48. fejezet

Sziasztok! Szeretném bejelenteni, hogy perpill majdnem 1200 látogatóm van, aminek nagyon örülök! A másik dolog.. Mostantól lesznek ilyen ugrálások, hogy /*1hét múlva*/, stb...  Amúgy a rész kinek hogy tetszik??? Érdekelne a véleményetek! Kérek komikat!! Köszi! Jó olvasást! ♥ xx



/*Kicsivel több, mint 1 év múlva*/


Nem is tudom, hol kezdjem. Az elmúlt egy év alatt rengeteg minden történt. A fiúk turnéja nagyszerűen sikerült, aminek köszönhetően egyre sikeresebbek, de sajnos egyre kevesebb időt tudunk együtt tölteni. Itt érvényes a mondás, hogy mindennek ára van. De a fiúk számára a siker nagyon fontos, hisz’ ez nemcsak a munkájuk, hanem az életük is, és ezt figyelembe kell venni. Molly-val a harmadik osztályba járunk már. Ben-t felvették az egyetemre, és azóta teljesen megváltozott. Eddig sem tanult rosszul, de most sokkal többet tanul, és ennek látszik is az eredménye. Hadd büszkélkedjek vele, hogy állást is kapott, méghozzá modellként. Ha már a családnál tartunk... Tom hozzánk költözött, és eljegyezték egymást anyával. Nekem sincs túl sok szabadidőm, és annak is a nagy részét az esküvő szervezésével töltöm. A maradék időmben vagy Zayn-nel vagy Molly-val vagy Ryan-nel vagy a srácokkal lógok. Most tavasz eleje van, és anyáék nyári esküvőt szeretnének, úgyhogy nagyon sok dolgot kell elrendezni. Éppen a helyszíneket nézegettük, amikor megcsörrent a telefonom, a kijelzőn Zayn neve villogott.


-Szia Kincsem!


-Szia! Kicsim! Nem zavarok?


-Tudhatnád, hogy te sosem.


-Akkor átmehetnék?


-Persze! Gyere csak!


-Oké. Szeretlek! Szia!


-Várlak! Én is szeretlek! Szia!


Pár perc múlva meg is szólalt a csengő. Felpattantam a kanapéról, és ajtót nyitottam.


-Szia!-csókoltam meg.


-Szia Kicsim!-arca gondterheltnek tűnt.


-Mi a baj?-váltottam én is komolyra.


-Beszélnünk kell!-beköszönt anyáéknak, és felmentünk a szobámba.
Leült az ágyamra, és megütögette maga mellett, hogy üljek le.


-Megint el kell mennünk Amerikába. Fogalmam nincs, hogy mennyi időre kell mennünk most, de szerintem legalább annyira, mint jó múltkor. És szerettem volna megkérdezni tőled, hogy velünk tartasz-e most is.


-Kincsem, nem is tudom. Őszintén nagyon szívesen mennék veletek, de tudod, nyáron lesz anyáék esküvője, és szeretnék részt venni az előkészületekben. Szinte kötelességemnek érzem, hogy maradjak-ennél az utolsó mondatomnál láttam, hogy megfeszültek arcán a vonásai, és szeme már nem úgy csillogott, mint eddig. Ezt a reakciót látva jobban belegondoltam, hogy nagyon hosszú időt fogunk egymás nélkül tölteni, de nem hagyhatok mindent anyáékra. Ahogy ezen gondolkoztam, megjelentek a könnycseppek a szememben, majd folyamatosan legördültek az arcomon, forrón égetve bőrömet. Zayn körbefogta kezeivel az arcom, letörölte róla a könnycseppeket, majd lágyan megcsókolt.


-És...Mikor indultok?


-A hétvégén. Csak most tudtuk meg, rögtön jöttem hozzád.


-És Molly vagy Eleanor megy?


-Molly-t még nem tudjuk, de Eleanor-nak munkája lesz, és majd utánunk jön valamikor egy rövid időre.


-Értem...


Zayn nem maradt túl sokáig, mert holnap suli, és még a tanulásnak neki sem álltam. Igazából egész idő alatt csak beszélgettünk, és azon gondolkoztunk, hogy fogunk tudni majd beszélni, reggelente hívjon vagy este, vagy skype-on beszéljünk? Nem tudtuk eldönteni. Nem jó ez a sok időeltolódás.




/*Hétvégén, szombat reggel*/




Molly és Eleanor is ott aludt a fiúknál. Végül Molly is úgy döntött, hogy itthon marad, mert nem akart egyedül elmenni, mondván, hogy mit csinálna ott egyedül, amíg a fiúk dolgoznak. Márpedig rengeteget fognak dolgozni. Reggel nagyon korán keltem, én voltam az első. Lementem a konyhába, vettem ki narancslevet a hűtőből, és a konyhapultra ülve kezdtem lassan szürcsölgetni. Hallottam, hogy valaki lassan jön le a lépcsőn. Nem tudtam, ki az, csak annyit, hogy valamelyik fiú. Hallani lehetett a lépésekből, majd a hang alakot öltött. Zayn nézett fel rám, majd egy keserű mosoly kíséretében odajött hozzám.
-Jó reggelt, Kicsim!-puszit nyomott a számra.


