16-17-18. fejezet

/*Emily szemszöge*/




Miután Zayn elment, fölmentem a szobámba, bekapcsoltam a laptopot. Lementem kaját csinálni, gyorsan megettem, vittem fel magammal egy pohár teát, magam köré tekertem a takaróm, és kiültem az erkélyre. Fölmentem twitterre, láttam, hogy egy csomó emberke követ. Érkezett pár üzenetem is, a többség örül nekünk, és írták a jókívánságokat. Nagyon megkönnyebbültem, nagyon jól esett. Láttam, hogy Molly-tól is kaptam levelet. Gyorsan megnyitottam, és elolvastam. Ez még jobban földobta a kedvem. Összejöttek Harry-vel. Ideje volt már. A levél végén megköszönte, hogy bátorítottam Harry-t, mert nélkülem sosem vallották volna be egymásnak az érzéseiket. Visszaírtam neki, hogy nagyon örülök nekik, gratulálok, és hogy igazán nincs mit. Bejelentkeztem msn-re is, elmeséltem mindent a csajoknak, közben rám írt Zayn is. Megbeszéltük a holnapot, az egész napot ott fogjuk tölteni, aminek örültem. Végre megismerhetem az anyukáját és a testvéreit is. Remélem, tetszeni fogok nekik, mivel fontos Zayn számára, hogy mit gondolnak a családtagjai. Ez is egy olyan dolog, ami megfogott benne. 11-körül elköszöntem mindenkitől, bementem az erkélyről, lezuhanyoztam, hajat mostam, és vizesen fölkötöttem. Befeküdtem az ágyamba, és szépen lassan elnyomott az álom.


