28-29-30. fejezet

/*Hétvégén*/




Útálom a búcsút. Anne-t nem engedték el, Alissát pedig csak úgy engedték volna velünk, ha Anne is jön. Szóval megint búcsút kell vennem tőlük, ki tudja, mennyi ideig. Rajtam kívül a legrosszabban Lou viselte, mivel nagyon összemelegedtek Alissával. Niall és Anne között csak barátság alakult ki. Molly is nagyon megszerette a csajokat, csakúgy, mint mindenki. Bármennyire is fájt, megint könnyes búcsút vettem Anne-től, Alissától, a régi otthonomtól. A gépen nem ugyanaz volt, mint idefelé jövet, Lou-nak nem volt kedve poénkodni, ahogy Niall-nek sem, így mindenki csak ült, kifelé bámult vagy aludt. Niall és Lou az utóbbit tette, Molly Harry vállára hajtotta a fejét, és mindketten aludtak, Liam bedugta a fülhallgatót a fülébe, és csak gondolkozott (ezt vettem ki belőle), Zayn fogta a kezem, közben elaludt, én pedig csak visszatekertem magamban az itt töltött napok emlékeit. Sokszor kicsordult egy-egy könnycsepp a szemeimből, de voltak olyan pillanatok is, amik mosolyt csaltak az arcomra. Gondolataimban elmélyedve engem is elnyomott az álom.


...


Miután leszálltunk, hazavittek a fiúk. Zayn-nel megbeszéltük, hogy miután meséltem anyáéknak, átmegyek hozzájuk. Halkan kinyitottam az ajtót, becipeltem a bőröndöm, és a kanapén fekvő bátyámra ugrottam, sikeresen megijesztve, így mindketten a földön kötöttünk ki. Szerencsére Ben-en landoltam, amit egy elégedett mosollyal nyugtáztam. Anya a nagy puffanásra kinézett a konyhából, és nevetni kezdett rajtunk.
-Em, nem szállnál le rólam?


-Öhm.. nem!-feleltem magabiztosan.-Tök kényelmes vagy-vigyorogtam.


-Te viszont nehéz. Hány kiló is vagy? 90?


-Csak 55-nyújtottam ki rá a nyelvem. Utáltam, amikor a súlyommal zaklatott, ugyanis kisebb koromban elég dagi voltam. Leszálltam Ben-ről, és megöleltem őt, majd odamentem anyához is, és neki is adtam egy ölelést egy puszi kíséretében. Mindent részletesen elmeséltem nekik, persze a bulit nem. Miután már kifogytam az élményekből, félrehívtam Ben-t.
-Figyi, igazad volt. A képeken az ott Danielle. Átmegyek a fiúkhoz, és Zayn-nel elmondjuk Liam-nek, mert nem szeretnénk, ha csak játszadozna Danielle vele.


Szóltam anyának is, hogy hova megyek, és hogy estére hazajövök. Kb. negyed órán belül megérkeztem a fiúkhoz, Zayn ajtót nyitott, csókkal köszöntünk egymásnak, megfogta a kezem, és húzott a nappaliba. Molly is még ott volt, és csak Liam hiányzott a csapatból. Belefészkeltem magam Zayn ölébe.
-Merre van Liam?-súgtam oda neki.


-Danielle-t hívta fel, de amint leteszi, elmondjuk neki, mert szerintem Danielle szépen hallgatna róla.


A kanapé másik felén ülő Molly-ra és Harry-re néztem, akik szinte falni tudták volna egymást a szemükkel. Látszott rajtuk, hogy fülig szerelmesek egymásba. Lou szemében láttam a fájdalmat, hogy nem lehetett semmi komoly Alissával, Niall pedig lelkesen próbálta felvidítani őt, nem sok sikerrel. A nappaliban beszélgetve vártuk, hogy Liam kijöjjön, és elmondhassuk neki az igazságot, ha még Danielle nem tette meg. 
Pár perc múlva kijött a nappaliba, és lehuppant mellénk a kanapéra. Tehát Danielle nem mondta el.
-Liam, beszélhetnénk?


