Dél előtt pár perccel ébredtem fel. Beálltam a zuhany alá, mert szükségem volt rá, hogy fölébredjek rendesen. Megmostam a hajam, megszárítottam, és kivasaltam. Felöltöztem otthoniba, bekopogtam Ben-hez, választ nem várva benyitottam.
-Figyi, lesz ma a srácoknál egy buli, szeretnénk, ha te is jönnél.
-Hánykor?
-5-re jön értem Zayn, szóval addigra készülj el!-ezzel ki is mentem a szobájából. Megebédeltem, majd leültem a tv elé egy kicsit. A zenecsatornákon néztem végig, de a negyediknél megálltam. A tegnapi koncert volt a téma:
„Tegnap a One Direction fergeteges koncertet adott. Nem tudni, hogy pontosan ki is Emily Doyle, de nagyon szép hangja van. Nem lepődnék meg, ha ezzel a koncerttel kezdődne a karrierje. A közönségnek is nagyon tetszett, sok reményt fűzünk hozzá...”
Csak ültem, és bámultam a tv-t, amiben már Chris Brown új számának a klipje ment. Mikor eljutott, hogy jókat mondtak rólam, és nem utál a közönség sem, mosoly szökött arcomra. Fél óra múlva fölmentem a szobámba, neten néztem a Two and half man-ből 2 részt, erőt vettem magamon, és elkezdtem készülődni. Fehérneműben álltam a gardrób előtt, amikor Ben rontott be a szobámba.
-Őőő.. izéé.. bocs, nem tudtam, hogy így talállak-mentegetőzött.- Segítenél nekem? Mit vegyek fel?
-Kopogni nem szokás? Akkor nem találtál volna így. Ha vársz 2 percet, akkor segítek.
-Oké.-de nem mozdult a helyéről.
-Kint gondoltam.
Végre vette az adást, és kiment. Fölvettem egy sötét farmert, krémszínű felsőt, előszedtem a fehér converse-met és egy fekete dzsekit. Átmentem Ben szobájába, akin csak egy bokszer volt. Elővettem neki egy világosbarna nadrágot, sötétkék rövidujjút hozzá, fekete converse-t és egy sportdzsekit. Visszamentem a szobámba, tettem egy kis alapozót és spirált. Rendet raktam a szobámban, lementem a konyhába, ittam egy pohár almalevet. Csöngettek. Kinyitottam az ajtót, beengedtem Zayn-t, köszönésképp megcsókoltam. Annyira édesen tud csókolni.
-Hogyhogy ilyen korán? Még csak háromnegyed 5 van.
-Gyalog jöttem, remélem nem baj. Ben?
-Dehogy baj! Még készülődik. Rosszabb, mint egy lány ilyen téren.-súgtam oda neki.
Ezen csak nevetett egyet. Ekkor lejött Ben is..
-Mi olyan vicces?
-Őőő.. semmi.-mondtam.
Lepacsizott Zayn-nel, és indultunk. Mi kézen fogva sétáltunk, Ben pedig mellettünk. Nemsokára meg is érkeztünk. Bementünk a házba, rögtön odajöttek a fiúk, mindegyikkel megöleltük egymást, Ben-nel lepacsiztak.
-Emily-szólalt meg Liam-, ő itt Danielle Peaze, a barátnőm. Danielle, ő Emily Doyle.
Kedvesen mosolygott, és megölelt. Harry eltűnt egy pillanatra, és egy nagyon szép lánnyal jött vissza.
-Emily, ő Molly Harvey, Molly, ő Emily Doyle.
Vele is megöleltük egymást.
-Ő a barátnőd?-kérdeztem Harry-t.
-Nem, nem, csak barátok vagyunk.-kicsit zavarba jött, láttam, ahogy elvörösödött, ugyanúgy Molly is.
Bemutattak még pár embert, Ben is megismerkedett mindenkivel. Az este folyamán nagyon sokat megtudtam a csajokról, Danielle-el is jól kijövök, de Molly-val egy este alatt szinte legjobb barátnők lettünk. Danielle elment megkeresni a fiúkat, addig kifaggattam Molly-t.
-Tetszik neked Harry, igaz?