Arra keltem, hogy csörgött a telefonom. Ki sem nyitottam a szemem, csak megkerestem az éjjeliszekrényen, és fölvettem..
-Haló?-szóltam bele rekedt hangon.
-Szia Kicsim! Fölkeltettelek?
-Igen, de nem baj. Hány óra?
-Háromnegyed 9. Azért hívtalak, nem indulhatnánk-e hamarabb? Mondjuk fél 10?
-Húzós lesz, de sietek elkészülni. Öhm.. segítenél? Nem tudom, mit vegyek föl.
-Persze! Választék?
-Sötét és világos farmer, szürkésbarna nadrág-tudod, ami akkor volt rajtam, amikor megmutattátok a várost.
-Öhm.. akkor mondjuk az a barna nadrág. Felső?
-Milyen legyen? Van akármennyi választék. Hosszúujjúk és rövidujjúk közül, ami megy hozzá, az fehér és fekete.
-Akkor fehér hosszúujjú.
-Oké! Köszönöm!
-Nincs mit. Akkor fél 10-re ott vagyok érted.
-Rendben. Szia Kincsem! Szeretlek!
-Szia! Szeretlek!
Letettük mindketten. Kifutottam a fürdőbe, megmosakodtam, a hajam kivasaltam, és elöl feltűztem. Felvettem a ruháim, tettem egy kis spirált, de tényleg csak annyit, hogy éppen lehessen látni, mivel gondolom nem egy agyonsminkelt csajt szeretnének látni a szerettei. Ben még aludt, írtam neki levelet: „Szia! Valószínű, hogy csak este jövök haza, Zayn elvisz bemutatni a családjának. Puszi” 
Magamhoz tettem egy kistáskát, beletettem a telefonom és a pénztárcám, és lementem a nappaliba. A levelet Ben-nek letettem a konyhaasztalra. Csörgött a telefonom, Zayn hívott, hogy 2 perc múlva itt van. Elővettem a balerinámat, fölvettem a kikészített szvetteremet, és vártam, hogy Zayn megérkezzen. Hallottam, hogy megállt előttünk az autó, bezártam az ajtót, beültem az autóba. Köszönésképp hosszan megcsókoltuk egymást, majd egymás szemébe néztünk, és elmosolyodtunk. Annyira egy hullámhosszon vagyunk. Az út irtózatosan hosszú volt, de mellette nem lehet unatkozni. Végig beszélgettünk, mikor meghallottunk egy-egy olyan számot, amit ismerünk, és szeretünk, elkezdtük énekelni. 4 óra alatt odaértünk Bradford-ba. Egyre jobban izgultam, hogy vajon mit fognak szólni, amit Zayn észre is vett. Megállt egy szép ház előtt, és megszólalt.
-Nyugi, tetszeni fogsz nekik. Szeretni fognak. Téged nem lehet nem szeretni.-próbált nyugtatni.
-Szeretlek!-mondtam a szemébe nézve. Furcsamód megnyugtatott a szavaival. Kiszálltunk az autóból, bíztatásképp megcsókolt még egyszer, majd bementünk a házba. Zayn megölelte az anyukáját és a testvéreit, mindnek puszit is adott, majd felém fordult.
-Anya, Safaa, Waliyha, Doniya, ő itt a barátnőm.
-Jó napot! Emily Doyle vagyok-nyújtottam a kezem Zayn anyukája felé, de ő inkább megölelt.
-Patricia vagyok, és nyugodtan tegezz.-mosolygott rám.
-Sziasztok!-köszöntem tesójainak is. Mind odajött, és megölelt. Annyira jól esett, hogy ennyire közvetlenek. 
-Éhesek vagytok?-kérdezte Patricia.
-Nagyon azok vagyunk-felelte Zayn helyettem is.
Annyira ízlett Patricia főztje, hogy dugig ettem magam. A nappaliban beszélgettünk szinte egész nap. Patricia megmutatta Zayn kiskori képeit. Zayn megmutatta a szobáját, ami nagyon aranyos volt. 8 előtt Patricia pakolt nekünk útravalót, elköszöntünk tőlük, és elindultunk vissza Londonba. Az úton ugyanaz ment, mint odafelé.
-Na, hogy tetszett nálunk?
-Nagyon megszerettem őket. Tetszett, hogy ennyire közvetlenek. Na és a kiskori képedig is nagyon tetszettek. Annyira aranyos voltál.
-Örülök neki. Jó volt az első benyomás. Megkedveltek.
Válaszként csak rámosolyogtam. Szívből örültem, hogy tetszek nekik. Éjfél előtt nem sokkal értünk haza. Adtunk egymásnak egy búcsúcsókot, és megbeszéltük, hogy holnap hív. Fölmentem az emeletre, anya már aludt, Ben meg filmet nézett a szobájában, így én is bementem lefeküdni. Gyorsan lezuhanyoztam, és elaludtam.


