44. fejezet...

Sziasztok! Szeretnélek megkérni titeket, hogy ne utáljatok nagyon a vége miatt.. még semmi sem biztos :)) Jó olvasást!<3 xx
Ja, és kérnék továbbra is komikat!! Köszi!


A fiúk csak álltak, és néztek. A válaszunkat várták, de igazság szerint azt láttam rajtuk, hogy biztosak benne, hogy velük megyünk. 


-Nézzétek..-kezdtem bele, bár fogalmam sem volt, hogy mit mondjak- Ezt jól át kéne gondolni, hiszen most kezdődött a suli, és én még új vagyok itt, először be kellene illeszkednem...


-Nagyon szeretnénk elmenni, de kiesne et a két hónap tananyag, és azt sehogy sem tudnánk behozni-folytatta a mondanivalómat Molly.


-Nem esne ki, mert lenne magántanárotok.


Molly-val egymásra néztünk, de mindketten már döntöttünk..


           ...


-Szia!-köszöntem anyának, aki a nappaliban TV-zett


-Szia!


-Te aztán tudsz színészkedni...


-Én? Miért?


-Mert tudtad, hogy a fiúk magukkal akarnak vinni a turnéra, mégsem mutattad semmi jelét annak, hogy lenne bármiféle megoldás, hogy elmehessünk velük.


-Hogy döntöttetek?


-Bármennyire is fáj, nem mehetünk.


-Miért?-csodálkozott anya.-Hiszen kikérnélek a suliból, lenne tanárotok is.


-Mert még csak most kezdődött a suli, és nekem először be kéne illeszkednem. Na és ti is hiányoznátok. Két hónap sok idő. Tudom, hogy Zayn és Harry, na meg Lou, Liam, Niall is megérti, hogy miért nem mehetünk-szememből kicsordult pár könnycsepp.


-Rendben, a ti döntésetek. De ne sírj, kérlek! Addig még rengeteg időt tudtok együtt tölteni.


Letöröltem a könnyeim, és közöltem anyával, hogy a fiúknál alszom. Nem akarunk Molly-val egy percet sem elpazarolni abból az időből, amit még velük tölthetünk. Gyorsan összepakoltam a cuccaim egy táskába, elköszöntem anyától, és szinte futottam vissza a fiúkhoz. Mire visszaértem, Molly már ott volt, és Liam, Niall és Louis is megjöttek. Már tudják a fiúk is, hogy nem megyünk velük, amint megláttak, Liam, Lou majd Niall odajött hozzám egyesével, és megöleltek.


/*Szeptember végén*/


Rettenetesen gyorsan telt el ez a hónap. Minden hétvégét a fiúkkal töltöttük, Lou bemutatta végre a barátnőjét, Eleanor-t, ő megy velük Amerikába.
Megünnepeltük Niall szülinapját is, szokás szerint hozták a formájukat a fiúkkal.. Szinte teljesen megfeledkeztünk arról, hogy el kell válnunk két hónapig.
Az indulás előtti nap Molly-val rászedtük a szüleink, hogy aludhassunk a fiúknál, és lehessünk velük egész nap a búcsú pillanatáig.
Este mindenki a nappaliban volt, filmet néztünk. Amikor vége lett a filmnek, Niall kitalálta, hogy ő éhes, és szeretné, ha csinálnák palacsintát, mert állítása szerint olyan jó palacsintát egy ideig nem fog enni, mint az enyém. Kivonultam a konyhába, előszedtem a szükséges dolgokat, megcsináltam a palacsintatésztát, és elkezdtem kisütni. Elég sok lett, kikiáltottam, hogy aki kér, az jöhet. Szinte mindenki egyszerre pattant fel a kanapéról, szőnyegről, és jöttek egyenesen a konyhába.
Miután mindenki jól lakott, jó éjt kívántunk egymásnak, és mindenki bevonult a saját szobájába. Gyorsan lezuhanyoztam, utánam rögtön Zayn is, befeküdtünk az ágyba, és szorosan egymáshoz bújva próbáltunk elaludni. Zayn-nek elég hamar sikerült is, én viszont nem tudtam elaludni. Csak az járt a fejemben, hogy vajon jól döntöttem-e, hogy itthon maradok. Egy idő után már olyan szinten túlpörgettem az agyam, hogy nem bírtam feküdni. Lassan, óvatosan lefejtettem magamról Zayn karjait, és kimentem a szobából. Láttam, hogy a nappali felől fény jön, lementem a lépcsőn, és láttam, hogy Molly ül a kanapén maga elé bámulva. Amikor közelebb mentem, észrevettem, hogy sír.


-Molly, jól vagy? Mi a baj?


-Nem vagyok túl jól. Nem tudok aludni, de ahogy látom, ezzel nem vagyok egyedül.


-Én is csak arra tudok gondolni, hogy mindjárt itt a pillanat, hogy el kell búcsúznunk. Én nem fogom kibírni nélkülük ezt a két hónapot.


-Biztos, hogy jól döntünk, hogy itthon maradunk?


-Az életben semmi nem biztos. De muszáj áldozatot hozni, hogy megtudjuk, jól döntünk-e.


-De mi van, ha rosszul döntünk most? Én nem bírom ki nélkülük, főleg Harry nélkül ezt a két hónapot. Egyszer már el kellett válnunk egymástól, még egyszer nem bírom ki.


-Én is ugyanúgy gondolom, hogy nem bírom ki nélkülük, Zayn nélkül ezt az időt, de erősek vagyunk, és erősek is maradunk! Bár én is kételkedek abban, hogy menni fog.


Beszélgettünk még egy kicsit, de nagyon fáradtak voltunk, elmentünk lefeküdni.
Egy puszit nyomtam Zayn homlokára, és bebújtam mellé az ágyba. Viszonylag gyorsan elaludtam, és reménykedtem, hogy lassan telik az idő, hogy minél később kelljen búcsúzni.


Reggel már 7:18-kor fent voltam. Nem volt semmihez hangulatom, kimentem a teraszra friss levegőt szívni. Nem sokkal később lépteket hallottam magam mögött, majd meghallottam Zayn rekedt hangját.


-Jó reggelt, Kicsim!


-Nem jó, de neked is jó reggelt!-csókoltam meg, majd szorosan megöleltük egymást.
Szépen lassan mindenki felkelt, és csomagolni kezdtek a srácok. Molly-val próbáltunk segíteni nekik, de inkább hátráltattuk őket.


Eljött az idő, amit legszívesebben elkerültünk volna, a búcsú ideje...
A sírás kerülgetett, a torkomban egy hatalmas gombóc fojtogatott. Először Niall köszönt el tőlem, majd Louis, aki még hozzátette, hogy már családtag vagyok, és hogy meg ne merjem csinálni, hogy nem veszem fel a telefont. Ugyanezt elmondta Molly-nak is még akkor, amikor Niall-től búcsúztam. Harry jött oda hozzám, megölelt, kaptam két puszit az arcomra, és azt mondta, hogy minden este muszáj gépközelben lennem. Molly már sírni kezdett, és láttam a szemeiben, hogy nem fogja kibírni nélkülük. Liam jött utolsó előttinek, szorosan magához ölelt, annyi mondanivaló kíséretével, hogy már szinte a húga és a legjobb barátnője vagyok egy személyben, és hogy nagyon fogok neki hiányozni. Őrült zokogásba kezdtem, majd Zayn-hez bújtam szorosan, mintha az életem függne tőle. Jelen pillanatban úgy is éreztem. Nem láttam a könnyeimtől, és azon gondolkoztam, hogy vajon tényleg jó döntés-e elengedni őket...