-Persze-adta a választ, de meg se moccant, ezért felálltam Zayn öléből, megragadtam mindkét srác kezét, és Liam szobája felé vettük az irányt. Liam kényelembe helyezte magát az ágyon, mi pedig leültünk a két oldalára.
-Danielle-lel beszéltél?


-Aha, miért?


-El kell mondanunk valamit... Valamit, aminek nem fogsz örülni-mondta Zayn, de amint befejezte, kibukott belőlem.


-Ben látta Danielle-t egy másik sráccal-nem így akartam elmondani, de nem bírtam tovább magamban tartani.


-Mi?!-emelte fel a hangját- Biztos csak összekeverte valakivel.


-Nem. Én is azt hittem, de itt tisztán látszik, hogy ő az-mutattam két képet neki, amin csókolóznak, és amin a kezüket összekulcsolva pihentetik az asztalon. Ahogy láttam, nemigen tudta hogy kezelni a helyzetet, de szemében láttam a dühöt.
-Kimennétek?-mutatott az ajtó felé.


-Rendben leszel?-kérdeztem, de válaszul csak bólintott. Zayn megfogta a kezem, és kimentünk a szobából, vissza a többiekhez.
Kis idő múlva hallottuk, hogy kiabál valakivel. Teljesen kihallatszott minden, amit mond, a többiek csak néztek, nem tudták, mi történt, miért borult ki Liam. Molly kérdőn nézett rám, mire csak egy „majd elmondom” nézést kapott válaszul. Amint abbahagyta a kiabálást, Zayn elmondta mindenkinek, hogy mi történt. Louis és Niall azonnal felpattantak, és Liam szobájához siettek. Kopogtak, de nem kaptak választ. Megpróbálkoztak a benyitással, de az ajtó zárva volt. Harry is próbálkozott, de nem nyitotta ki neki sem. Senkit nem akart beengedni, senkit nem akart látni. Hagytuk, hadd nyugodjon meg egy kicsit. Vártunk pár órát, hátha kijön, de semmi. Megpróbálkoztunk mi is Zayn-nel.
-Liam, csak mi vagyunk Zayn-nel. Nyisd ki, kérlek!-kopogtam. Pár pillanat múlva hallottam a zár hangját. Vártunk egy kicsit, majd benyitottam, és a látvány nem tetszett. Egy összetört Liam-et láttunk az ágyon fekve, mélyen a gondolataiban elmerülve, a szemében láttam a gyülemlő könnyeket.
-Jól vagy?-tudom, hogy hülye kérdés, hisz látszik, hogy nagyon megviselte a dolog, de kötelességemnek éreztem, hiszen a legjobb barátom.


-Azt mondta, hogy már egy ideje tart ez az egész, csak.. várta a.. megfelelő alkalmat.., hogy elmondja-mondta el-elcsukló hangon, miközben felült az ágyon. Mindketten megöleltük őt.
-Ha kérsz valamit, csak szólj-mondta neki Zayn, és ezzel ki is mentünk a szobából magunk mögött hagyva Liam-nek azt az önmagát, akit még nem láttam. Egy megviselt, összetört Liam-et.
Nehezemre esett magára hagynom a legjobb barátomat, még ha tudtam, hogy ez a legjobb, amit most tehetünk. Visszamentünk a többiekhez.
-Hogy van Liam?-kérdezték szinte kórusban.


-Nincs túl jól, ami érthető. Magányra vágyik-mondta Zayn.


A ház nem volt ugyanolyan, senki nem poénkodott, senki nem ugratta a másikat. Már 9 óra is elmúlt. Úgy gondoltam, hogy nem kellek már oda, ezért Liam-en kívül mindenkitől elköszöntem, Zayn-nek adtam egy hosszú és szenvedélyes csókot, és elindultam haza. Nem tudtam enni, és az alvás sem ment volna, nekiálltam kipakolni a bőröndből. Már majdnem kész voltam, amikor elkezdett csörögni a telefonom. A kijelzőn Zayn képe villogott, gyorsan felvettem.
-Szia Kicsim! Liam nálad van?