-Jó reggelt, Édesem!-öleltem szorosan magamhoz, majd lábaim összekulcsoltam a dereka körül, így még jobban magamhoz húzva őt, majd megcsókoltam. Már kezdtünk belelendülni a dolgokba, amikor Lou megköszörülte a torkát.


-Ugye nem a konyhában akarjátok csinálni? Menjetek inkább szobára! Az kényelmesebb és gusztusosabb is-kacsintott egyet, és vigyorogva elkezdett kutakodni a hűtőben.


Mérgesen ránéztünk, majd Zayn eltávolodott tőlem, én pedig leugrottam a pultról, és felmentünk Zayn szobájába. Amint becsuktam az ajtót, Zayn neki esett az ajkaimnak, finoman a falhoz nyomott, majd felemelt, én pedig a dereka köré kulcsoltam lábaim. Ezzel csak közelebb húzva magamhoz. Erre a tettemre egy elégedett sóhaj volt a válasz, mire én csókunkba mosolyogtam. Ajkaimtól elválva áttért a nyakamra, miközben próbált eljutni az ágyig. Lefektetett rá, és fölém feküdt. Szorosan simultunk egymáshoz. A felsőm alá nyúlt, a hasam és az oldalam kezdte simogatni. A lehető leggyorsabban vette le rólam a pólót, amit még tőle kértem el, majd visszatért az ajkaimhoz. Így már csak a fehérneműink választottak el minket egymástól, de rövid időn belül azok is lekerültek rólunk...


-Annyira rossz, hogy sokáig nem tehetem ezt meg-csókolt meg.


-De ki fogjuk bírni. Elég erős hozzá a szerelmünk!


A délelőtt nagy részét az ágyban töltöttük, 12 előtt keltünk fel, felöltöztünk, és lementünk kajálni. Már mindenki ott volt a konyhában, majd mikor megláttak minket, sorra jöttek a „jó reggelt”-ek.


-Nekik biztos jó volt-szólalt meg vigyorogva Lou.


-Mit tudsz, amit mi nem?-karolta át Harry Louis vállát.


-Ha ti azt tudnátok...


-Mesélj!-vigyorgott Harry.


-Na szóval.. Korán lejöttem kajáért, mert korgott a gyomrom. És akkor megláttam őket...-folytatta volna, ha nem kapcsolok idejében, és nem tapasztom a kezem a szájára.


-Csönd, Lou! Az csak ránk tartozik-mondtam, és levettem a kezem a szájáról, ami nagy hiba volt.


-Nagyon ráhangolódtak egymásra, és javasoltam, hogy menjenek szobára-hadarta el egy szuszra. Mérgesen ránéztem, és elkezdtem közelíteni felé, ő folyamatosan hátrált előlem. Kergetni kezdtem. Végigfutottunk az egész házon, de ő gyorsabbnak bizonyult nálam, így nem értem utol. Mikor már elfáradtam, visszasétáltam a konyhába. Már úgy is mindegy, mert kikotyogta az a pletykafészek. Megebédeltem én is, és felmentünk Zayn-nel vissza a szobájába. A cuccait csak félig pakolta be a bőröndökbe, szóval segítettem neki, de inkább hátráltattam. Miután mindenki be volt pakolva, a nappaliba mentünk, és közösen filmeztünk, beszélgettünk, hülyéskedtünk. A reptérre indulás előtt 1 órával még semmi gond nem volt, de ahogy közeledett a búcsú pillanat, egyre jobban éreztem magamon már a hiányt. Nem csak a szerelmemet nem láthatom hosszú ideig, hanem a legjobb fiúbarátaim sem, vagyis inkább a testvéreimet. Először Eleanor köszönt el a fiúktól, de nem volt nagy búcsúzkodás, hiszen nem sokára utánuk megy. Molly volt a következő. Odament először Lou-hoz, majd Zayn-hez, Niall-höz, Liam-hez, majd végül Harry-hez. Harry-vel el sem engedték egymást, csak éppen addig, amíg elköszöntem tőle. Majd Niall-höz mentem, megölelgettem, ahogy Louis-t is, és neki még utoljára belecsíptem a seggébe, ahogy Molly is megtette. Egy ideig nem csinálhatjuk. A csípés hatására Lou felkiáltott, és vigyorogni kezdett. Liam-hez is odamentem, megölelgettem, és próbáltam visszatartani a könnyeim, de nem ment. 


-Muszáj minden nap beszélnünk! Ígérd meg, hogy minden nap beszélünk!


-Igen, minden áldott nap! De neked kell hívnod!-öleltem meg még egyszer, majd Zayn felé fordultam. Szorosan karjaiba bújtam, és még utoljára belélegeztem a mámorító illatát. Forrón megcsókoltuk egymást, majd mélyen egymás szemébe néztünk.


-Szeretlek, Kicsim!


-Mindennél jobban! És te se felejts el felhívni minden nap! Az nem számít, hogy mikor, akár az éjszaka közepén is hívhattok-néztem végig a többi fiún is, jelezve, hogy ez nekik is szól. A reptérre sajnos a csajokkal nem mentünk ki. A fiúk indulásakor mindhárman könnyekben úszva indultunk haza, de a fiúk sem voltak jobb passzban. Egy-egy könnycseppet az ő arcukon is láttunk. Még utoljára köszöntünk nekik, majd mindhárman hazafelé vettük az irányt.