-Igen, nagyon. Már régóta barátok vagyunk, de én nem csak barátként tudok rá tekinteni, mert ezidő alatt beleszerettem. De ő szerintem csak barátként tekint rám.
-Sose tudhatod. Vagy ennyire vak lenne? Ha én egy perc alatt észrevettem, akkor ő?!
-Nem tudom. De ha ő sem csak barátként tekint rám, léphetne már valamit.
-Türelem. Minden jó lesz, higgy nekem!-mosolyogtam rá.
Pár másodpercen belül visszajött Danielle a fiúkkal együtt. Zayn leült mellém, átkarolt, puszit nyomott az arcomra. Danielle és Liam is nagyon aranyosak együtt. Jó nézni őket. Bár nem tudom, hogy Molly-nak ezt hogy esik látni, de majd puhatolózok Harry-nél vele kapcsolatban...
Molly Harvey:
Danielle Peazer:
Nem sokkal később a fiúk fölálltak, és szó nélkül otthagytak minket. Meghallottam Zayn hangját: Kicsit fölpörgetjük a bulit..- beállt a keverőpult mögé. Nyugodtan elmehetne DJ-nek is. Nagyon tetszett. Miután befejezte, visszajött hozzánk a fiúk nélkül.
-De sokoldalú valaki..-szóltam oda neki egy puszi kíséretében.
Választ nem adott, csak mosolygott, és megcsókolt.
-A többiek?-kérdezte tőle Molly.
-Fogalmam sincs.-adta a rövid választ.
-Megyek, hozok valamit inni. Ti kértek?-állt föl Molly.
-Nem, köszi.-válaszoltuk szinte egyszerre.
Végre kettesben voltunk. Na nem mintha zavarna, ha valaki itt van, de kettesben mégiscsak más minden. Így csak egy személyre kell koncentrálnom. Mégpedig arra, aki a legfontosabb nekem. A Szerelmemre!
-Úgy tudom, 2hét múlva lesz a szülinapod. Mire vágysz ajándéknak?
-Zayn, nekem az a legnagyobb ajándék, hogy velem vagy.-pirultam. Meglepődtem magamon, hogy így kimertem mondani.
Erre a kijelentésemre megcsókolt. Eddig 2 sráccal jártam, de az egyik sem csókolt ilyen odaadással, ilyen gyengéden, mint ő. Visszajött Molly Danielle-lel és a fiúkkal együtt. Végighülyültük az egész estét. Ben is csatlakozott a csapathoz. Éjfél után kaptam sms-t anyutól: „Kicsim, ne legyetek nagyon sokáig! Holnap 1-kor interjúd lesz. Puszi”
Nem igazán érdekelt, hogy kialudjam magam, vagy, hogy föl tudjak kelni, ha ilyen társaságban vagyok. Lassan fogyatkozni kezdtek az emberkék, Molly is hazament már. Danielle úgy döntött, hogy a fiúknál alszik. már csak nyolcan voltunk ott. Elkezdtünk rendet rakni, közben félrehívtam Harry-t.
-Tetszik neked Molly?
-Mi?! Nem, csak barátok vagyunk!-de láttam, hogy zavarba jött.
-Harry, láttam, hogy hogyan néztél rá. Szóval az igazat kérem!
-Jó, bevallom, igen, nagyon tetszik, sőt, azt hiszem, hogy belészerettem.
-Akkor miért nem lépsz? Miért nem közeledsz felé?
-Mert félek, hogy ő csak barátként tekint rám. És ha én most ezt elmondanám neki, a barátságunk rovására mehet.
-Nem utasítana vissza. Higgy nekem!-bíztattam.
-Honnan tudod ilyen biztosan?
-Ezt nem kéne elmondanom, de mikor bemutattál neki, láttam, hogy elpirult, amikor rákérdeztem, hogy együtt vagytok-e. És aztán beszélgettünk, rákérdeztem, hogy tetszel-e neki. A válasza az volt, hogy nagyon tetszel neki, de ő nem vette észre, hogy hogyan nézel rá.
-Szóval azt mondod, próbáljak közeledni hozzá?