/*Egy hét múlva*/




A telefonom csörgésére keltem. Anya volt az.
-Szia Emily! Pénteken megint lenne koncert a fiúkkal. Ma ne lepődj meg, ha megjelennek.
-Szia! Oké. Majd várom őket. Azt nem tudod, hogy mikorra várhatók?
-3körül. Mennem kell. Szia!
-Oké, szia!-tettem le.
Eljutottam addig, hogy megnézzem az időt. 11:37 volt. Elvégeztem a fürdőszobai dolgokat, felöltöztem otthoniba, megebédeltem, és kiültem az erkélyre. Egyszer csak csöngettek. Lefutottam, kinyitottam az ajtót, és meglepetésemre a srácok voltak azok, pedig 3 még messze van. Azt mondták, hogy meg akartak lepni (ami sikerült is). Beengedtem őket, a nappaliban le is telepedtek szépen, elfoglalták az egész kanapét. Vittem nekik üdítőt, és letelepedtem Zayn ölébe. Nem igazán értem magam. Máskor mindig szégyenlős szoktam lenni, mert féltem, hogy ki mit fog szólni. De Vele minden más. Mellette igazán önmagam lehetek, és nem kell szégyenlősködnöm. Pár perccel később Ben is lejött, mert kicsit hangosak voltunk. Közkívánatra kimentem a konyhába palacsintát sütni. A tésztája már kész volt, mikor Zayn két karja fonódott körém, a nyakamra forró csókot lehelt. Megfordultam, mélyen egymás szemébe néztünk, végül megcsókolt. Nem tartott sokáig a csókunk, mivel a srácok kukkoltak minket, és elkezdtek „húúú”-zni. Csúnyán rájuk néztem, mire jobbnak látták abbahagyni. Zayn próbált besegíteni, nem sok sikerrel. Egy palacsintát sikeresen elégetett, de annyira, hogy azt megenni nem lehetett. Nem baj, próbálkozott azért. Felszolgáltuk a többieknek, és mi is ettünk pár darabot. Kitalálták a fiúk, hogy mártózhatnánk egyet a medencében. Először tiltakoztam, de végül belementem. Fölvettem a fekete bikinim, vittem ki törölközőket. Mire kiértem, a fiúk már vígan a medencében kiabáltak, fröcskölték egymást, ugráltak.
-Nem jössz be?-kérdezte Zayn.
-Úgy látom, hogy nem hiányzok, el vagytok nélkülem. 
Erre a kijelentésemre Zayn kijött hozzám, átkarolta a derekam, mélyen egymás szemébe néztünk.
-Naa, légysziii!-kérlelt. Azt hiszem Louis fröcskölt ránk vizet, ami Zaynt nem zavarta, mivel már volt bent, de nekem hideg volt. De nekem bosszút kell állnom Lou-n! Megfogtam Zayn kezét, és elkezdtem a medence felé venni az irányt. Hideg volt a víz, de nem tudott érdekelni. Lenyomtam párszor Lou-t a víz alá, és csak sokára engedtem fel levegőért. Édes a bosszú! Mikor egy kis levegőhöz jutott ezt mondta:
-Hé! Ha nem tudnád, egy sztárt fojtogatsz! Ez bűncselekmény.
-Hát sztárocskám, te kerested magadnak a bajt.-nyújtottam ki rá a nyelvem, ő meg bevágta a durcit. Egy másodpercre ránéztem a többiekre, de ez hiba volt. Lou telibe pofonfröcskölt.
-Most jobb?!-kérdeztem idegesen. De valójában nem bántam a dolgot. Élvezem az életet.
-Sokkal! Ezzel ki vagyok engesztelve.-elégedett vigyor ült az arcára.
Annyiban hagytam a dolgot, tovább hülyültünk. Kb. 1 óra múlva kiszálltunk, megszárítkoztunk, és sorjában letelepedtünk a kanapéra. Persze én voltam az utolsó, így helyem megint nem nagyon maradt.
-Srácok, én lépek. Találkozunk Molly-val.-jelentette ki Harry. A többiek elkezdték cukkolni szegényt.
-Üdvözlöm, és mondd meg neki, hogy majd írjon, légyszi!
-Rendben. Sziasztok!-köszönt el.
-Köszi!... Sziaaaa!-kiabálta mindenki.
A fiúk megvárták, amíg anya hazajön, megbeszéltük a szükséges dolgokat, és 9 körül elmentek. Az este további részében filmet néztem, majd elaludtam.






/*Molly szemszöge*/




Nagyon unalmasan telt a napom. Egész nap csak filmeket néztem, nem volt kedvem sehova menni. Dél után kaptam egy sms-t.. 
„Szia Nyuszim! Van kedved ma találkozni estefele? Csók, Harry”
Miután elolvastam, rögtön visszaírtam neki: 
„Szia Picim! Menni nincs kedvem sehova, de eljöhetnél. Mikor jössz? Csók”
Pár percen belül jött a válasz: „6-kor ott leszek :)”
„Oké, várlak! :D”
Rögtön jobb lett a kedvem, mivel ha Harry velem van, nem tudok unatkozni.
Mivel addig még van akármennyi időm, megnéztem még egy filmet, utána pedig a Two and half man-ből néztem pár részt. Mire észbe kaptam, már majdnem 6 óra volt, egyszer csak csöngettek. Arcomra mosoly költözött, kinyitottam az ajtót.
-Szia Nyuszim!
-Szia Picim! Gyere be!-mosolyogtam rá még jobban. Bejött, és megcsókolt.
Kényelmesen letelepedett a nappaliban a kanapén. 
-Mit kérsz inni? Üdítő, kávé, tea, kakaó?