-Szia Kincsem! Nincs, miért?


-Annyit mondott, hogy ki kell szellőztetnie a fejét, és hogy itt lesz a közelben. Viszont már egy ideje elmente, és a telefont se veszi, mindenki próbálta már vagy tízszer.


-Megpróbálom én is, és körbenézek a környéken. 


-Rendben.


-Ti is keressétek tovább. Most leteszem, szia! Szeretek!


-Oké. Én is szeretlek, szia!


Amint letettem, már tárcsáztam is Liam-et, de nekem sem vette. Ötször megpróbáltam, de semmi. Úgy döntöttem, körbenézek, hátha itt csatangol a környéken. Kinyitottam az ajtót, de meg is torpantam. Liam ott ült a lépcsőnkön, a telefonját a kezében szorongatva. Mikor észrevette, hogy ott állok mögötte, felállt, szemeivel a földet tanulmányozta, és csak annyit mondott: „Nem tudtam, hova menjek.” Karon ragadtam, és bevonszoltam a házba.
-Van fogalmad arról, hogy mennyire aggódtunk miattad? A telefon a Holdon?-mutattam a kezében levő telefonra- Nagyon ránk ijesztettél.


-Sajnálom-csak annyit tudott kinyögni, a könnyei patakként folytak végig arcán, és láttam rajta, hogy megbánta, hogy csak így eltűnt.


-Ilyet ne csinálj többet, jó?-szorosan magamhoz öleltem. Tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor bárminél többet jelenthet egy ölelés. Felhívtam Zayn-t.
-Szia Kincsem! Ne keressétek tovább Liam-et, itt van nálunk.


-Szia Kicsim! Hála a jó égnek! Akkor szólok a többieknek is.


-Oké. Ja, és ne szúrjátok le nagyon. Látszik rajta, hogy megbánta.


-Jó, visszafogjuk magunkat.


-Zayn, nem jönnél át aludni hozzánk?


-Ha Katie nem bánja, akkor megyek.


-Szerintem nem gond. Szóval gyere! Szeretlek!-olyan halkan mondtam, hogy Liam ne hallja meg. Gondolom, nem lenne túl jó hallani neki, mert Danielle-re emlékeztetné.


-Jó, max. fél óra, és ott vagyok. Szeretlek!-ezzel letette.


Visszamentem Liam-hez, és beszélgetni kezdtünk. Kértem, hogy mondja el, mi játszódik most le benne. Valamilyen szinten sejtettem, hogy mit érez, mert nagyon hasonlítunk egymásra. Ő is inkább egy dalban mondja el az érzéseit, mint szavakkal, most mégis arra kértem, hogy beszéljen róla. Miközben beszélt, annyi mindent láttam a szemében. Bánatot, gyűlöletet, haragot.. Ami érthető is volt, hiszen összetört a szíve. Amikor Zayn megérkezett, rögtön odament barátjához, és szorosan megölelte.


-Ilyet többet ne csinálj! Körbejártuk a környéket, de téged sehol nem találtunk. Megijesztettél mindenkit.


-Nyugi, már vágom, hogy nektek számítok.


-Még jóhogy! A tesónk vagy!-ölelte meg megint. Hármasban folytattuk a beszélgetést.


Két óra körül már mindhárman fáradtak voltunk.
-Itt alhatnék?-kérdezte Liam.


-Persze, a vendégszoba üres.


Felmentünk az emeletre, vittem be neki törülközőt, és mindenki visszavonult. Zayn-nel közösen zuhanyoztunk, ami kicsit hosszúra sikeredett, mivel a zuhanyfülkében egyszerűen nem bírtuk türtőztetni magunkat. Óvatosan a csempéhez nyomott, először lassan csókoltuk egymást, majd vad, szenvedélyes csókolózásba kezdtünk...