-Mindenképpen!-mosolyogtam rá, és azzal mentem tovább rakodni. Egy óra alatt rendet raktunk, Zayn fölajánlotta, hogy elkísér minket. Nem örültem neki, mert egyedül kell aztán hazajönnie, amit nem szerettem volna, de annyit erősködött, hogy belementem. Mikor hazaértünk, Ben elköszönt Zayn-től, és bement a házba.
-Holnap találkozunk?-kérdezte.
-Remélem, de nem tudom, hogy mikor végzek, mert 1-től interjúm van.
-Nekünk is. Ugyanis együtt lesz interjúnk.
-Én mindenből kimaradok?! De akkor legalább együtt leszünk, utána is akármeddig együtt lehetünk.
-Nem maradsz ki semmiből, csak későn tudsz meg mindent.-helyesbített.
-Na kösz!-vágtam be a műdurcit.
Odajött hozzám, átölelt, puszikat adott, amik után már nem tudtam tettetni, hogy haragszom. Nem vagyok olyan jó színésznő, mint hittem. Elég annak a személynek a közelemben lenni, akit szeretek, és annyi az alakításomnak. Úgy döntött, hogy hazamegy, mert nehézkes lesz fölkelni aztán. Egy hosszú csókkal elköszöntünk, és indult, én pedig bementem a házba. Anya már aludt, Ben a szobájában volt, én is úgy döntöttem, lezuhanyozok, és alszok. 3-körül feküdhettem le, azonnal elaludtam.
/*Reggel*/
-Kicsim, ébredj föl! Fontos!-próbált keltegetni anya. Nagy sokára kinyitottam a szemem, és fölültem az ágyamban. Anya a kezében egy újságot tartogatott. Kinyitotta előttem, és rámutatott egy cikkre...
Egy cikkre, ami rólunk szól. Alatta egy kép, amin kézen fogva sétálunk Zayn-nel, és a háttérben Ben is ott volt.
„Emily Doyle-t, aki a pénteki One Direction koncerten debütált, tegnap este a One Direction egyik tagjával, Zayn Malik-kal kézen fogva mentek valahova, értesüléseink szerint a fiúk házibulit tartottak, ahova Emily bátyja is velük tartott. Azt, hogy mennyi ideje vannak együtt, nem tudni, de nagyon úgy tűnik, hogy a két énekes nagyon egymásba esett.”
Ránéztem anyára, akin látszott, hogy ideges. Én is az lettem. Gyorsan írtam Zayn-nek sms-t, hogy legyenek szívesek még az interjú előtt idejönni a srácokkal. Meg kell beszélni, hogy mit mondunk az interjún, ha esetleg rákérdeznek. Összekaptam magam, felvettem egy világos farmert, hozzá egy fekete hosszúujjút, és egy szvettert. Kentem egy kis alapozót, kispiráloztam a szemem, a hajam copfba fogtam. Fél órán belül megérkeztek a srácok a menedzserükkel együtt. Végigöleltem mindenkit, Zayn-nek egy puszit nyomtam a szájára, és leültünk a nappaliban.
-Szóval, mit tegyünk, ha rákérdeznek az interjún? Letagadjátok, vagy elmondjátok az igazat?-kérdezte anya.
-Ha titokban tartjuk, nem mehetünk sehova kettesben, pláne nem kézen fogva.- mondta Zayn.
-Skacok, előbb-utóbb úgyis kiderülne az igazság. Szerintem nem érdemes titkolni.-adta a tanácsot Louis. A banda többi tagja csak helyeslően bólogatott.
Végülis abban maradtunk, hogy ha rákérdez a riporter, elmondjuk az igazat. Nincs értelme titkolni. Inkább tudják meg, minthogy aztán sehova ne járhassunk kettesben. Elindultunk az interjúra, pár percet késtünk is, mivel elég nagy volt a forgalom, mint mindig.
A riporter rákérdezett a közös koncertre, hogy tervezünk-e folytatást, és megkérdezte azt is, hogy hogyan találkoztunk Zayn-nel. Zayn elmesélte a találkozásunkat. Kíváncsi leszek, hogy mindezt hogyan fogják lehozni a lapok. Az interjú után kitettek minket otthon, Zayn is maradt, a többiek hazamentek. Fölvonultunk a szobámba, és beszélgetni kezdtünk. Sok minden szóba jött.