-Hmm... Kakaót!-vigyorgott.
Kimentem a konyhába, két bögrével tértem vissza, és leültem mellé. Beszélgettünk kb. másfél órát.
-Nem nézünk filmet?-vetettem fel az ötletet.


-Ha én választhatok, akkor benne vagyok.


-Oké, legyen.
Elégedetten fölállt, a DVD-s polchoz ment, és betett a lejátszóba egy filmet. Amint elkezdődött, már tudtam, hogy a film az Igazából szerelem. Visszaült mellém, kényelmesen hátradőlt, átkarolt, én szorosan hozzábújtam, és mellkasára hajtottam a fejem. A filmet már vagy ezerszer láttuk mindketten, de most más volt. Eddig még sose néztük együtt, pláne nem kettesben. Most sokkal jobb, mivel együtt nézhetjük, és nem kell eltitkolnunk, mit is érzünk egymás iránt. A film alatt többször elcsattant egy-egy csók. Most nagyon örültem neki, hogy anyuék dolgoznak, és ki tudja, hogy mikor jönnek haza. Film után sajnálatomra haza kellett mennie, mert korán kell kelnie.
-Nem jössz el a próbára holnap? Ott lesz Em is. Ja, és üdvözöl, és szeretné, ha majd írnál neki.
-Majd még meglátom, de valószínű, hogy benézek. Majd írok Em-nek is, hogy megyek.
-Rendben, várni fogunk.-mosolygott rám. Lágyan megcsókolt, majd szemembe nézett, és kimondta azt a szót, amit tőle szerettem volna hallani mindig is: „SZERETLEK!”
Éreztem, hogy elpirulok, és én is kimondtam, amit érzek: „Teljes szívemből szeretlek!” 
Megcsókoltuk egymást, már kicsit hevesebben, majd elindult haza. Engedtem a kádba vizet, és belefeküdtem. Mikor már teljesen kiáztam, kiszálltam, és befeküdtem az ágyamba. Írtam sms-t Emily-nek: „Szia Em! Holnap majd benézek a próbátokra, és majd beszélünk. Puszi :)) Jó éjt!”
Pár perc múlva érkezett a válasz: „Sziaa Csajszi! Oké, várlak/várunk! :))) Jó éjt! Puszi”


Addig bámultam a plafont, amíg el nem aludtam.


/*Zayn szemszöge*/ 




Arra keltem, hogy valaki rám ugrott. Nem volt erőm kinyitni a szemem, de muszáj volt. Morcosan ránéztem a tettesre, aki persze Louis volt. Miért nem lepődtem meg?! Éjjel nagyon rosszul aludtam, és még az ébresztőm sem volt kellemes.
-Ezt muszáj volt?!


-Igen!-vigyorgott.


-Hurrá-mondtam közömbösen.


-Bocsi. De amúgy mi a bajod?-kérdezte.


-Különösebb bajom nincs, csak nem aludtam jól. Aztán most meg ez az ébresztő..


-Tényleg bocsi, haver!-nézett rám bocsánatkérően.


-Nem gond. Amúgy hány óra?


-Lassan 9, úgyhogy ideje lenne fölkelned, és készülődnöd.-ezzel kiment. Nem volt semmi kedvem fölkelni, de legalább egész nap Emily-vel lehetek. Gyorsan elkészülődtem, és lementem a nappaliba. A többiek már csak rám vártak.
-Rosszabb vagy, mint egy csaj.-jegyezte meg Harry.-Vagy inkább, mint egy menyasszony!