Miután kijöttünk a zuhany alól, ő felvette a bokszerét, én a szokásos franciabugyi-bő póló párosítást, és egymás karjai közt hamar elaludtunk.

Reggel arra keltem, hogy Zayn simogatja a felkarom. Tudta, hogy így anélkül fel tud kelteni, hogy morcos lennék. Kinyitottam a szemem, és megértettem, hogy miért ébresztett. Az éjszaka folyamán szépen rátelepedtem a mellkasára.
-Jó reggelt Kicsim!-nyomott egy puszit a hajamra.


-Jó reggelt Édesem!-felültem, és az ágytámlának dőltem.


Zayn kikelt az ágyból, és a fürdőszobába ment. Ránéztem az órára, ami 9:36-ot mutatott. Sikerült rendesebben felébrednem, mire Zayn visszafeküdt mellém. Gyorsan cselekedve átdobtam a jobb lábam a csípőjén, és az alhasára ültem. Kezeit hátamról csípőmre, onnan az egyiket a fenekemre, a másikat a combomra simította, ezzel is közelebb húzva magához. Mellkasán fel-le húzogattam kezeim, és ajkaimat az ajkaira nyomtam. Nyelve utat tört magának, és vad táncra hívta az enyémet. Egyre szenvedélyesebben csókolóztunk, pólóm alá nyúlt, és kezdte volna felfelé húzni, de ekkor elhúzódtam tőle, és mosolyogva álltam fel.
-Héé...Ez nem fair!-közölte felháborodást színlelve, de a szája sarkában ott volt a vigyor. Válaszul csak kiöltöttem rá a nyelvem. Felvettem magamra egy melltartót, a rajtam levő felsőt levetettem, és odaálltam a gardróbom elé. Épp nyúltam volna egy szürke melegítőér, mikor megéreztem kezeit a hasamon, és egy finom puszit nyomott a vállamra. Megfordultam karjai közt, kezem automatikusan felcsúsztattam tarkójára, és beletúrtam a hajába. Kezeit végigvezette gerincem vonalán, közben lágy csókot lehelt ajkaimra.
-Szeretlek!-döntötte homlokát az enyémnek.


-Mindennél jobban!-nyomtam egy puszit az orrára.


Felöltöztünk, a kócos hajam simára fésültem, rendbe raktam az ágyat, de ekkor észrevettem, hogy nincs a helyén a gitárom. Körbenéztem a szobában, de sehol nem találtam.
-Mit keresel, Kicsim?


-A gitárom.


-Jaj, nem is mondtam. Liam bejött reggel, és elkérte. Gondoltam, hogy nem baj, ha játszik rajta.


-Persze hogy nem baj, csak megijedtem, mert még apué volt.


Lementünk a konyhába, megláttam a hűtő ajtón egy levelet. Anya írt, és a levélben az állt, hogy csak későn jön. Miért nem lepődök meg?! Csináltam reggelit Zayn-nek, Liam-nek, Ben-nek és magamnak is.
-Abby merre van? Még nem is láttam.


-Gondolom, Ben kisajátította, mert mióta megjöttünk, még én sem láttam.


Miután befaltuk a saját adagunkat, kimentünk a verandára. Elég jó idő volt kint.


-Rá érsz ma?-kérdezte Zayn.


-Igen, miért?


-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk állatkertbe délután.


Felcsillant a szemem, hiszen nagyon régen voltam már, és itt, Londonban még nem is voltam.
-Az nagyon jó lenne.


Megláttuk Liam-et, aki felénk tartott, kezében a gitárommal.
-Sziasztok!-köszönt-Em, bocsi, hogy elvettem a gitárt.


-Semmi baj-mosolyogtam rá.-És hogy vagy?


-Már jobban, köszi-mosolygott ránk ő is.- Sokat segített, hogy kiírhattam magamból a dolgokat-mutatott egy eléggé összegyűrt papírra a kezében.


-Ennek nagyon örülünk-mondta Zayn.