-Zayn, el kell mondanom valamit.-kezdtem bele. Arcán láttam az ijedtséget és a kíváncsiságot is. Megfogtam a kezét.- Amikor az utcán egymásba botlottunk, nem hittem, hogy valaha találkozunk még. Aztán mikor anya idehozott titeket bemutatni, felcsillant a szememben egy reménysugár, hogy még lehet köztünk valami. Ezzel az egésszel csak azt szeretném elmondani neked, hogy csak akkor mondom ki ezt, amikor tényleg így van.-egy kis szünetet tartottam- Szeretlek!-mondtam ki. Láttam rajta, hogy zavarban van, ahogy én is.
-Mikor egymásba botlottunk az utcán, és megláttalak, első látásra beléd szerettem. Annyira aranyos voltál, mikor szabadkoztál. Egész nap rólad beszéltem. A srácoknak szerintem elegük volt már belőlem, de nem érdekelt. Csak te jártál a fejemben. Elalvás előtt visszagondoltam arra a pillanatra, mikor rám néztél. A gyönyörű kék szemeid megbabonáztak. Szokták mondani, hogy a szem a lélek tükre. Én akkor azt éreztem, mintha már ezer éve ismernélek. Aztán mikor Katie bemutatott, és beszélgettünk, akkor már biztos voltam benne, hogy te kellesz nekem.-szemembe könny szökött, még sosem mondott nekem ilyen szépeket senki- Emily, szeretlek!-meg se várta a reakcióm, megcsókolt. De ez nem olyan volt, mint az eddigiek. Tele volt szerelemmel, vággyal, tűzzel.
-Ráérsz holnap?
-Igen, miért?
-Mert szeretnélek bemutatni anyámnak. 10-körül indulnánk, ha megfelel.
-Rendben. Alig várom.-mosolyogtam rá.
-Nekem most mennem kell. Leszel neten este?-kérdezte.
-Szerintem igen, annyi mindent kell mesélnem a csajoknak is.
-Akkor majd ha látlak fönt, írok.
Felálltunk, lekísértem őt, egy hosszú csókkal elköszöntünk, és indult.
/*Ugyanaznap délután, Harry szemszöge*/
Miután hazaértünk az interjúról, bevonultam a szobámba. Sokat gondolkoztam az érzéseimről Molly-val kapcsolatban.
Nagy levegő, Harry! Felhívom! Mi vesztenivalóm van? A barátsága. De ha meg se próbálom, vesztettem.-próbáltam győzködni magam. Bejött Liam a szobába.
-Min gondolkozol?-kérdezte.
-Ááá, semmin, csak bambultam.
-Harry, ismerlek már. Ezt nem veszem be. Az igazat kérem!
-Jó, szóval már régóta tetszik nekem Molly. Mikor éjjel próbáltunk rendet rakni itt, Em félrehívott. Látta rajtam, hogy odavagyok Molly-ért, és bíztatott, hogy mondjam el neki, igaz, hogy csak aznap ismerte meg, de szerinte nem utasítana vissza. És most ezen töröm magam, vajon tényleg nem?
-Haver, egy próbát megér. Igaza van Emily-nek. Hívd föl, beszéljetek meg egy találkát, és hajrá!-bíztatott.
-Köszönöm! Egyedül lehetnék egy kicsit? Össze kell szednem a gondolataimat mielőtt fölhívom.
-Persze-és már ment is ki.
Kikerestem a számát, ami kicsit nehézkesen ment, mivel remegett a kezem. Megnyomtam a hívás gombot. 2 csöngés után fölvette.
-Szia!
-Szia Molly. Van valami programod mára?
-Nincs, miért?
-Nem lenne kedved találkozni?
-De, persze. Mikor?
-4-kor megfelel a Starbucks-ban?
-Igen, ott leszek.
-Rendben. Akkor majd találkozunk. Szia!
-Szia!-tette le.
Na, ezen is túl vagyok. Már csak el kell mondanom neki, hogy mit érzek, de az nehezebb lesz, mint ez a hívás. Ránéztem az órámra, ami 14:49-et mutatott. Fölvettem egy fekete nadrágot, fehér rövidujjút, szürke szvettert és szintén szürke cipőt. Hajam is újra megcsináltam, és kimentem a srácokhoz. Niall és Louis játszott, Liam csak nézte őket.
