45. fejezet

Sziasztok! Bocsi, hogy késtem vele.. Na, ebből már minden kiderül. :))) Remélem tetszeni fog! :)) Jó olvasást! <3 xx



Ott, abban a pillanatban tudtam, nem szabad elengednem őket. Molly szinte már nem kapott levegőt a sírástól. Nem akart odamenni Harry-hez, mert rájött, nincs ereje elbúcsúzni tőle. Rám nézett, szemében láttam az elhatározást. Zayn szemébe néztem, majd megszólaltam..
-Mennyi időtök van a gép indulásáig?

-Nem egész egy óra.

-Akkor el tudtok minket vinni haza?

-Miért?-kérdezte Louis.

-Mert össze kell pakolnunk a holminkat.

-Mi?!-kérdezték egyszerre a fiúk elkerekedett szemmel.-Akkor jöttök velünk?-csillogott Harry szeme.

-Igen-nevetett Molly. Harry hirtelen felkapta őt, és szorosan magához húzva pörgött vele.

-Fél óra múlva meg tudtok állni értünk?-néztem a fiúk felé, megragadtam Zayn kezét, és kirángattam őt a házból.

-Persze-kiáltott utánunk Lou.

Szó szerint futottunk hazáig. Mivel anya szabadságon volt, hangos köszönéssel lerendeztem az üdvözlését, Zayn is elkiáltott egy „szia”-t, és húztam magam után a lépcsőn. Ekkor anya visszakiáltott.

-Sziasztok! Emily, a cuccaid a szobádban.

-Milyen cuccaim?-sétáltam vissza a lépcsőn a konyha felé.

-Hát a bőröndjeid. Már becsomagoltam neked.

-Mi?! De hát honnan tudtad?

-Elég, ha annyit mondok, hogy ismerem minden rezdülésedet?

-De hisz’ kb. 5 perccel ezelőtt még úgy volt, hogy maradunk.

-Tudtuk Aliciával, hogy nem tudjátok elengedni őket.

-Köszönöm!-öleltem olyan szorosan magamhoz, ahogy csak tudtam.

-Nagyon szívesen, Drágám-viszonozta ölelésem.

Feltrappoltam Ben szobájába, halkan kopogtam, de nem vártam meg a választ, benyitottam.

-Szia! Bocsi, hogy zavarok, elköszönni jöttem.

-Elmész velük? Hogyhogy?

-Igen. Mert rájöttem, nem bírnék ki nélkülük egy napot sem, és bármennyire is jó itt, azért hiányzik Amerika.

-Szóval nélkülünk kibírnál bármennyit?-vágta be a műdurcit.

-Tudod, hogy nem úgy gondoltam. Mindig a családom áll az első helyen a szívemben, de már ők is a családom.

-Megértem, hugi! De hiányozni fogsz-állt fel, és jött oda hozzám.

-Te is, bátyóm, te is!-bújtam oda hozzá, Ben visszaölelt, és egy puszit nyomott a hajamra.

-Aztán minden nap részletes beszámolót kérek ám! Az mindegy, hogy telefonon, twitteren vagy facebookon, csak írj!

-Meg lesz, ígérem! Segítenél nekem?-néztem rá kiskutyaszemekkel.

-Miben?

-A bőröndjeim a szobámban vannak, és ahogy anyát ismerem, rendesen telepakolt göncökkel, és nem hiszem, hogy elbírnám egymagam.

-Milyen jó, hogy van egy bátyád, ugye?-húzta ki magát.

-Igen.. Milyen jó, hogy van egy ilyen erős bátyám.

-És okos és ügyes is-tette hozzá.

-Meg majom is-öltöttem ki rá a nyelvem, mire mindketten hangos nevetésben törtünk ki.

-5perc múlva akkor átjössz segíteni levinni a bőröndöket?

-Igen, de miért 5 perc múlva?

-Mert át szeretnék még öltözni.

-Oké.

A gardróbban nem sok ruhadarab maradt, inkább csak a koktélruhák maradtak bent. Megtaláltam az egyik fekete Nike cipőm, azt rögtön elő is készítettem. Hozzá találtam egy szintén fekete rövid ujjút és egy világosbarna farmer anyagú nadrágot. Gyorsan fölvettem magamra őket. Mikor a cipőm kötöttem, halk kopogást hallottam.

-Jöhetsz!-kiáltottam ki.

Ben benyitott, de mikor meglátta, hogy a gardróbban alig maradt ruha, megszólalt..

-Mi a ...??! Anya tényleg odapakolta neked az egész ruhatárad?!

-Csak majdnem az egészet-mosolyogtam.

Laptopom anya nem tette el, azt még beletettem az egyik bőröndbe. Hajamat gyorsan befontam oldalra, az egyik fekete táskámat átdobtam a vállamon, beletettem a fülhallgatóm, telefonom, pénztárcám, benne az irataimmal, és késznek nyilvánítottam magam. Ben felkapta a nagyobbik bőröndöt, én a kisebbet próbáltam lecipelni több-kevesebb sikerrel-már ha annak lehet nevezni, hogy 2 lépcsőfokonként letettem. Mikor már látszott az ügyetlenségem, Zayn odajött, és átvette tőlem a bőröndöt.
Megszólalt a csengő, anya kinyitotta az ajtót. A srácok és Molly voltak, szépen libasorban be is jöttek. Hihetetlen. Mintha megbeszéltük volna Molly-val, hogy mit veszünk fel..Fekete ujjatlan volt rajta, bőrdzseki, világos farmer és fekete Adidas cipő. Mindannyian elbúcsúztak Ben-től és anyától is, Zayn is, majd én következtem. Először odasétáltam Ben-hez.
-Hát.. Ez is eljött.. Nem is emlékszem, mikor kellett elbúcsúznom tőled utoljára..

-Régen, az biztos..

-Hiányozni fogsz, bátyóm!-néztem könnyes szemekkel rá.

-Te is nagyon, hugim! Vigyázz magadra-ölelt szorosan magához.-És ti is-mutatott a fiúkra és Molly-ra- vigyázzatok magatokra és Em-re is!

-Meglesz!-hangzott mind a 6 válasz egyszerre.

Odamentem anyához is, szorosan megöleltem.

-Anya, te is nagyon fogsz hiányozni!

-Ahogy csak te. De minden nap hívj fel, vagy legalább minden másnap, kérlek!

-Rendben. De te is hívhatsz.

-Vigyázz magadra!

-Vigyázok! És Tom-ot is puszilom.

-Átadom.

A bőröndjeim betettük az autóba, és a többiek beszálltak. Én még visszamentem anyáékhoz, és egy-egy puszit adtam mindkettőjüknek. Már Abby is előkerült a kertből, tőle is „elbúcsúztam”, és az autóba ültem egy „Szeretlek Titeket!” mondattal.

...

A reptéren találkoztunk Eleanor-ral, majd nem sokkal később már a repülőn ülve hülyéskedtünk, de mikor már mindenki elfáradt, mindannyian elaludtunk.