-Köszönök mindent, a támogatást, hogy itt aludhattam, azt hiszem, ideje lenne hazamennem.


-Várj meg, én is megyek-szólalt meg Zayn.


-Csináltam reggelit, amíg meg nem eszed, nem mentek sehova-jelentettem ki. A válasz csak egy mosoly volt rá. Bementünk a konyhába, megvártuk, amíg megeszi Liam a reggelit. Elköszöntünk egymástól, Zayn a fülembe súgta, hogy majd jön értem kettő körül. Gyors csókot adott, és már indultak is.


Körbenéztem a kertben, hátha kint van valahol Abby, de sehol sem találtam. Bekopogtam Ben-hez, aki sejtésem szerint még alszik, ezért be is nyitottam. Jól gondoltam, Ben a jobb oldalán feküdt, mellette pedig szorosan Abby. Nem tudtam eldönteni, melyikük szuszog hangosabban, de akaratlanul is elmosolyodtam. Nagyon édesek voltak. Abby észrevette, hogy ott állok, felkelt, és odafutott hozzám. Felemeltem őt, és bevittem a szobámba. Le se tettem a kezemből, csak szorosan magamhoz öleltem. Mikor már elfáradt a kezem, úgy döntöttem, hogy kiviszem a kertbe. A telefonomon az emlékeztetőt beállítottam fél1-re, zsebembe csúsztattam, és indultunk ki a kertbe. Eljátszadoztam Abby-vel, annyit nevettem rajta, ahogy ügyetlenkedett. Kezdtem éhes lenni, ezért bementem a konyhába. Az óra negyed 1-et mutatott, megmelegítettem a kaját, gyorsan megettem, és Abby-vel együtt felmentem Ben szobájába. Idő közben ő is felébredt.
-Figyi, megkérhetnélek, hogy vigyázol Abby-re délután?


-Persze. Szerencséd van, hogy ma nem randizok Mandy-vel.


-Mikor fogod bemutatni őt?


-Majd amikor már minden biztos lesz.


-Alig várom. Na de én megyek készülődni. Ja, és anya csak későn fog hazajönni.


-Milyen meglepő. Amúgy hova mész?


-Zayn-nel állatkertbe.


-Ja, oké.


Átmentem a szobámba, és mivel elég meleg volt, egy mályvaszínű pántos ruha mellett döntöttem, ami kicsivel a térdem fölött végződött. Kikészítettem hozzá egy szürke kardigánt, és a fekete balerinám. A hajam lazán befontam oldalra, és sminknek egy leheletnyi spirált tettem. Alighogy elkészültem, Zayn már itt is volt.
-Szia Ki..csim! Wow, gyönyörű vagy!


-Szia Édesem! Köszönöm!-pirultam el.


Zayn-en is kardigán volt, elmosolyodtam, hogy összeöltöztünk. Egy kis oldaltáskába eltettem a szükséges dolgokat, Ben-től elköszöntem, és gyalog elindultunk. Zayn vette a belépőket. Először a majmokhoz mentünk, onnan a pingvinekhez, az elefántokhoz, a medvékhez, a zsiráfokhoz.
-Oda is!-mutattam a tigrisek felé. Csodálatos állatoknak tartom őket. Lassan odaráncigáltam Zayn-t, ő pedig nevetett a gyerekes rajongásomon.


Állatkert után elvitt vacsorázni egy kis eldugott étterembe. Hazafelé már egészen sötét volt, csak az utcákon a lámpák világítottak be mindent. Az ajtóig kísért, szembefordultam vele, és egy lágy csókot nyomtam ajkaira.
-Köszönöm a mai napot! Nagyon jól éreztem magam-bújtam hozzá jó szorosan.


-Örülök, hogy vagy nekem-súgta a fülembe.


-Szeretlek, Zayn! Mindennél jobban!


-Én is nagyon szeretlek!-húzott oda magához, és búcsúcsóknak egy hosszú, lágy csókot kaptam..