Szavait elengedtem fülem mellett, és miután látta, hogy nincs túl jó kedvem, nem szólt semmit.
-Indulhatunk?-kérdeztem. A többiek felálltak, és elindultunk a próbára. Kb. fél óra alatt odaértünk. Nem volt most akkora a forgalom, mint szokott lenni. Az úton végig csak kifelé bámultam az autóból, de kezdett már egy kicsit jobb kedvem lenni, aminek két oka volt. Az egyik, hogy a srácok annyi hülyeséget beszéltek, hogy nem tudtam nem nevetni rajtuk. A másik pedig az volt, hogy nem sokára Emily-vel lehetek. Elkeztük a próbát. A Gotta be you-t énekeltük, mikor megérkezett Em is. Miután befejeztük a dalt, lementem hozzá.
-Szia Kicsim!-közeledtem felé.
-Szia Kincsem!-köszönt ő is egy hatalmas ölelés közepette. Megcsókoltuk egymást, majd visszamentem a színpadra a srácokhoz. A többiek lekiabáltak egy-egy „szia”-t neki, és folytattuk a próbát. Megjött Molly is, Harry rögtön odament hozzá, megcsókolták egymást, majd Harry visszajött a színpadra, Molly pedig Emily-vel beszélgetett. Miután mi végeztünk, Em jött, mi pedig Molly-t szórakoztattuk. Elég hamar végeztünk, a srácok és Molly elmentek haza, én pedig Emily-vel mentem hozzájuk. Fölmentünk Em szobájába. Amint becsukta az ajtót, magamhoz rántottam, és szenvedélyesen megcsókoltam. A reakciójának örültem, mivel habozás nélkül visszacsókolt. Kezeim derekán pihentettem, ő pedig beletúrt a hajamba. Nagyon kezdtünk belelendülni, mikor benyitott Ben, Em ellökött magától, és próbáltuk gyorsan rendbe szedni magunkat.
-Öhm.. Bocsi! Csak hangokat hallottam innen, és.. Tényleg bocsi!-próbált mentegetőzni.
-Ben, kopogni nem szokás?-kérdezte tőle Em.
-Bocsi!
-Semmi baj, de legközelebb légyszi kopogj, mielőtt belépsz.
-Oké.-ezzel ki is ment a szobából.




/*Emily szemszöge*/




Miután Ben kiment, ott folytattuk, ahol abbahagytuk. A levegő annyira forrt közöttünk, hogy már az ágyon kötöttünk ki. Zayn a pólóm alá nyúlt, amit később le is akart szedni rólam, de bármennyire is szerettem volna, megállítottam.
-Ne, Zayn!-fogtam meg a kezeit. Eltávolodott tőlem, és értetlenül nézett rám.
-Mi a baj?-kérdezte.-Te még nem szeretnéd?
Felültünk az ágyon, szembefordultam vele.
-Dehogynem, nagyon is szeretném, csak...-nagy levegőt vettem, és próbáltam folytatni- én még...szóval... én még... szűz vagyok.-mondtam lehajtott fejjel.-Ne haragudj!
-Gyere ide! Miért haragudnék, te kis butus?!-húzott magához.-Addig várok rád, ameddig csak kell.-mondta egy puszi kíséretében.
Nagyon hálás vagyok neki, hogy megérti. Az est további részében összebújva beszélgettünk. 9 körül hazament Zayn, én pedig lementem vacsizni, majd lezuhanyoztam, és befeküdtem az ágyamba. Végig azon gondolkoztam, hogy miért is állítottam le Zayn-t, hiszen én is ugyanúgy akarom őt, mint ő engem. Megbántam, hogy leállítottam. Legközelebb nem fogom!