-Hova mész?-tette fel a kérdést Louis.
-Kíváncsi vagy?
-Biztos csajozni.-vágott közbe Niall.
-Majd megtudjátok.
-Szóval csajozni. Kivel randizol?-kérdezte Niall.
-Este mindent elmondok.-tudtam, hogy nem fognak békén hagyni, így elindultam. Háromnegyed 4 előtt már ott voltam. Leültem, és vártam, hogy megjöjjön Molly. Állandóan az órámat néztem, nem bírtam várni. Megérkezett Molly is. Ahogy láttam, meglepődött, gondolom, azt hitte, hogy a srácok is jönnek.
-Szia!-mosolygott-Hogyhogy egyedül?
-Szia! Szerettem volna kettesben találkozni veled, hisz mindig ott vannak a fiúk is, mikor találkozunk, és kettesben még nem igazán beszéltünk.
-Mi volt az interjún? Emily-ék is szóba kerültek?
-A szokásos. Igen, el is árulták, hogy együtt vannak. Mit csináltál ma?
-Aludtam 1-ig, aztán meg ettem, tv-ztem, és miután hívtál, készülődtem. Amúgy mi volt ilyen hirtelen olyan fontos?
-Öhm.. semmi, csak látni akartalak.
Elmosolyodott, de közben elpirult.
-Nem megyünk el sétálni?-adta az ötletet.
-De, mehetünk.
Elég sokat gyalogoltunk, közben beszélgettünk. Leültünk az egyik padra, mert láttam rajta, hogy kezd fáradni. Szorosan egymás mellett ültünk.
-Igazából azért szerettem volna találkozni, mert el szeretnék mondani valamit.-kezdtem bele. Arcán láttam az idegesség jeleit.-Nem tudom, hogy kezdjek bele. Te vagy már kiskorunk óta a legjobb barátnőm. Mikor Cheshire-ből ideköltöztetek, hetekig szomorú voltam, mert a legjobb barátnőm elment. Akkor megfogadtam, hogy nem adom fel, valahogy eljutok én is Londonba, és újra együtt leszünk. Ahogy nőttünk, egyre jobban tetszeni kezdtél. Eddig nem mertem ezt elmondani, mert mégiscsak a legjobb barátnőm vagy, de éjjel, mikor próbáltunk otthon rendet rakni, Emily félrehívott. Bátorított, hogy merjem elmondani neked. Nem tudom, hogy jól teszem-e, de hallgatok rá. Beléd szerettem, Molly!-mondtam ki egy kis szünet után a legnagyobb jelentőséggel bíró szavakat.
Molly szeme könnyes lett. Megijedtem, hogy valami rosszat mondtam, de mire rákérdeztem volna, belekezdett..
-Harry, mikor megtudtam, hogy ideköltöztél Londonba, reménykedni kezdtem. Nem mertem elmondani senkinek, hogy tetszel, és egyre jobban kezdek beléd szeretni.. Tegnap este Em volt az a személy, akinek elmondtam. Azt hittem, hogy majd pofára fogok esni, ha elmondom neked, ezért nem tettem eddig.-szemeiből kicsordult pár könnycsepp. Letöröltem őket ujjaimmal.
-Lennél a barátnőm?-bátorodtam meg.
Molly könnyes, de csillogó szemekkel rám nézett.
-Igen, Harry. Leszek!-mondta. Megkönnyebbültem. Közelebb húztam magamhoz, és megcsókoltam. Letöröltem az összes könnyét az arcáról, és elindultunk hozzánk. Reméltem, hogy már Zayn is otthon lesz.
-Sziasztok! Megjöttünk!-kiabáltam be a házba. A srácok kifutottak hozzánk.
-Bemutatom a barátnőmet.-néztem előbb Molly-ra, majd a srácokra. Ahogy láttam, Liam-en kívül mindenki meglepődött, de örültek neki. Mindegyikük gratulált. Beszélgettünk még egy kicsit, és hazakísértem Molly-t. Csókkal köszöntünk el, és hazajöttem. Mindent elmondtam a srácoknak, és fölmentem a szobámba, ledőltem az ágyra, és a plafont kezdtem bámulni. 9óra lehetett még csak, de elnyomott az álom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése