy 5-re eljön, és 6-kor visszamegyünk hozzájuk. Azért van szükség erre, hogy tudjuk átvinni Liam ajándékát, ami nálunk volt eddig, mert otthon tuti megtalálta volna.


Elmentem zuhanyozni, és hajat mosni, a törölközőt magamra tekertem, de mikor kiléptem a fürdőmből, majdnem leesett rólam. Zayn az ágyamon ült, és amint láttam, nagyon tetszett volna neki, ha leesik rólam a töröklöző.


-Hát te?!-csak ennyit tudtam kinyögni.


-Meglepiii!-húzta az ’i’ betűt.


-És mire föl?-nevettem.


-Csak úgy. De tényleg van egy meglepetésem.


-És mi az?


-Majd megtudod.


-Oké, de először felveszek magamra valamit.


-Nekem így is jó-állt fel, és odasétált elém, majd egy rövid csókot lehelt ajkaimra.


-Azt tudom-nevettem. Gyorsan felkaptam magamra egy bugyit és egy melltartót és a köntösömet is magamra vettem. Zayn addig lefutott valamiért a földszintre, majd két táskával tért vissza.
-Ez mi?-kíváncsiskodtam.


-Meglepiii!-hangzott ismét a válasz, majd átnyújtotta mindkét táskát, amikbe azonnal bele is lestem. Elállt a lélegzetem...

Egy gyönyörű királykék színű ruha volt az egyikben, a másikban pedig hozzá illő magas sarkú.

 

   

-Kincsem, ez... gyönyörű!-néztem csillogó szemekkel Zayn-re.
-Csakúgy, mint te-csókolt meg.-Na, mire vársz, vedd fel!
Gyorsan belebújtam, felvettem a ruhát, a cipőt, sminknek csak spirált tettem, a hajam megszárítottam, párszor áthúztam hajvasalóval, és kész is voltam. Szóltam anyának, hogy nem jövök haza éjjel. Fél6-kor elindultunk otthonról. Mivel a srácoknál volt a buli, úgy kellett beosonni Liam ajándékával, hogy észre ne vegye. Molly itt készülődött, gyorsan bementem hozzá, Zayn mögöttem jött, de még csak egy köntös volt Molly-n.
-Szia! Boldog szülinapooot!-húztuk mindketten az „o”-t.-Szeretnénk, ha rögtön kibontanád az ajándékunkat-közöltük vele.
-Sziasztok! Mi ez?-bontotta ki, amikor kivette, és maga elé tartotta, hálásan ránk nézett.-Köszönöm!

   

-Csak szólok, ma ezt veszed fel!-mondtam neki. Ellenkezés nélkül kitessékelte Zayn-t a szobából, mert ugyebár nem szeretne előtte öltözni, és rögtön belebújt a ruhába, a cipőt is felvette. Csodálatosan állt rajta. Magára hagytam, hadd készülődjön. Zayn az ajtó előtt állt.
-Na, milyen?
-Egyszerűen mintha rá öltötték volna. De te már a végeredményt látod csak-vigyorogtam rá, mire magához húzott, és megcsókolt. Valaki torokköszörülése zavart meg minket.
-Szerelmesek, mi lenne, ha segítenétek inkább?-szólt oda Lou, majd mérgesen ránéztünk mindketten, de mentünk segíteni. Kitettük a poharakat, az italokat, a nasikat az asztalra, és vártuk, hogy az ünnepeltek kijöjjenek. Pár percen belül mindkét szülinapot megjelent körünkben. Elkezdtük énekelni a „Happy Birthday”-t, miközben a tortájukat is eléjük tettük. Egyszerre fújták el a gyertyákat, és együtt vágták fel a tortát.Harry odament Molly-hoz, és átadott neki egy dobozkát. Hirtelen azt hittem, hogy meg akarja kérni Molly kezét. Lassan kibontotta a dobozt, és egy medálos nyakláncot húzott elő belőle.
-Harry, ez...-mondta volna, de Harry belé fojtotta a szót.
-Várj! Nyisd ki!
Molly azonnal kinyitotta, és a szemébe könny szökött. Könnyes szemekkel nézett fel Harry-re, aki várta Molly reakcióját.
-Az első közös képünk...-simította ujját a képre.-Köszönöm!-ölelte át Harry-t, majd egy hosszú csókot adtak egymásnak. A fiúk persze nem bírtak magukkal, mindenki „úúúú”-zni kezdett, én meg sorra csapkodtam őket, hogy ne legyenek már ilyenek. Zayn előhozta Liam ajándékát, és közösen adtuk át neki az új gitárját. A többiek is sorban átadták az ajándékokat, majd koccintottunk, és megkezdődött a buli. Megint DJ Malik volt a zenefelelős, sorra nyomatta a jobbnál jobb számokat. Niall és Louis megint leállíthatatlanok voltak, csak úgy áradt belőlük a hülyeség, amire még rásegített, hogy ittak pár pohárral. Lou kijelentette, hogy ő szeretne az asztalon táncolni. Fölhúzta magával Niall-t, és elkezdtek táncikálni az asztalon, amin mi már szinte sírtunk, olyan viccesek voltak. Mi a kanapén ültünk, beszélgettünk-már amennyire tudtunk a nevetéstől. Lou ránk ugrott az asztalról, és kijelentette, hogy ő ott marad, mert elfáradt. Harry meglökte őt egy picit, aminek következtében a földön kötött ki. Az egész bandánkat megint elkapta a nevetőgörcs. Már fájt mindenünk, amikor sikerült abbahagynunk.
       ...
A hangulat ennél jobb már nem is lehetett volna. A buli vége felé Lou már elaludt, Niall is nagyon fáradt volt, Molly-val kb. már olyan szinten kómásak voltunk, hogy nem tudtuk, hol vagyunk. Sorra dőlt ki mindenki-na persze nem a piától, mert alig ittunk, csak a sok nevetésben, bohóckodásban kimerültünk. Éreztem, hogy valaki felemel, az illatból ítélve Zayn volt, majd az ágyra fektetett. Nem volt erőm kinyitni a szemeim. Egy alig érezhető csókot nyomott homlokomra, és halkan suttogta, hogy „jó éjt, szerelmem”. Nem sokkal később éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy, majd átkarolt, úgy aludt el.