43. fejezet...

Sziasztok! Meghoztam a részt, nekem tetszik..:) AbyKa, nagyon szépen köszönöm, rettentően hálás vagyok mindenért!!! Köszönöm az eddigi komikat is, nagyon sokat jelentenek. És sokat jelentene az is, ha ezután egyre több komit kapnék, de nem kötelező, csak simán jólesne látni, hogy érdekel titeket, és tetszik-e vagy sem..
Ja, majdnem elfelejtettem, már 400(!!!) látogatóm van, aminek nagyon-nagyon örülök!!
Na de befejezem a szövegelést.. Jó olvasást! <33 xx



Halkan nyitottuk ki az ajtót, de anya rögtön kifutott a konyhából.


-Hála az égnek! Mégis merre voltatok? Telefon?


-Nyugi, anya! Vacsizni voltunk, és gyalog jöttünk haza. Amúgy lehalkítottuk a telefont, hogy ne zavarjon senki.


-Jól van, aggódtam, mivel mikor hazajöttem, üres volt a ház. Na de hagylak titeket.


Felmentünk a szobámba, lerugdostam a lábamról a magas sarkút, és ruhástól ledőltem az ágyra. Zayn mellém, majd oldalra feküdt, kezével megtámasztotta magát, és nézett. Nem szólt semmit, csak nézett.


-Mi az?


-Mi mi?


-Ami miatt így nézel.


-Az, hogy gyönyörű barátnőm van-suttogta a fülembe, mire megcsókoltam.


Egyre vadabban és szenvedélyesebben csókoltuk egymást, már kezdett volna vetkőztetni, de le kellett állítanom.


-Édesem, sajnálom, de most nem lehet.


-Miért?-nézett rám értetlenül.


-Hát tudod... a nők életében havonta vannak olyan napok...-de a szavamba vágott..


-Ja, hogy az! Értem.


Folytattuk tovább a csókolózást, igaz, már kevesebb ruhával, de nem mentünk tovább. Egy hosszú csók közben ráharapott az alsó ajkamra, aminek tudja, hogy nem bírok ellenállni. Nagy erő kellett hozzá, hogy türtőztessem magam, de sikerült. Mikor már Zayn mellkasán feküdtem, egy puszit nyomtam az arcára, és bevonultam a fürdőbe. Elég hamar végeztem a zuhanyzással, átadtam Zayn-nek a terepet, rögtön el is foglalta a fürdőt. Előkerestem a gardróbból Zayn egyik rövid ujjúját, amit még korábban kunyeráltam, és egy melegítőalsóval felvettem, majd arra vártam, hogy Zayn jöjjön ki a fürdőből. Fogalmam sincs, mit tud annyi ideig bent csinálni. Miután kijött, bebújt mellém az ágyba, eszmecserét folytattunk egy ideig, elmeséltem neki részletesebben is, hogy mi volt a héten suliban, majd egy jó éjt csók után szorosan hozzábújva aludtam el.




/*Zayn szemszöge*/




Mi van velem?! Még csak fél10, és már fent vagyok. Nem szoktam korán-igen, nekem az még korán van-felkelni, ha nem muszáj. Em is még édesen alszik mellettem, én pedig már fönt vagyok, és csak bámulom a plafont. Gondolkozásomban a telefonom csörgése zavart meg. Em mocorogni kezdett, gyorsan a telefonomért nyúltam, nehogy felkeltse őt. Gyorsan kiszálltam az ágyból, és a fürdőbe mentem telefonálni.


-Basszus Hazza! Majdnem fölkeltetted Em-et.


-Neked is jó reggelt!


-Bocsi, jó reggelt!


-Csak azért hívlak, hogy említetted-e már a Kicsilánynak, a tervünk.


-Még nem, de majd ma fölvázolom neki.


-Ne! Majd inkább együtt. Hozd át Em-et, én is áthívom Molly-t, és akkor beavatjuk őket is.


-Oké. Mikor?


-3körül. Na, nem is zavarok tovább.


-Sose zavarsz. Ezt tanuld már meg!


-Oké. Na szia!


-Szia!


Miután letettük, visszamentem a szobába, és gyorsan bebújtam vissza Em mellé az ágyba. Pár perccel később ő is felébredt. Annyira szép még álmosan is, egyszerűen nem bírok vele betelni.
-Jó reggelt, Kicsim!-adtam neki egy puszit a homlokára.


-Jó reggelt!-bújt hozzám.


Feküdtünk még egy ideig, felöltöztünk, Em rendet rakott a szobában, majd lementünk a nappaliba.




/*Emily szemszöge*/




Ebéd után a nappaliban TV-ztünk anyával együtt, két óra után Zayn megszólalt.


-Lassan indulnunk kéne..


-Indulnunk? Hova?


-Parancsot kaptam, hogy 3-ra át kell vinnem téged hozzánk.


-És miért?


-Majd megtudod ott-kacsintott.


Vajon mi olyan fontos, hogy át kell vinnie?!-tűnődtem magamban, de meg se próbáltam kérdezősködni, úgysem mondana semmit. Szó nélkül felálltam a kanapéról, felmentem a szobámba, felvettem egy kényelmes farmert, bővebb félvállas rövid ujjút, előkészítettem a converse-m, zsebembe csúsztattam a telefonom, és lesétáltam vissza a nappaliba. Pár perc múlva Zayn eldöntötte, hogy akkor indulunk, felment a cuccaiért, felvettem a fekete dzsekim, és kézen fogva elindultunk.


Zayn kinyitotta az ajtót, belépve a házba megláttam Molly-t és Harry-t, és ahogy láttam, Molly-nak se mondtak el semmit a fiúk. Egy-egy puszival köszöntünk egymásnak mindkettőjükkel, leültünk a kanapéra, és elkezdtünk beszélgetni. Feltűnt, hogy nincsenek itthon a többiek, de nem kérdeztem rá, biztos valami dolguk akadt. Egy idő után a fiúk felálltak, és vigyorral a képükön kezdtek bele..


-Na szóval..-kezdte Harry-Eszünkbe jutott valami.. Szerintünk örülni fogtok neki.


-Arra gondoltunk-folytatta Zayn-, hogy nem kéne elbúcsúznunk két hónapra.


-Pontosabban mire akartok kilyukadni?-érdeklődött Molly.


-Arra, hogy velünk jöhetnétek-közölte Zayn.


-A szüleitek már belementek, szóval már csak a ti döntésetekre várunk-mondta Harry.


Molly-val egymásra néztünk. Mindkettőnk szemében benne volt az öröm, hogy ennyire nagyszerű srácokat találtunk, még el is vinnének minket két hónapra Amerikába magukkal, viszont ott volt az is, hogy nem hagyhatjuk itt a sulit, hiszen még csak most kezdődött...

Vajon hogy döntenek a lányok? A fiúkkal mennek 2 hónapra, vagy inkább otthon maradnak a suli miatt? Kiderül a következő részből... :))