40. fejezet...-'1. nap..'

Az ébresztőm hangos csörgésére keltem. Mikor meghallottam a hangját, gyomrom teljesen összeszűkült. Mától kezdve új suli, új közeg, új emberek. Az egy, ami nyugtat, hogy Molly az osztálytársam lesz. Vajon fognak kedvelni? Éppen kezdtem volna öltözni, amikor megszólalt a telefonom.-Szia!-szóltam bele, és furcsa módon meg se néztem, hogy ki az.
-Szia Kicsim! Na, sikerült felkelni?


-Aha, már öltözni készülök. De félek.


-Nincs mitől félned.


-De ha nem fognak szeretni?


-Téged nem lehet nem szeretni-hangjából hallottam, hogy mosolyog-, bár mindenhol vannak olyanok, akik többre tartják magukat másnál, de az olyanokkal meg nem kell foglalkozni.


-Szeretlek Édesem!


-Mindennél jobban. Most mennem kell. Este hívlak.


-Rendben.


-És nyugodj meg, mindenki szeretni fog. Szia Kicsim! Szeretlek!


-Köszönöm. Szia Kincsem! Én is nagyon szeretlek!




/*Suli után*/




Ahogy hazaértem, felhívtam anyát, mert reggel azt mondta, hogy részletes beszámolót kér. Hát megkapta. Elmeséltem neki, hogy az osztályunk elég vegyes. Mármint vannak stréberek, visszahúzódó emberek és népszerűek is. Az osztályban van egy plázacica, két lelkes követővel, akik One Direction fanok, és ha valaki más is rajong értük, akkor már rögtön szánalmas k*rva a szemükben. Az első percben tudtam, hogy utálni fognak Zayn miatt, de nem érdekel. Hallottam párszor, hogy a lányok odasúgják egymásnak, hogy „ott van Zayn Malik barátnője”, meg hogy „biztos csak kihasználja Zayn-t”.. Az ilyenek az egyik fülemen be, a másikon ki. Senkinek semmi köze a magánéletünkhöz. Szeretjük egymást, bízunk egymásban, a többiek pedig gondoljanak, amit akarnak. Molly-nak könnyebb a helyzete, mert róla tudták, hogy Harry a legjobb barátja, most pedig már nem kavar akkora port, hogy összejöttek.Az egész napot elmeséltem anyának, mire megkérdezte, hogy jóban lettem-e valakivel. Igazából meg is feledkeztem Ryan-ről. Úgy érzem, jó barátok leszünk.Este felhívott Zayn, neki is elmeséltem mindent. Azt mondta, hogy holnap még úgysem lesz tanulni, és átmehetnék hozzájuk, mert mondani akarnak valamit, és Molly is ott lesz. Kb. 1 órát beszélgettünk, majd elköszöntünk, és letettük. Felnéztem még twitterre, de aztán rögtön le is feküdtem. Sokat forgolódtam. 


Fogalmam sincs, hogy mikor aludhattam el, de reggel fáradtan ébredtem. Nem volt erőm kikelni az ágyból, de erőt vettem magamon, és nagy sokára sikerült felkelnem. Felébresztettem Ben-t is, felöltöztem, elkészülődtem. Megvártam, amíg Ben is elkészül, és mivel egy suliba járunk, elvitettem magam. Meg akartunk állni Molly-ért is, de Alicia azt mondta, már elment busszal. Lehetett volna annyi eszem, hogy szólok neki, hogy várjon meg minket..Mikor megérkeztünk, Molly már az udvaron várt.


-Szia csajszi!-köszöntem neki, és megöleltem.


-Szia! Te sem tudod, mit akarnak a fiúk?


-Nem, de kíváncsi vagyok.


Lassan sétáltunk az osztályunk felé, közben beszélgettünk. Elfoglaltuk a helyünket a hátsó padban. Miután bejött az osztályfőnökünk, közölte, hogy tegnap kidolgozta az ültetést. Molly-t elültette a 2. padba azt hiszem, Alexandra mellé, mellém pedig Ryan-t ültette. Elég jól elbeszélgettünk, de a szünetekben inkább odajött Molly, így nem sokat tudtunk beszélgetni.
Hazafelé Ben vitt minket, megbeszéltük, hogy 4-re átmegyünk a fiúkhoz. A szobámba érve felhívtam anyát, ez nálunk már szinte hagyomány, hogy suli után hívom. Pár percet beszéltünk, aztán lementem a konyhába ebédelni. Elmosogattam, belepakoltam a táskámba a könyveket holnapra, és az órára néztem. Még csak 3 óra volt. Netezni kezdtem, tettem be zenét, és énekelgettem. Közben jött sms-em is Zayn-től.
„Szia Kicsim! Na, mikor jössz? Szeretlek! xx”
Rövid sms-re rövid válasz:
„Szia Édesem! 4-re ott leszünk. Nagyon Szeretlek!”
Folytattam a zenehallgatást, de mikor észbe kaptam, már háromnegyed 4 volt. Gyorsan a zsebembe csúsztattam a telefonom, elköszöntem Ben-től, és sietve elindultam. Annyira siettem, hogy 10 percen belül megérkeztem. Becsöngettem. Niall nyitott ajtót, megölelt, és beljebb tessékelt. Mindenki végigölelgetett, Zayn lágyan megcsókolt. Molly még nem volt ott, de néhány perc múlva ő is megjött. Őt is végigölelgette mindenki, persze Harry-vel elmaradhatatlan volt a csók. Leültettek minket a kanapéra, ők pedig elénk álltak. Elég komoly arcot vágott mindegyik, még Lou is, akire nem jellemző a komolyság. Mi csak értetlenül ültünk ott a kanapén, vártuk, hogy a fiúk belekezdjenek, de nem tették.


-Valaki belekezdene?-kérdeztem-Ezzel az arccal csak megijesztetek bennünket.


-Sajnáljuk-szólalt meg Liam.
Nem telt el egy perc, amikor Louis belekezdett...

Ryan-t kb. így képzelje mindenki: